A+ A-

Hiányzol...

Hiányzol. Ha tudnád mennyire! Olyan rég éreztem az ölelésedet, a csókjaidat, minden érintésed hiányzik. A veled töltött percek megszépítették az életem egy rövidke szakaszát. Este hétkor fáradtan nyitom ki a közös lakás ajtaját, pedig tudom, már megint üresen találom és te sehol se vagy. Lepakolom a csomagokat a konyhapultra, közben a tekintetem az ablakra siklik, azon át pedig a parkra. Elmosolyodom. Mindig szerettél odajárni. Képes voltál a padon üldögélni órákon át, és figyelni a röpködő galambokat, és a kicsiny gyermekeket, akik gyermeki szeretettel etetgették őket. Élvezettel figyelted, ahogy a hófehér madarak felröppennek a naplemente fényétől pirosra festett égre. Ahogy most is teszik. A szabadság a szívedben maradt, nem múlt el még szerelmünk alatt sem. Az isten a megmondhatója, mennyire szerettelek, és te mennyire szerethettél. De az élet megy tovább, bármely állomásra tévedünk is. Valahogy pedig el kell jutnunk egyik állomásról a másikra, jó és rossz utakon át egyaránt.
Kinyitom a hűtő ajtaját, hogy betegyem a tejet, a fényképek meglebbennek a mágnesek alatt. Közös élmények, kirándulások. Minden rád emlékeztet...
Felütöm a tojást a rántottához. Kis só, paprika... Ahogy te is szeretted. Hihetetlen, hogy ennyi idő után is bennem él minden szokásod, mozdulatod. Éjfekete szemed huncutul mosolyog a hűtőre mágnesezett fényképen.
- Mi az, kérsz te is? - mosolygok a fényképre, miközben a serpenyőbe kaparom a felvert tojásokat. Sercegve sül a vacsorám, közben ismerős érzés költözik belém. Ezt csinálom több, mint hat hónapja, minden este. Magányosan hazajövök, vacsorát készítek, és a szívemben nincs semmi keserűség, semmi gyűlölet irántad. Nem tettem fel a kérdést, miért hagytál el, vagy mi lehetett fontosabb... Mert tudtam. Elejétől fogva, mi lehet az, ami téged máshová vonz. A szabad szárnyalás...A vacsorámmal, egy üveg hűtött borral, és egy pohárral bemegyek a hálóba, és leülök törökülésben az ágy kellős közepére. Bekapcsolom a TV-t, valami idétlen vetélkedő megy, és a többi adón sincs érdekes műsor. Egyből ki is kapcsolom. A bort töltve csak vigyorogni tudok, mindig bosszankodtál az ízlésemen.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.63 pont (8 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2015. 11. 5. csütörtök 08:02
Érzéki valósághű történet.
#3 genius33 2013. 02. 18. hétfő 07:24
Nagyon kellemes.
#2 fekszipapa 2008. 08. 26. kedd 17:59
Nagyon megható
#1 Törté-Net 2004. 09. 17. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?