A+ A-

Luca Utoljára

Elkerültünk egymás közeléből, neki barátja, komoly kapcsolata lett, én kénytelen kelletlen alkalmi partnereimmel töltöttem szabadidőm nagy részét, tudván tudva annak igazi értelmetlenségét. Nem sikerült olyat találnom, mint az én Lucám, s talán mert mindenkiben csak őt kerestem, elkerült a szabad és igazi szerelem. Lassan egy éve nem láttam már, mikor is egymásba botlottunk az esti csúcsforgalomban a Blahán. A hirtelen haragtól kipirult arcocskája azonnali mosolyba fordult, és megöleltük, megpusziltuk egymást. Egyszerre okozott kirobbanó örömöt, és fájdalmas-keserű érzést látnom Szépemet. Ő hazafele tartott, és én sem siettem, így elkezdtünk lassan ballagni. Mesélt nekem a barátjáról, mesélte, hogy mennyire szereti, és én csak vele nevettem, és magamban csak nyeltem könnyeim. Ő is kérdezett, és én mindenre válaszoltam neki, majdnem őszintén, azt hazudván, hogy egy éves kapcsolatban vagyok lassan.
Felelevenítettük a régi időket, a közös, de azóta széthulló baráti kört, az átbeszélgetett éjszakákat, de egy bizonyos témáról, és egy rövidke időszakról nem esett egy szó sem. Meséltünk egymásnak magunkról, de Rólunk egy szó sem esett. Beszélgettünk, és ahogy a nap elbujt a szürke pesti bérházak teteje alá, úgy aludt ki bennem a remény aprócska lángja.
- Egy kicsit igazán feljöhetnél, mint régen! - mondta nekem, és a mosolyában egy régi haver mosolyát láttam, de nem tudtam vele együtt örülni.
- Mint régen? - kérdeztem vissza, és mélyen a szemébe néztem. Láthatólag zavarba jött, szemeit lesütve állt előttem, és hallgatott. Megsajnáltam, és hirtelen megharagudtam magamra. Istenem, te bolond, megsérted, elvadítod, sosem látod.
- Mint régen, és holnap, egy átbeszélgetett éjszaka után hogyan megyek dolgozni? - kérdeztem újra, de immáron mosolyogva, és próbáltam valahogy feloldani a hirtelen kettőnk között felgyülemlett feszültséget. Végre elmosolyodott, és elkezdte keresni a kulcsait táskájában.
Szerencsére mit sem változott a stílusa, hiszen már akkoriban is tetszett nekem, ahogy jár, gesztikulál, és öltözködik. Persze senki sem tökéletes, mosolyodtam el, és hirtelen az egy éves múltamban találtam magam. Akkor is pont úgy próbált nagy zavarában rendet rakni a szobájában, fel alá rohangálva egy legyűrt toppal, melegítővel és vállfákkal.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.45 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 02. 17. szerda 16:57
Nagyon de nagyonszép történet mind a háromrésze.

10 Pont!
#3 papi 2013. 11. 17. vasárnap 20:22
Egész jó
#2 genius33 2013. 01. 22. kedd 09:03
Tetszett smile Bár kissé rövid.
#1 Törté-Net 2004. 04. 5. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?