A+ A-

Szürkekabátos

El kell mondanom, hogy az előtt soha nem voltam síelni, ebből kifolyólag, lövésem se volt hozzá, hogy milyen is ez az egész. A társaság nagyon jó volt, és ezért nem sokat gondolkodtam, hogy menjek e vagy ne; én is befizettem az útra. Egy rendkívül hideg reggelen indult a busz. Mindenki gyorsan túl akart esni a csomagok bepakolásán, és habár már senki nem volt gyerek, mégis tülekedés alakult ki lassacskán a busz csomagtartója előtt. A síléceit is természetesen pont nekem kellett kiejtenem a kezemből, amit gyorsan a kezembe is nyomott egy szürkekabátos férfikéz, de időm nem volt megnézni kié, mivel azzal voltam elfoglalva, hogy ezzel az előzékeny reakcióval összepiszkolódott a kabátom.
A buszon folytatódott a tülekedés. A barátnőm Lilla, már leült és a busz homályából kitűnt vad kalimpálásával:
- Nati! Nati ! Ide... menj már innen! Nem látod, hogy itt vagyok? ! Menj már arrébb! ! - fűzte hozzá lelkes invitálásához a többieknek szóló rendreutasításokat. Ő már csak ilyen. Nem ismertem mindenkit a csapatból, ami éppenséggel nem, hogy zavart volna, de még izgalmasabbá tette az egész kalandot. Lilla -nagy megrökönyödésemre- már a legtöbb ismeretlen számára előre beharangozott, amit egy kicsit bántam, mert jobb szeretek meglepetés lenni.
Mire a nagy dulakodásnak végre vége szakadt a buszon is, és mindenki megtalálta a helyét, kezdtem magam úgy érezni, mint valami osztálykiránduláson. Mindenütt kószáltak a süti kínálgatók, és amolyan "mindenki itala" üvegek, amik időről időre valakit lelöttyentettek. Egy ideig nagyon élveztem játszani az "új lány" szerepét, de csak addig, amíg mindenki csak egyedül konstatálta , hogy "Ni csak! Téged nem ismerlek!". Ilyenkor ugyanis egy gyors bemutatkozás és pár udvarias szó után könnyebb volt megjegyezni az illetőt magamnak, mint a helyem elfoglalása utáni pillanatban bekövetkezett hirtelen bemutatkozók között kiigazodni, ki kicsoda. Ha egy zajos buszon ugyanis egy tucat ember körbevesz, akkor nem garantált a bemutatkozás eredményessége. Szóval az út első felében még senkit nem mertem a nevén szólítani, a nélkül, hogy előtte Lilla véleményét ki ne kértem volna az illető kiléte felől.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.42 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2014. 02. 21. péntek 06:56
Egész jó.
#3 papi 2013. 07. 29. hétfő 05:29
Nem rossz
#2 v-ir-a 2011. 02. 25. péntek 21:33
nekem tetszett
#1 Törté-Net 2004. 03. 12. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?