Vak Áció 1. rész

Mert mi is olyan jó a nyárban? A vízparton egy korsó a kezemben? Átaludni a délelőttöt, miután egy forró éjszakát töltöttem a barátnőmmel? Haverokkal nyaralni és bulizni? Vagy éppen mindezt egyszerre...

Egy hatalmas nyaralótelepre ruccantunk ki a Duna mellé. Én és a barátnőm, a legjobb haverom, a barátnőm két lány ismerőse, meg még egy szerelmes pár, akikkel nem nagyon szoktunk foglalkozni, el vannak magukban, csupán szívesebben mennek úgy, hogy tudják, más ismerősök is vannak a közelben.
A buszon már kezdtük jól érezni magunkat, de amikor beléptünk a telep kapuján, végérvényesen és visszavonhatatlanul elöntött a kellemes nyári hangulat.

– Várj egy picit! – szólt a barátnőm, de mielőtt befejezte volna a mondatot, már meg is fogott és visszarántott. Elő vette a kis tip-top oldaltáskájából a tükör szentségével megáldott szemfestéket, és hosszú percekig igazgatta magát. Mintha már egyenesen a kifutóra készülne. Unalmamban bámészkodtam.
Ekkor jött be a kapun egy szőke lány. A szemeim rátapadtak.
Meg szoktam bámulni a nőket. Nem túl feltűnően, de nem tudok ellenállni annak a szépségnek és csodának, amit egy női test, főként a lábai és a feneke nyújtanak, főleg ha minél jobban odatapadnak a ruhaneműk. Esetleg alig vannak rajta... DE most nem egészen ez történt. Habár igen csinos, vékony lányról van szó.
De az arca! Hihetetlen. Kedvességet, nyugodtságot árasztott. Egy igazi cukorfalat! Ahogy haladt, a lágy szellő meglobogtatta hosszú szőke hajtincseit. A meleg, lágy napsugarak átsütöttek rajtuk, és egyenesen a mellkasomba hatoltak. A szívem egy ütemmel többet vert, egy hullámot indított bennem, ami folyamatosan áradt ki a kezeimbe, egészen az ujjaim végéig.
Hirtelen furcsa képek jelentek meg a gondolataimban. Mint jelenetek egy filmből, amelyeket, kitépkedtek a hosszú szalagról és összeragasztottak. Egy érintés a testén. Egy ölelés. Egy csók.
Elhaladt. Szemeim visszatértek az unalmas külvilághoz. Elgondoltam, mi is történt az utóbbi pár pillanatban, és hirtelen félni kezdtem. Már éreztem mögöttem a barátnőm szúrós tekinteteit, ahogy azt mondja: "Hát Te meg minek bámultad meg azt a csajt! " Idegesen, lassan fordultam hátra, amikor is megláttam, valójában még mindig sminkeli magát. Igaz lehet? Más nő egy olyan bámulást, mint amit az imént követtem el, már-már szakítóoknak vél, ő pedig észre sem vette? Nagy kő eshetett volna le a szívemről, ehelyett inkább csak rosszul esett.