A+ A-

Az a bizonyos másnap...

Reggel 8 óra. Újjászületve, kipihenten ébredek. A múlt éjjel történt velem valami, amitől kezdve úgy érzem, több lettem. Az első orgazmusom révén végre igazi, teljes értékű nő lehetek. Így kicsit feledni tudom a szüzességem elvesztését, a rossz emlékeket. Hálás vagyok ezért annak az embernek, akibe sajnos tagadhatatlanul beleszerettem. Nincs semmi kétség, bármennyire is nem akartam, szeretem Őt, és már most hiányzik a közelsége. Várom a délutánt. Azt mondta, átjön, és velem alszik. Lassan telnek a percek. Csigalassúsággal. Minduntalan csak a tegnap éjjel jár az eszemben. Szeretem. Kétségtelen. Félek. Megcsörren a telefon. - Szia kicsim! Hogy ébredtél? Mi szólnál, ha inkább te jönnél át hozzám? Úgy biztonságosabb lenne. - Lebeszéltük, 3 körül odamegyek. Megdobban a szívem. Azzal, hogy magához hívott, megpecsételte a kapcsolatunkat. Azt, hogy ott aludhatok, a szüleivel meg kell beszélnie, tehát a nem lesz titok többé. A mai éjszakától kezdve mi egy pár vagyunk. Szárnyalok az örömtől. Annakidején gondolni se mertem volna, hogy valaha közelebbi kapcsolat is lehet köztünk barátságnál. Most mégis így van. Még lassabban telik az idő. Lefürdöm, rendbe rakom magam minden téren... a legszebb akarok lenni ma este! :) Lassan elérkezik a perc. Az utolsó cuccokat rakom a hátizsákba, majd biciklire pattanok. Mikor megérkezem, látom, hogy mindenki a tévé előtt ül, filmet néznek.
Csatlakozom. Még nem beszélte meg a szüleivel, hogy itt alszom. Kicsit megijedek, hisz amiken mostanában keresztül mentek, az alapján jogosan mondhatnák, hogy ezt nem. De nem mondták! Végül is már 22 éves, ha ezt akarja, hát tegye. Csak annyit mondott az anyukája, hogy ne bántsuk egymást. Filmnézés közben elpilledek kicsit, erre Ő mondja, hogy menjek fel, feküdjek le, hisz fáradt lehetek (kaján mosoly). Én pedig engedelmes vagyok, szót fogadok és felmegyek. Fent bezzeg nem tudok aludni, csak bámulom a plafonon a világítós csillagokat, és gondolkodom. Ezen az egészen. Azt hiszem, ébren álmodom... Aztán mégiscsak letámadnak az álommanók. Arra ébredek fel, hogy hozzám bújik, és gyengéden a fülembe súgja, hogy menjünk le vacsorázni. Lemegyünk. Miután ettünk, megkérdezte, hogy akarok e először zuhanyozni menni. Mondom neki, hogy menjen csak. Hamar végez...(nem is tudom, miért siet:)). Én is gyorsan lezuhanyozok, és a következő pillanatban már a csukott szobaajtó mögött vagyunk... Épp gyertyát gyújt..(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.57 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2014. 06. 4. szerda 05:17
Egynek elmegy.
#3 listike 2013. 12. 26. csütörtök 07:57
Nagyon tetszett.
#2 v-ir-a 2011. 09. 25. vasárnap 21:26
nem rossz...
#1 Törté-Net 2004. 10. 6. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?