A+ A-

Erdőben 1. rész

Szeretek ilyenkor az erdőben sétálni. Jól esik elbújni a perzselő nyári nap elől az erdei ösvényen, hallgatni az erdő neszeit, a madarak önfeledt csivitelését. Mindketten ismerjük az utat, szinte naponta járunk erre. Miközben gondolataimba merülve bandukolok, ő boldogan csaholva rohangál fel s alá, időnként friss nyomot kajtatva tűnik el a szemem elől... Most is ez történt, ahogy beleszippantott a friss erdei fuvallatba, már indult is az orra után. Egy darabig még hallottam a hajsza hangjait, majd hirtelen csönd lett, nagy csönd. Rosszat sejtve indultam arra, amerről utoljára hallottam a csaholását. Úgy gondoltam a kis tisztás felé rohant, így én is arra vettem az irányt. A sűrű bokrok között nehezen haladtam, de már látszott a tisztás, és a fűben kivehető volt valami mozgás. Már majdnem kiléptem a bokrok közül mikor ráeszméltem, hogy ez bizony nem a kutyám. Ha nem lettem volna óvatos, egy féktelen szeretkezés kellős közepébe csörtetek bele:)
Teljesen el voltak foglalva magukkal. Ha kicsit is tudtak volna a külvilágról, észreveszik, hogy alig pár méterre tőlük valaki zörög a bokorban. A férfi a hátán feküdt, a nő a meredező falloszt kényeztette ajkaival. Nyelve apró rezdüléseivel ingerelte a hímtagot, a tehetségét elárulták a férfi egyre ziháló légzése és türelmetlen mozdulatai. A látvány rendkívül izgató volt, nem csoda hát, hogy dákóm lassan önálló életre kelt, és a nadrágom egyre szűkebbnek tűnt. Mikor a nő felült, hogy kezeivel folytassa, amit a nyelvével elkezdett, megpillantottam hegyes melleit és fazonra nyírt punciját, nem bírtam tovább, kiszabadítottam szorult helyzetéből a szerszámom.
A nőt teljesen lekötötte a kígyó bűvölése, egyre vadabb tempóban járt a keze, mintha soha nem akarná abbahagyni. Aztán hirtelen megállt, talán érezte, hogy a férfinak nincs sok hátra... lassan cirógatta, majd mikor kissé lenyugodott, kéjes mozdulattal beleült a lüktető rúdba. Ahogy lassan föl-le mozgott, formás mellei önálló életre kelve ringtak. Nem bírtam tovább türtőztetni magam, egyre vadabb tempóban siklott tenyerem a szerszámomon. Talán óvatlan lehettem és zajt csaphattam, vagy a nő érezte meg, hogy valaki figyeli, hirtelen oda nézett, ahol a bokor jótékonyan takart. Mintha szemünk összevillant volna, és a nő arcán a pillanatnyi meglepetést egy kacér mosoly váltotta volna miközben egyre vadabb iramot diktált. Szinte minden előjel nélkül a férfi magasba nyomta a csípőjét és magját két-három lökéssel a nőbe eresztette. Látszott, hogy a nőt váratlanul érte a kitörés, ő máshogy tervezte a játék végét. Érezhette hüvelyében a lankadó férfiasságot, arcán kivehető volt a csalódottság. Ráborult a férfira, megvárta, míg annak zihálása alábbhagy. Csókot lehelt arcára, súgott valamit a fülébe, majd a férfi arca fölé térdelt. Kezével megemelte a férfi fejét, így irányította őt. Ahogy a férfi nyelvével kéjbarlangot járta, a nő tekintetével az engem rejtő bokrot kereste. Már biztosra vettem, hogy sejti, valaki megleste őket. A látvány több volt, mint izgató, éreztem, hogy egyre közeleg a vulkán kitörése. Már szinte csak magammal voltam elfoglalva, de a nőre pillantva láttam, hogy ő sincs már messze csúcstól.
Aztán már nem volt visszaút... nagyon figyeltem arra, hogy néma maradjak, miközben spriccelve elélvezek. Nem úgy a nő. Hangos sikollyal kísért orgazmusában combjaival és kezével a férfi fejét szorosan a csiklójához szorította, kiélvezte minden pillanatát a földöntúli kéjnek. Mire kimerülten a férfi mellé feküdt, és óvatosan kihátráltam a rejtekadó bozótból, és igyekeztem eltűnni a környékről.
Azóta sem tudom kiverni a fejemből azt a napot... eleinte kerültem ezt a környéket, inkább a folyó felé vitt az utam, hátha felejteni tudok. Persze nem sikerült, és ahogy múltak a napok, az emlék egyre fakult, de álmaiban gyakran láttam a lány csillogó szemét, hibátlan testét. Az a nyár gyorsan elrepült, a saras őszben és a kegyetlenül hideg télben sétáink egyre rövidebbek lettek. De ahogy megjelentek a hóvirágok, ismét az erdő felé vettem az irányt. Az ismerős ösvényen rám törtek az emlékek, kívántam, nagyon kívántam, hogy újra lássam őt. Persze tudtam, hogy gyakorlatilag semmi esélye sincs a találkozásnak, és fájó szívvel gondoltam arra, hogy talán épp akkor ők valahol egymás karjaiban halmozzák a gyönyört...
Teltek a napok, a késő tavaszt kezdte felváltani a nyár. A déli napsütés elől az erdőbe indultam. Tikkasztó volt a levegő, június eleje volt, de mintha a nyár derekán járnánk, bőrömet égette a tűző nap. Kutyám nyelvét lógatva bandukolt mellettem, szerintem pokolba kívánt engem és az ötletemet, hogy a déli melegben nem a folyó felé indultunk. Az egész hihetetlenül gyorsan történt. Ismerte jól azt az éles kanyart az ösvényen. Pár héttel ez előtt a kanyar után egy bokorból egy nyulat ugrasztott ki, azóta mindig előre rohan, hátha megint várja ott valami izgalmas. Én nem foglalkoztam vele, ő elindult. Gondolataimból egy riadt sikoltás szakított ki. Közvetlenül utána a kutyám jól ismert felugatása.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.74 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2004. 04. 19. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?