A+ A-

Hiányzol...

Hiányzol. Ha tudnád mennyire! Olyan rég éreztem az ölelésedet, a csókjaidat, minden érintésed hiányzik. A veled töltött percek megszépítették az életem egy rövidke szakaszát. Este hétkor fáradtan nyitom ki a közös lakás ajtaját, pedig tudom, már megint üresen találom és te sehol se vagy. Lepakolom a csomagokat a konyhapultra, közben a tekintetem az ablakra siklik, azon át pedig a parkra. Elmosolyodom. Mindig szerettél odajárni. Képes voltál a padon üldögélni órákon át, és figyelni a röpködő galambokat, és a kicsiny gyermekeket, akik gyermeki szeretettel etetgették őket. Élvezettel figyelted, ahogy a hófehér madarak felröppennek a naplemente fényétől pirosra festett égre. Ahogy most is teszik. A szabadság a szívedben maradt, nem múlt el még szerelmünk alatt sem. Az isten a megmondhatója, mennyire szerettelek, és te mennyire szerethettél. De az élet megy tovább, bármely állomásra tévedünk is. Valahogy pedig el kell jutnunk egyik állomásról a másikra, jó és rossz utakon át egyaránt.
Kinyitom a hűtő ajtaját, hogy betegyem a tejet, a fényképek meglebbennek a mágnesek alatt. Közös élmények, kirándulások. Minden rád emlékeztet...
Felütöm a tojást a rántottához. Kis só, paprika... Ahogy te is szeretted. Hihetetlen, hogy ennyi idő után is bennem él minden szokásod, mozdulatod. Éjfekete szemed huncutul mosolyog a hűtőre mágnesezett fényképen.
- Mi az, kérsz te is? - mosolygok a fényképre, miközben a serpenyőbe kaparom a felvert tojásokat. Sercegve sül a vacsorám, közben ismerős érzés költözik belém. Ezt csinálom több, mint hat hónapja, minden este. Magányosan hazajövök, vacsorát készítek, és a szívemben nincs semmi keserűség, semmi gyűlölet irántad. Nem tettem fel a kérdést, miért hagytál el, vagy mi lehetett fontosabb... Mert tudtam. Elejétől fogva, mi lehet az, ami téged máshová vonz. A szabad szárnyalás...A vacsorámmal, egy üveg hűtött borral, és egy pohárral bemegyek a hálóba, és leülök törökülésben az ágy kellős közepére. Bekapcsolom a TV-t, valami idétlen vetélkedő megy, és a többi adón sincs érdekes műsor. Egyből ki is kapcsolom. A bort töltve csak vigyorogni tudok, mindig bosszankodtál az ízlésemen.
- Nem ismerek még egy olyan nőt, aki a rántottához vörösbort inna vacsorára! - szólalsz meg szórakozott hangon.
- Pont ezt szeretted bennem, vagy nem? - mosolygok a fésülködőtükörre, ahonnan vigyorogva, karba tett kézzel figyeled a merész étkezési módszeremet.
- Dehogynem. - válaszolsz széles mosollyal - Kivételes nő vagy. - és kilépsz a látóteremből. Mire visszanézek, a hatalmas ovális tükörben már csak magamat látom farmerben és pulóverben, kezemben a borral. Felállok, kiviszem a tányért a konyhába, elmosogatok.
Hallom, ahogy nekidőlsz a konyhapultnak a mosogató mellett. A hűtőhöz lépek, hogy visszategyem a bort. Megfordulok, s téged látlak.
- Ugye tudod, hogy nagyon hiányzol? - nézek rád. Szemedben csillog a huncut fény, hollófekete hajadon itt-ott megtörnek a nap vörös sugarai, arcvonásaid árulkodnak romantikus jellemedről. És persze megint színfeketébe öltöztél... Bosszantó látni, de mivel istenien áll, sosem piszkáltalak miatta.
- Te is nekem. - mosolyogsz rám. Szemeid csillogására mély mosollyal válaszolok, majd elindulok a fürdő felé. - Mondd csak, megengeded, hogy veled zuhanyozzak?
- Álmodozz csak. - vigyorodok el, majd lerántom magamról a pulóvert, és eldobom a konyhapult felé, ahol állsz.
A fürdőszobába lépve azonnal megszabadulok a ruháimtól, és már meg sem lepődök, hogy a mosógép tetején üldögélsz egy szál törülközőben. A tükörből látom, ahogy vágyakozva legelteted a szemedet rajtam.
- Gyönyörű vagy. - hallom a suttogásod.
Anyaszült meztelenül, gátlások nélkül megfordulok és végignézek rajtad. Kívánatosra kidolgozott izmok, karcsú felsőtest, de mint mindig, mély elismeréssel nyugtázom, hogy egy szál rongyban is szívdöglesztő vagy.
- Neked sincs okod panaszkodni. - mosolygok a szemeidbe.
Belépek a zuhany alá, s miután becsuktam az ajtót megengedem a vizet. A víz szinte éget, de nekem ez kell, most erre van szükségem. A fülem zúg, ahogy belemegy a víz és nyomban kifolyik. A lelkem felszabadul, most, hogy vége a napnak. Tervezgetem a hétvégét: elmegyek sétálni a parkba, lemegyek a kikötőbe, közben eltervezem, mit kéne a jövő hétre vásárolni, eszek egy fagyit, beugrom egy kávézóba, talán elmegyek egy barátnőmmel ebédelni... Mindenesetre nyugodtan szeretném eltölteni a szombatot.
Merengésemből vidám hangod ébreszt:
- Tusfürdőt? - kérded, miközben az orrom elé tartod a flakont valahonnan a hátam mögül.
- Kérek. - már venném el a flakont, de visszahúzod a kezed.
- Majd én. - súgod a fülembe.
Lassan, mély mozdulatokkal kezded masszírozni a vállamba a tusfürdőt, én pedig behunyt szemmel élvezem a kényeztetést. A kezed lejjebb vándorol a hátamra, néha-néha megsimítod a mellem oldalát. Valami felszökik bennem... Pár pillanat és már nem is tétovázol, a tenyeredbe simítod a melleimet, és megcsókolod a nyakamat.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.63 pont (8 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2015. 11. 5. csütörtök 08:02
Érzéki valósághű történet.
#3 genius33 2013. 02. 18. hétfő 07:24
Nagyon kellemes.
#2 fekszipapa 2008. 08. 26. kedd 17:59
Nagyon megható
#1 Törté-Net 2004. 09. 17. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?