A+ A-

Szerdáink

Sok férfi volt az életemben, sokféleképpen. Volt, amelyikkel csak pár órát töltöttem együtt, volt, amelyikkel az egész életünk rövid lett volna. Volt, amelyik többet akart tőlem, volt, amelyik kevesebbet, de volt olyan is, aki pont annyit adott, amennyit kapott. Igyekeztem mindegyikkel tisztességes lenni, tisztázni, mit várhatnak el, és én mit várok el. Ha nem volt szó érzelemről, azt is elmondtam, de nem féltem bevallani a szerelmet, ha arra került a sor.
Ő azonban más volt, mint az összes férfi, akivel dolgom volt. Hat éves korunk óta ismertük egymást. Az első nap találkoztunk az iskolában. Kis megilletődött elsősként egy padba -a legelsőbe- ültünk egymás mellett. Emlékszem, egész nap csipkedett, húzta a hajamat, böködött a ceruzájával. Délutánra már nem bírtam tovább, elsírtam magam, ő pedig utánam szaladt, elvette a táskámat és hazakísért. Onnantól kezdve nyolc éven keresztül együtt mentünk és jöttünk az iskolából. Sokat csúfoltak minket, de mi csak legyintettük a hülyékre. Nem voltunk szerelmesek, csak nagyon jó barátok. Aztán egy középiskolába is jártunk, igaz, már nem egy osztályba, de továbbra is állandóan együtt voltunk. Végigasszisztáltuk egymás összes szerelmét, az első csókokat és az első szeretkezéseket is, de soha, egyszer sem értünk egymáshoz. Aztán amikor elkerültünk otthonról egyetemre, ő is abba a városba jött, ahova én, igaz már másik karra. Ugyan már nem találkoztunk minden nap, de telefonon keresztül állandóan tartottuk a kapcsolatot. Volt egy nap -a szerdai, ami a miénk volt: kettőnké.
Semmi nem lehetett fontosabb, mint az aznapi együttlét. Csak egyszer mondta le: amikor a nagymamája kórházba került. Ilyenkor beültünk egy füstös kiskocsmába, kávéztunk vagy söröztünk. Az épp aktuális partnereim vagy megértették ezt a barátságot, vagy mehettek isten hírével. Aki el tudta fogadni, azt érdemesnek találtam a közelebbi ismeretségre, de persze ő volt az első, aki tudomást szerzett róla.
Már végzősök voltunk, amikor az egyik szerdai találkánkon azzal állt elő, hogy új barátnője van. Nem tulajdonítottam jelentőséget a dolognak, mivel sok kapcsolata volt, néha egyszerre több is, de soha nem tartotta érdemesnek azokat a lányokat arra, hogy hosszasan meséljen róluk. Mindig azon viccelt, hogy én szerelmes típus vagyok, ő pedig szenvtelen, csajozós. Tény, még sosem mondta, hogy szerelmes lenne valakibe.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.35 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2015. 04. 7. kedd 11:41
Nagyon szép történet.
#3 papi 2014. 02. 17. hétfő 05:42
Egész jó
#2 genius33 2013. 02. 14. csütörtök 07:36
Fincsike nyes
#1 Törté-Net 2004. 04. 7. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?