A+ A-

A párnás ajtó

A címben szereplő párnás ajtó nem az eredeti rendeltetésének megfelelő használatáért kapta e sorok címét.
A történetem a 70-es évek elején játszódik egy csendes vidéki kisvárosban. Tősgyökeres pestiként egy hosszan tartó, elhúzódó betegség után, a vizsgaidőszak gyötrelmein túl, kötelező nyári gyakorlatra kerültem K-ra. Családi segítség is volt a dologban, mivel anyai nagynéném férje, az ottani Hivatal vezetője volt.
Nagynéném pedig feltette magába, hogy a vézna (a 185 cm-es magasságommal alig nyomtam 60 kilót) gyerekből férfit farag. Hozzá is látott, a hivatali munka előtt és után ház körüli munkára fogott és etetett és etetett. A jó vidéki koszt meg is tette a hatását, hamarosan a fehérje túltengés biztos jelét éreztem, a lábam között.
A hivatali munka borzasztóak unalmas volt. Nyár, szabadságolási időszak, tettek az egyik osztályról a másikra, hogy beletanuljak. Úgy láttam mindig ahhoz az íróasztalhoz ültettek ahol a kolléga szabadságra ment. Az abc-t már oda vissza fújtam, mivel mindenütt az iratokat kellett sorba rendeznem. Ennek ellenére az iktatóban éreztem a legjobban magamat. Persze, ezt az érzést nem az iktatás titkainak kifürkészése okozta, hanem Orsika. Az iktató üdvöskéje volt Orsika, akit a hivatali hímek, valami - először számomra érthetetlen - különös hangsúllyal emlegették, és olyankor furcsán elborult a tekintetük. Különös nő volt, elsőre benyomásra nem volt túl szép. Inkább alacsony, olyan, mindenütt kerek, nagy mellekkel -az a típus aki az első szülés után, széle-hossza egy - valamint mókuskára emlékeztető előre álló szemfogakkal, barna szemekkel, világos haja félhosszúra vágva. De alig tartózkodtunk egy órát egy helyen és máris úgy éreztem, ez a nő nagyon boldoggá tudna tenni. Közvetlen modora, és az alig pár év korkülönbség okán hamar jó, majd pajtási viszonyba kerültünk. Ő már férjes asszony volt akkor, a helyi főember fiát fogta meg, aki sem fizikailag sem szellemileg nem állt a sor elején, de apuka pénze és hatalma sok mindent pótolt. Ezt Orsika mesélte el a harmadik napon egy őszinteségi rohamában. Addig beszélgettünk, míg sikamlósabb talajra nem tévedtünk és faggatni nem kezdett engem is:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.31 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 listike 2014. 07. 6. vasárnap 12:24
Tetszett.
#4 A57L 2014. 05. 20. kedd 05:44
Jó lett.
#3 papi 2013. 05. 23. csütörtök 06:00
Nagyon jó
#2 genius33 2013. 02. 22. péntek 14:48
Nemrossz smile
#1 Törté-Net 2004. 11. 20. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?