Minden álmok szent helye

Nem először találkoztak a a balatonfüredi mólón, amit a nő – minden álmok szent helyének nevezett. 2004. nyarán találtak egymásra, azóta is elválaszthatatlanok, noha mára már más érzések fűzik őket össze.
Azon az estén a nő izgatottan várta Kedvesét a mólón. Gyönyörködött a naplementében, amikor a hömpölygő tömegben feltűnni látszott egy izmos fiatalember, aki széles mosollyal az arcán közeledett felé. Napbarnított bőrén meg-megcsillant a haldokló nap néhány erőtlen sugara, amely még vonzóbbá tette a Férfi megjelenését. Női szemek mérték végig, de nem fordult meg egyik után sem, mert Ő a Nőt szerette, Hozzá sietett. Találkoztak, újra, azon az estén is úgy örültek egymásnak, mint az első alkalommal. A Férfi ujjaival Kedvese arcát végig simította, ajkával ajkát kereste és szinte a szájába lehelte üdvözlő szavait – hiányoztál! A Férfi két izmos karjával vonta magához még közelebb és lágyan simult Kedveséhez. Karjaival átfonta a Férfi nyakát, egymás tekintetébe feledkeztek. Hosszan, mélyen kutatták a ki nem mondott szavak értelmét, mikor a Férfi a Nő könnyes szemét fürkészve kimondta a bűvös szót – szeretlek. A Nő ajka lassan nyílt ki, de mielőtt válaszolhatott volna, a Férfi ajka ellentmondást nem tűrően a Nő selymes ajkára tapadt. Megállt az idő köröttük, nem gondoltak arra, hogy emberek sokasága járkál mellettük. Ott, abban a pillanatban csak ketten voltak a füredi mólón. Nem tudták mennyi idő telhetett így ebben az euforikus hangulatban, amikor a Nő, Kedvese fülébe súgta – menjünk innen, szaladjunk a végtelenbe. Puha ujjait a Férfi erős tenyerébe csúsztatta és elindultak a part felé. Félúton Nyugat felé emelte tekintetét, a horizonton alábukó nap színpompájában gyönyörködött. A Férfi hátulról átölte Kedvesét, lágyan nyakába csókolt és így várták meg csendben, míg a nap el nem tűnt a tihanyi apátság mögött. Elindultak, lépteik hangját őrzik még most is a móló kövei. Útközben csacsogott a Nő, a Férfi türelmesen hallgatta, egyre arra gondolt, milyen jó, hogy akkor 2004. nyarán rátalált a csodára. Miközben a Nő beszélt és beszélt, nem tudott betelni karcsú termetének, hosszú lábainak, csöppnyi
szoknyájának és a blúz alól is kivillanó dagadó kebleinek látványával.