A+ A-

Eltévedések 2. rész

Éreztem az ujjaim alatt, ahogy Dorka teste fokozatosan ellazul. Kisimult, ahogy kimasszíroztam belőle a feszültséget. Alaposan, lassan, türelemmel kényeztettem minden porcikáját. Neki most csak befogadnia kellett. Elfogadta és kiélvezte a dédelgetésemet. Először hasra feküdt, úgy lazítottam el minden idegszálát, majd hanyatt fordult. Felhelyeztem a kendőket - óvatosan, hogy ne fájjon, de azért szorosan, hogy tudja, most nem kell mozognia. Megegyeztünk, hogy a mai nap az övé. Hogy ma az ő élvezete az első. És ő mindenben elfogadja az irányításomat, hiszen bízik bennem, és tudja, hogy pontosan ismerem az igényeit, a vágyait. Volt időnk kiismerni egymást. Ahogy a szemére kerülő kendőt igazítottam a helyére, még belenéztem, és elmerültem a tekintetében. Megcsókoltam. Az a mosolygó vidámság és várokozó vágy csillogott a szemeiben, amiért olyannyira rajongtam. Pont az tükröződött bennük, ami akkor, amikor az egyik bevásárló központ mosdójából kijött, de nem az üzletek, hanem a lépcsők irányába húztam magammal. Ugyanolyan kiváncsi várakozással, és feltétlen bizalommal nézett rám, hogy vajon mi jutott megint eszembe. Arra gondoltam, hogy úgy is mindenki a lifteket és a mozgólépcsőket használja, senki nem jár a hagyományos lépcsőkön. Ideje volt kideríteni, hogy tényleg így van-e. Így hát elindultunk "eltévedni".
A lépcsőház a füstmentes fajtából való volt automatikusan záródó ajtókkal. Mikor beléptünk, és mögöttünk egy félhangos kattanással becsukódott az ajtó, elhalt a kint szóló zene is. Izgalmas volt, mert éreztük, hogy rosszban járunk. A lépteink kopogtak, a hangunk visszhangzott, és mégsem lehettünk biztosak benne: Valóban egyedül vagyunk? Miközben lejjebb mentünk egy fordulóval - ahová nem nyílt ajtó -, a lépcsőkarok között fel- és lenézegettük, nem látunk-e mozgást, nem hallunk-e hangokat, vagy éppen nem figyelnek-e minket kamerák. Ahogy kezdtünk megbizonyosodni róla, tényleg magunk vagyunk, az izgatottság vággyá fokozódott. Dorka hátulról karolt át hirtelen, ahogy még épp lenéztem a korláton át. Hozzámbújt, és hátulról a nyakamba csókolt. Éreztem a testét, az izgatottságát, és ez rám is hatással volt. A kezei oldalt előre csúsztak, és simogatni kezdett. Igyekeztem félig megfordulni, hogy egymásra találhassanak az ajkaink. Játékos, könnyed csókokba feledkeztünk. Hol ő, hol én vettem át az irányítást. Egy kicsit el is feledtük, hogy hol vagyunk.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.1 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 genius33 2012. 10. 10. szerda 08:08
Nemrossz smile
#1 Törté-Net 2004. 05. 1. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?