A+ A-

Új fürdőkádunk van

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
Átépítettük azt az öreg házat, amit elég lelakottan vettünk meg. Igazi nagy munka volt a fölújítása, nem csak a vízvezetéket, gázvezetéket és a villanyvezetéket kellett újra bevezetni, hanem falakat bontottunk ki, ahol tágasabb helyet szerettünk volna, ablakot emeltünk ki tokostul, máshol meg új ablaknak megbontottuk a falat. Szóval jó nagy fölfordulással járt a dolog, annál is inkább, mivel az átépítés idejére sem költöztünk el otthonról, hanem a malterosvödrök, fandlik, létrák, meg mindenféle munkásemberek között éltük a hétköznapjainkat. Amikor már a kőműves munkával végeztek, lassan - lassan kialakult az a forma, amit elképzeltem a kezdetek kezdetén. Lett egy 4 x 4 - es konyhám a nők tudják, micsoda öröm egy ekkora hely, ahol körül lehet ülni az asztalt, elfér minden konyhai segédeszköz, és nem leszek klausztrofóbiás. Büszke is vagyok rá, annak ellenére, hogy nem vagyok valami nagyon ügyes háziasszony, például főzni nem isszeretek (csak enni).

Azután az új fürdőszobába kikönyörögtem egy háromszögletű fürdőkádat, azzal a kéjes hátsó gondolattal, hogy majd abban úgy lubickolhatok együtt a párommal, mint embrió az anyaméhben. Ma is állítom, hogy az ötlet nem volt rossz, csakhogy nem férünk be együtt a kádba, mert mindketten elég jelentős vízkiszorításúak vagyunk, de a kád határait kijjebb nyomni csak nem sikerül. Ezzel szemben a fiaim meg a hozzájuk tartozó lányok szívesen viháncolnak ott. (Mármint nem egyidejűleg, hanem mindenki a saját párjával.)

Amikor oda bevonulnak fürödni, akkor csupa nevetgélés, sikongatás a környék, nekelgetnek is, bár olykor komoly a csönd, esetleg mély sóhajok hangjai szűrődnek ki. Szóval élvezi az ifjúság a medencét.

Több napos munkahelyi szervezésű bulira készülve a párom, komoly karbantartásba fogott, az időszerűvé vált haj - , szakáll - , körmök miegyéb igazításával. Bevonult a nagy kádba, a forró vízben áztatta magát, élvezte a közeg finom logyboló simogatását. Szívesen döglik a vízben, bevisz újságot, könyvet, rádiót, hűtött sört, és indul a relaxálás. Olykor hallom, hogy enged hozzá még meleg vizet, ha már kihűlt. Ezek a kikapcsolódás kedves órái. Ha a rádióban kedve szerint való a muzsika, akkor fütyüli vele, sőt az énekessel együtt ordítja a számot.

Már odabenn főzte magát több mint egy órája, amikor kiabálja a nevem, engem hív. Mi kellhet, elfogyott a söre?
Kiderült, hogy csak a tarkóján kell kiborotválnom a helytelenkedő szőrszálakat. Ne kacskaringózzon ott minden felé, tessék kopasznak lenni annak a nyaknak.

A kis helyiségben gomolygott a pára, a tükör egészen vakra vizesedett, az ablakon se látni ki. Leültem a kád peremére, fogtam az eszközt, és kicsit tanácstalan mozdulatokkalnekifogtam a kopasztásnak. Ahol elhúztam a borotváját sértődötten kivörösödött a bőre. Hamar végeztem, azt hittem befejeztük.

Megfogta a csuklómat, húzogat magához közel, azt hittem puszit kapok a szolgálataimért, hajoltam oda én is, hogy elérje a számat. De már túl mélyre húz, nem fogom tudni visszanyerni az egyensúlyomat, fölbillenek igy. Mibe kapaszkodhatnék, a víz nem az a közeg, ami megtartana, ha rátenyerelek.

Nem is tartott meg, úgy borultam bele a kádba, mint egy kejföljancsi. Ő meg viháncol, mint egy kópé. Nagyon murisnak tartja. Én nem annyira. De miután látom, hogy mennyire elégedett az ötletével, hogy engem megmártott blúzban meg bugyiban - hamar elszáll a kezdeti bosszúság, és megpróbálom őt is lenyomni a vízbe, de persze nem megy, mert a tenyerét leteszi a kád fenekére és ellentart nekem.

Hirtelen fordultam meg, mint aki az ölébe fog ülni. Elemelte a kezét a kád aljáról (mármint nem támasztott ki tovább), én meg megragadva a két bokáját, megrántottam a lábait. Későn vette észre, hogy mire készülök, előresiklott az egész teste, és máris megmerült. Innentől kezdve már nekem is tetszett a játék, - mindig annak tetszik, aki fölülkerekedettnek érzi magát.

Ahogy prüszkölve előemelte a fejét, nyúlt
a blúzom szegélyéért, húzza fölfelé, hogy leemelje rólam. Én meg elővigyázatlanul emelem a karjaimat, hogy levehesse. Amikor aztán két karom az égnek emelve, a blúzom bilincsében, máris hanyatt lökött a vizben, hogy megint ő legyen, aki nevethet. Alig sikerült előkecmeregni, mivel a karjaimat se
lehetett támasztéknak használni, hisz csapdában voltak. A blúzt magam dobtam
le, nem kell ilyesmi, ami akadályoz a mozgásomban.

