A+ A-

Szeretnélek

Valójában nem is ismerlek. Még az igazi neved sem tudom, bár nem lenne nehéz kideríteni. Minden közös múltunk néhány óra egy kis szobában, sok más emberrel körülvéve. Valamiért mégis ezer szállal húzol magadhoz, a te tested a mágnes, az enyém a fém. Ahogy olykor a természet törvényei, ez is megfejthetetlen, nem tudhatom, mi hat rám ilyen erővel, a mosolyod, a szemed, a hangod... nincs válasz. Csak álmodom és álmodozom rólad kék éjszakákon és fehér nappalokon:
Megyek az utcán, sietek a buszmegálló felé munka után, fülemben discman fülese, folyton zenét hallgatok, bármerre megyek, ha jókedvem van megtáncoltat, ha rossz, segít ritmusa továbbmenni, nem megállni. Sötét van már és hideg, mint minden januári este és semmire sem vágyom jobban, mint melegre, tavaszra, teára, ölelésre. Beleütközöm valakibe, csúszós az út, de megtart, nem esek el, és ahogy felnézek, látom, te vagy az. Rám mosolyogsz, és csak fogsz továbbra szorosan, amíg én kikapcsolom a zenét és köszönök. Remeg a lábam, és már nem is érzem a szelet, a havat, de ha nem ölelnél, azt hiszem nem lennék képes állva megmaradni. Beszélgetni kezdünk, ki hogyan is került ide, azt mondod, itt laksz a közelben, meghívsz egy teára, "mielőtt megfagyok".
Egymás mellett indulunk el a kertváros utcáin, én beléd karolok, és a lépéseink maguktól találnak rá a közös ritmusra, így bandukolunk a ház felé, ahol laksz. Bevezetsz, lesegíted a kabátom, ledobod a tied és elindulsz a vizet forralni. A pulóvered menet közben a kanapé háttámláján landol, a mozdulat nyomán látom a vékony ing alatt táncolni izmaid. Kellemes az időjárás nálad, az enyém is követi én pedig téged a konyhába.
Aprócska helység, amolyan tipikus férfikonyha, de szép rend van, s a mérete épp kapóra jön, amikor belépek, s szinte azonnal a hátadhoz simulok, kezemmel a válladon. Azt hiszem, kicsit meglepődsz, megfeszülsz, de nem tiltakozol, inkább hátranyúlsz, tenyered a derekamra feszíted és egy hosszú sóhajban tör ki belőled az eddig csak éledező vágy. Így állunk egy hosszú pillanatig, míg kihasználva, hogy csak nehezen tudnál menekülni, ujjaim simogató útjukra indulnak testeden. A tarkódra tévednek először, cirógatom a kósza hajszálakat, majd hajadba futnak és kibontják azt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.6 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 genius33 2013. 04. 17. szerda 08:26
Kellemes smile
#1 Törté-Net 2004. 04. 9. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?