A póni

Szavazás átlaga: 8.03 pont (34 szavazat)
Megjelenés: 2004. augusztus 23.
Hossz: 7 936 karakter
Elolvasva: 3 645 alkalommal
Fordítás
Kézenfogva vezette a nőt, fel a lépcsőn, végig a folyosón a játékszobához. Bosszantotta a gőgös arrogancia, ahogy azt mondta – milyen érdekes – mikor először említette neki a szobát és a játékgyűjteményt. Mintha ezek a dolgok méltóságán aluliak lennének, ilyen szenvedély nem is létezne, csak egy magányos férfi szomorú életének jelképei lennének.
Végül sikerült meggyőzni, hogy nézze meg, még ha csak nevetni akart is. Most majd megtudja mi az a szenvedély.
– Többnyire viktoriánusok vannak a gyűjteményemben – mondta neki, ahogy az utolsó kis lépcsőfokokon mentek a folyosó végén. – A viktoriánusok nem voltak ám olyan unalmas emberek, ahogy gondolják róluk – mondta, és elővett egy kulcsot hogy a zárba illessze. – Nekik is megvoltak a maguk titkai, a szenvedélyeik és a sötét vágyaik.
– Igazán? – mondta, miközben elnyomott egy ásítást amíg várta, hogy a férfi kinyissa az ajtót.
– Oh igen, pont olyan sötétek, mint a tieid – mosolygott. Végül kinyitotta az ajtót és ahogy egyre beljebb nyomta elkapott egy érdeklődéssel teli villanást a nő acélszürke szemeiben.
– Csak utánad, – intett.

A szoba félhomályban fürdött, a pislákoló fény gyenge gázlámpák sárga fényére hasonlított, az árnyékok lassan táncoltak a falakon. A sárga homályban rongybabákkal, bádog figurákkal, porcelánbabákkal és faragott elefántcsont figurákkal teli szekrényeket és polcokat látott. A szoba közepén, minden fölött uralkodva, a figyelmét oda parancsolóan állt egy nagy fa hintaló.
Akkora volt, mint egy póni, tökéletes faragással. A fa csiszolt és lakkozott, a és a farka durva fehér szőr volt.
– Csodálatos, nem? – kérdezte.
– Van itt némi mesterségbeli tudás. – egyezett bele a nő, végigsimítva a ló horpaszán. Melegnek érezte a fát, ahogy végigfuttatta rajta az ujjait, mintha a bestia lélegezne. – Igen, tagadhatatlan, ez szép munka.
Hagyta, hogy a nő simogassa a lovat egy ideig, majd megkérdezte:
– Nem akarsz esetleg lovagló ülésben ráülni? Jó érzés lenne a combjaidon érezni a csiszolt fát. -
Hirtelen visszarántotta a kezét, mintha a ló megharapta volna. – Oh, azt hiszem nem! – nevetett idegesen.
Természetesen! Ilyen gyerekes szórakozás nem való egy ilyen fennhéjazó nőnek!

– Csak egy pillanatra? – győzködte. – Senki más nincs itt, hogy láthatná. Ahogy mondtam a viktoriánusoknak megvoltak a maguk titkai. A ló nem egészen az aminek látszik. A kíváncsisága győzött, rámosolygott a férfira.
– Nos... -
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 4 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.03 pont (34 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2021. október 7. 08:08
#8
Bizony a régiek is tudtak szórakozni.
1
z
zoltan611230
2019. augusztus 5. 04:02
#7
Nem semmi lovaglás.
1
a
A57L
2018. október 16. 04:02
#6
Fura élvezés.
1
zsuzsika
2016. szeptember 25. 18:55
#5
Nem kicsit fura.
1
vakon53
2016. április 19. 16:17
#4
Ötletes írás.
1
p
papi
2014. január 24. 07:36
#3
Nagyon jó, ötletes.
1
sihupapa
2008. november 27. 21:36
#2
bizar
1
T
Törté-Net
2004. augusztus 23. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1