A+ A-

Szavakkal szeretkezni

A lány nem volt drogos. Csak nagyon ritkán használt valamilyen szert, akkor is kizárólag természetes anyagokat. Nem azért, mert anélkül nem tudta jól érezni magát, de azt az elég liberális nézetet vallotta, hogy nem lehet véleménye addig semmiről, amíg nem próbálta ki, és ha ésszel csinálja, nincs mitől tartania. "Különben is, ez segít kitágítani a tudatomat." - gondolta, miközben a srác meggyújtotta neki a füves cigit. Jó nagyot szívott belőle, letüdőzte a kesernyés, kicsit maró füstöt, és lent tartotta, ameddig csak bírta. Átadta a spanglit a fiúnak, akit tulajdonképpen alig ismert, csak a keresztnevét tudta, és azt, hogy egy haverjának a haverja. Többet nem, de nem is érdekelte. Nézte, ahogy a srác beszél, és újra nagyot szívott a cigiből. Már kezdte érezni a rég nem tapasztalt bizsergést a tarkóján, figyelte, ahogy élesednek a hangok, színek, mozzanatok körülötte. Ugyan sokan vették őket körül, beszélgettek, táncoltak, de akkor és ott a házibuliban csak ők ketten voltak. Csak nézték egymást, nem szóltak egy szót sem, csak mosolyogtak.
Mindketten ÉRTETTÉK a legfontosabbat.
- Gyere, menjünk át egy csendesebb helyre! -szólalt meg a fiú, miután elnyomta a csikket a hamutálban. Kézen fogta a lányt, és átvezette a másik szobába. Leültek az ágyra, és beszélgetni kezdtek. Régi történeteket meséltek egymásnak, lényegtelen dolgokról fecsegtek, mégis, úgy érezték, mintha mindennek itt vagy ott lenne a helye, minden rendben van, az élet csodálatos, és ennek így kellett lenni velük. Folyamatosan a srác szemébe nézett, miközben az beszélt, és úgy érezte, hogy érzi a gondolatait, hogy mit fog mondani. Nem azért, mert annyira ismerte volna, hanem mert maximálisan tudott rá figyelni, fogta minden rezdülését, és tényleg TUDTA, mire gondol éppen abban a pillanatban. Ebben a pillanatban hatalmas erővel tört ki mellkasából a nevetés. A fiú egy pillanatig nem értette, min mulat olyan jót, de ő is vele nevetett.
- A homlokodon olvasom, hogy mire gondolsz éppen! -préselte ki a szavakat, és nevetett, nem, inkább már röhögött tovább, annyira, hogy belefájdult a gyomra.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.88 pont (8 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2014. 11. 22. szombat 07:55
Jó.
#4 papi 2014. 02. 17. hétfő 06:07
Nagyon jó
#3 reindeer 2004. 06. 10. csütörtök 13:17
Zorann, nagyon tetszik az stílus, ahogy írsz. Erre vagy teremtve:)
#2 Morion 2004. 04. 25. vasárnap 21:33
Nem is rossz
#1 Törté-Net 2004. 04. 23. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?