A+ A-

Szelíd, egyszerű és csodálatos...

A hajnal fényei már sejtelmesen megfestették az ég alját, gyönyörű látvány volt a kertvárosi ház emeleti ablakából végigpásztázni a még alvó város apró mozdulatait, amint nyújtózkodva elterül az anyaföld által vetett ágyon... Nem aludtam semmit, emlékek szállták meg minden gondolatom, lebilincselték elmém. Már órák óta álltam az ablaknál és mélán fürkésztem az éj fényeit, míg a hajnal pírja ki nem zökkentett hallgatag merengésemből. Az órára néztem. Lassan fél négy lesz. Lehunytam a szemem. Nem tudtam mozdulni, még gondolataim hatása alatt voltam. Majd egy hirtelen, de erőtlen mozdulattal eldőltem az ágyon. A puha szivacs mélyen besüppedt alattam, az ágytakaró simogatta az arcom. Halk zene szólt, a kedvencünk. Emlékszel még? A szoba légtere már megtelítődött a kókuszos füstölő bódító illatával, de én mégsem azt éreztem.
Minden pórusom a Te illatodat szívta magába, egész lényem Rád szomjazott. Magányosnak éreztem magam. Teljesen beletemetkeztem a takarómba, így nem tudott arcomon legördülni az a milliónyi könnycsepp, mely csillogva hagyta el a fájdalomtól csukva tartott szemeimet. Fájsz, Kedves... Miért? Miért nem vagy itt velem? Már arra sem emlékszem, mikor jártál nálam utoljára... Hiányzol. Most az is elég lenne, ha csak itt lennél, ha átkarolnál, és szorosan magadhoz ölelnél. Egymás karjaiban aludnánk el, és együtt álmodnánk. A kettőnk álmát, mely szívünkben él és uralkodik a gondolataink felett is miközben fogva tartja a testünket... Egy tűzoltóautó szirénájára riadtam fel. Az órámra néztem! 17:47 . Úristen! Átaludtam volna az egész napot?
Már sötétedett. Az ablakhoz léptem. A környékbeli emberek lassan szivárogtak hazafelé. Férjek, feleségek, barátok barátnők, élettársak sietnek haza kedvesükhöz... Csak én vagyok egyedül... Lenéztem a ház előtti kicsiny kertre, és elmosolyodva néztem a hóvirágokra... Lementem a konyhába, az asztali naptárt áthajtottam szombatra, aznap még nem voltam a konyhában. Összeütöttem valami gyors vacsit, egy tálat megpakoltam gyümölcsökkel, és átmentem a nappaliba. Kényelmesen befészkeltem magam az egyik óriási fotelba, és elkezdtem vacsorázni. Nyújtózkodva elértem a távirányítót és bekapcsoltam a tvt. Valami talkshow ment, a másik csatornán egy idétlen sorozat, a harmadikon rajzolt figurák püfölték egymást... Ölembe vettem a gyümölcsös tálat, és tovább váltogattam a csatornákat.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5 pont (7 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 Andreas6 2017. 10. 13. péntek 04:29
Szerintem is.
#2 listike 2014. 06. 7. szombat 19:25
Szép.
#1 Törté-Net 2004. 05. 10. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?