Nem nagyon tudtam fogást venni rajta, mert síkos volt a bőre, a válláról, karjáról lecsúsztam könnyen. Gondoltam, majd a teljes tömegemmel megtolom, attól csak fölborul. Ahogy ült, combomat átvetettem rajta és próbáltam volna tolni őt, de ellentartott, sikeresen. Ott az ölében ülve küzdöttem, tologattam, meg oldalra is, de nem sikerült kimozdítani, pedig már a kezével nem is támaszkodott, csak a lábaival a kád oldalának. A kezeit elemelte, és körülfogta a mellemet. Ahogy az arcára pillantottam, mindjárt észrevettem, hogy másik játékot eszelt ki, annak ez az első lépése. Könnyű Katit táncba vinni, ha ő is akarja - tartja a bölcs szállóige.

Nem is sejtettem, miképpen szeretné kibontakoztatni az ötletét. Vagy nem is tervez tovább, csak egy kis puha simogatódásra vágyik? Úgy tűnt, megelégszik vele, mert csak hosszan cirógatta, babusgatta a keblemet, bár ahogy ott ültem, úgy tűnt, hogy más típusú vágy is fölébred lassan, éreztem ültömben.
Jobbjával hátrafelé indult, úgy tapogatózott a tomporom felé, mint aki megpróbálja lesodorni rólam azt a bugyit, amivel begurultam a kádba. Hogy lehetne, hiszen ahogy itt ülök, a combjaim széttárva, nincs az a bugyi, ami ilyenkor lehúzható lenne. Amint fölismerte az akadályt, taktikát változtatva a nadrágot combtőnél megcsippentve oldalra félrehúzta. A rugalmas anyag könnyen engedett. Akkor a másik kezét a hátamra tette, és a mellkasára húzott. Amint előredőlt a törzsem, megéreztem máris, hogy melyik bejáratnál ácsorog bebocsátásra várva. Felkészületlenül ért, vagyis inkább előkészületlenül. De ő máris odakormányozta, kezével segítve a fütykösét, és valami enyhén megnyomta a bejáratot, mint aki kopogtat.
- Nyomj nekem vissza - lihegte a fülembe.
S ahogy megpróbáltam, mintha kicsücsörítene a szoros gyűrű, akár egy csókos száj. Amikor pedig ellazítottam és visszaállt az eredeti formára, húzta magával a csücsörítéskor megcsippentett fejecskét. Szinte a negyedrészét magával hozta.
- Most újra, de csak kicsit nyomd kifelé...
A második próbánál már beszaladt az egész makk. Nem volt fájdalmas, nyilván, mert egészen tárva volt a combom, meg egészen előre dőltem, ezáltal kellően kinyílt az alagút.
A vállamra tette a kezét, és függőlegesbe tolt. A súlyomtól rácsusszantam a nyársra, nem mozogtunk semmit. Ahogy eltolt magától, befért a keze a hasam alá. Kicsit cirógatta, simogatta a szőrszálakat, majd a középső ujjával rákeresett a kis pöcökre, és elindította a körhintát.
Eleinte mozdulatlanul fogadtam, de persze hamar kiderült, hogy nem lehet mozdulatlannak maradni. Minél inkább belehevültem a dologba, annál inkább zakatolt a fülemben a vér, zakatolt a csípőm is, húztam - vontam magammal, magamban, a szűk gyűrűkkel körülzárt farkát.

Tudja jól, hogy ez a típusú érintés az, amelyiket igen kedvelek, és a végén nagy élményként élem meg, amikor felrobban az ujja alatt a csoda. Szereti nézni közben az arcomat, nem is hajol közel egy csókért se, mert minden pillanatban csak nézni szereti, ahogy elmegyek.

Egészen a határon tomboltam már, amikor elvette a kezét, megragadta a csípőmet és szorította magához, egészen mélyre befészkelődve. Láttam, hogy remeg a szája, de még meglehetősen messze volt attól, ami nekem a küszöbön állt. Úgy éreztem, hogy nem tudom bevárni, hogy utolérjen, én már annyira a végénél járok, nem várhatok.

Nem akartam, hogy elvegye tőlem a kezét. Kaptam volna érte, de csak szorította a csípőmet, már nem figyelt rám, csak magára innét.

Ekkor érte nyúltam én, és megpróbáltam abban a ritmusban dörzsölgetni, ahogy az előbb ő tette. Már igazán nem kellett sok, egy - két erős szorítás, amikor aztán olyan hevesen rándult össze az egész, hogy ezt a heves rángatózást ő is érezte amott a hátsó bejáraton, s amire én a kapkodó lélegzetemmel épp elcsitultam volna, akkor ért be az ő gyönyöre.

Egészen kiszállt az erő belőlünk, összerogyva, egymást átölelve vártuk ki, míg elnyugszunk annyira, hogy képesek legyünk föltápászkodni.

Szóval beleférünk a kádba ketten is, ha úgy hozza a kedv.
Szavazz Te is!

Átlag: 5.73 pont (59 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 vakon54 2016. 12. 4. vasárnap 14:45
Azonnal átépitettem a fűrdőszobánkat.
#7 feherfabia 2015. 11. 19. csütörtök 06:15
Közepes!
#6 zsuzsika 2014. 10. 19. vasárnap 19:35
Közepes.
#5 feherkalman1 2014. 05. 13. kedd 15:45
Nem rossz, de úgy érzem hogy kicsit fura elsőre, vízben, kényelmetlen helyzetben így össze jött a seggbe dugás.
#4 papi 2014. 03. 10. hétfő 15:14
Egész jó
#3 tutajos46 2013. 07. 10. szerda 10:59
Jó ám a fürdőkád.
#2 fekszipapa 2008. 08. 29. péntek 12:09
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?