A+ A-

Római kövek között

Egy újabb álomba illő történetet írok most le. Egy fél éve még nem is mertem gondolni, hogy valaha ehhez hasonló történhet velem.
Egy szokásos bulizós estének indult az egész, amikor kedvenc szórakozóhelyeinkre megyünk a már jól megszokott barátokkal. Biliárdozunk, beszélgetünk, iszogatunk, a szokásos. Közeledett az este vége... és már nem volt kedvem maradni. Megkértem Ő-t, hogy kísérjen haza. Persze egy percig sem habozott ?.
Aznap este furcsa hangulatban voltam, szerettem volna átélni valami nagyon különlegeset. Védtelennek, és nagyon magányosnak éreztem magam.
Elindultunk hazafelé, de közben észrevétlenül irányt váltottunk. Csak mentünk az utcán, céltalanul, és közben beszélgettünk.
Már jól ismertük egymást, hiszen mondhatom, hogy talán legjobb barátok vagyunk, mégis volt miről beszélgetni. Nincs még egy olyan ember, akinek ennyire őszintén meg tudtam volna nyílni. Akinek beszélni tudok, és merek a legmélyebb érzéseimről, és úgy érzem, hogy beszédem nem vész el. Nem talál süket fülekre. Érdekli, és érti. Úgy érzem én is ismerem őt. És értem, holott ő azt hiszi, nem. Kiismertem lelkének azt a részét, amibe betekintést engedett, amit megnyitott nekem.
Csak mentünk az utcán és beszélgettünk, majd utunk egy érdekes helyhez vezetett. Mikor feleszméltem a beszélgetésből, és körülnéztem, azt hittem álmodom. Egy érdekes hely volt, ami nappal fel sem szokott tűnni, pedig nap, mint nap el szoktam menni előtte. Így pedig, éjszaka, sötétben varázslatosnak hatott. Egy emlékmű szerű kiállítás volt, ahol ókori római kövek voltak, amit nemrég tártak fel régészek. Az egész hely olyan hangulatot árasztott, mintha abban a korban élnénk. Az idő pedig meglepően enyhe langyos volt, pedig fél lábbal még benne voltunk a télben. Mintha csak azért lenne ilyen az idő, hogy nekünk kedvezzen. Egyébként azon a héten ez volt az egyetlen enyhe este. A többi mind zimankós, hűvös volt. Az ég pedig tiszta és csillagoktól fényes. A Hold lustán függött az égen, álmos szemét ránk fordítva. Mindketten tudtuk, hogy a mai este csak bűnöket hozhat, mégsem tántorodtunk meg. Közelebb mentünk a kövekhez, én nekidőltem egy kőfalnak, ő pedig szembeállt velem. Sokáig csak néztük egymást némán, az éj és a környezet varázsára figyeltünk. Azt hiszem ezek a pillantok azok, amikért az embernek érdemes élni.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 listike 2013. 12. 26. csütörtök 07:21
Tetszett.
#6 v-ir-a 2011. 12. 18. vasárnap 21:40
sajna ennek sem lett folytatása, pedig tök jó
#5 cica 2004. 06. 10. csütörtök 06:19
Szerintem jó a történet, de lehetne kicsit vadabb. Ügyi vagy 10 pont:-)
#4 Süni 2004. 06. 8. kedd 07:54
Jó a történet a női orgazmust kiválóan irtad le.
Várom a folytatást, kiváncsi vagyok mivel tudod feldobni?
#3 Daft 2004. 06. 8. kedd 07:14
Ez nagyon jó lett!
Remélem lesz még folytatás a következő napról:)
#2 feketecsillag 2004. 06. 8. kedd 06:00
Sziasztok!
Kíváncsi lennék a véleményetekre a történettel kapcsolatban.
Minden építö kritikát szívesen fogadok!
pusy
#1 Törté-Net 2004. 06. 7. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?