A munkás srác

Először is szeretnék magamról írni, mert nem szeretném, ha csak mint egy valaki lennék a sok író közül. B. N. Anita vagyok, Heves megyében lakom, és 15 éves múltam. Nem szeretném, ha bárki is azt hinné, hogy amit írok velem megtörtént, ugyanis még szűz vagyok, és remélem hogy az is maradok még egy ideig...

A következő történetet kitaláltam, mint mondtam, és nem szeretném, ha bárki is félreértené, mert elég sok "Frenkiző"-s történetet olvastam itt.

Körülbelül egy éve építkezünk, és most a ház ott tart, hogy benne lakunk, de a fürdőnket még csak most csempézik. Édesanyám és mostohafaterom – akivel elég jól kijövök – elmentek, hogy kiválasszák leendő kis öcsém vagy húgom ágyát, és én otthon maradtam, mert tv-zni akartam. Persze a srác, aki csinálja a fürdőt, itthon marad. Körülbelül 18 éves körül lehet, mert ha jól tudom, gyakorlaton van. Elég ügyes, ezért egymaga csinálja a fürdőt.

Mint mondtam anyukámék elmentek otthonról, és tulajdonképpen kettesben maradtam a sráccal (Ádámmal), aki ház felső szintjén dolgozott.
Miközben néztem a tv-t lekiáltott, és valami olyasmit mondott, hogy gyorsan vigyek már fel neki valamit, mert lemenne ő, de éppen ragasztja a csempét.
Mivel nem értettem mit mondott, felszaladtam, hogy mit kér. Valami fehér csillag alakú műanyag "izét" kért, ami elgurult tőle 1m-re. Én persze odaadtam neki, és bevonultam a szobámba, ami az emeleten volt, hogy ott nézzem tovább a filmet, mert hátha kell még segíteni...

Persze a film valamiért nem kötött le annyira, mint lent, mert azon gondolkodtam, hogy milyen jól néz ki Ádám, és milyen jó teste van ahhoz képest, milyen fiatal.

Gondolkoztam, gondolkoztam, és egyszerre megint kiabál nekem, hogy kész van, nézzem meg. Odarobogtam gyorsan (nem volt túl messze), s megdicsértem, hogy tényleg milyen jó. Megkérdeztem, mikor kezdi fugázni, és azt mondta kb. egy-másfél óra múlva, mert eddig szárad a valami.
Kérdeztem, hogy ó... tényleg, és mit csinál addig. Erre azt mondta, hogy nekem bókol... persze én elvörösödtem, mint mindig ilyen helyzetben, és csak nevettem.

Kérdezte, hogy mikor jönnek a szüleim, és mondtam, hogy este felé, mert ágyat néznek, meg szőnyeget, meg ilyesmiket. Erre ő hirtelen megcsókolt. Nekem földbegyökerezett a lábam, és hirtelen nem tudtam, hogy most visszacsókoljak-e, mert ha igen, akkor tudom, hogy tovább fog menni...