A+ A-

A demokrácia szépsége

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
Itt ülök, és megpróbálom feldolgozni, mi hogyan és miért történt. Elég hihetetlen az egész, mintha valami film forgatókönyve lenne, egy kitalált történet, amely elore "programozott", ahol minden aszerint történik, ahogy a rendezo mondja, hogy ennyi ido, erre, így. Fekszem az ágyamon, és felidézem az eseményeket. Még mindig beleborzongok a részletekbe.
Minden egy telefonhívással kezdodött. Egy csoporttársam hívott, hogy szombat délelott valami nagy találkozó lesz, az egész szakma összes területi küldöttje egybegyulik, és új elnökséget meg hasonlókat választanak. Ehhez viszont az kell, hogy legyen néhány hallgató, akik segédkeznek a szavazás lebonyolításában, pl. összegyujtik a cetliket, meg megszámolják stb. Elvileg úgy volt, hogy a végzos évfolyamról megy néhány hallgató, de ok nem értek rá, mert nekik korábban kezdodött a vizsgaidoszak, meg különben is. Szóval lepasszolták a dolgot. Mivel szombat délelott épp semmi dolgom nem akadt, úgy gondoltam, nem is rossz ötlet elmenni, legalább látják a tanáraim, az egyetem mélyen tisztelt oktatói és professzorai, hogy én bizony ilyesmin is részt veszek.

Elég nehezemre esett felkelni egy ilyen hideg, télies szombat reggelen, ezért aztán el is késtem egy kicsit. De legalább lemaradtam a legócskább munkáról. Össze kellett állítani az 5 féle szavazócetlit, meg az információs füzetecskét, mintegy 2 - 300 példányban. János, a csoporttársam, nagyban rakosgatta össze a rengeteg papírt, és arról faggatott, hoztam - e fényképezo felszerelést, mert o igen, de vakut nem, és anélkül izgi lesz. Amikor kiderült, hogy nincs vaku, rögtön azért is kaptam a fejemre, mert elkéstem, de azért mondta hogy o is. :) Szépen gyultek a papírok, én meg megkaptam feladatnak, hogy a rendelkezésre álló szépen kilapított papírdobozokat újra hozzam doboz formába, és vágjak rájuk egy rést. Ily módon készítsek szavazóurnákat, amibe majd gyujteni fogjuk a kitöltött lapokat. Amíg a dobozokat szereltem, volt idom nézelodni is. A "szavazóbizottság" 6 fobol állt, és ebbol csak a János meg én voltunk fiúk. Ezt úgy meg is jegyeztük egymás közt, azzal a szomorú kitétellel, hogy a "fonökno" már túl volt az ötvenen, a másik két kollegável együtt. A negyedik nonemu lény viszont elég "jó néznivalónak" bizonyult. Mint az a beszélgetések során kiderült, Juditnak hívták, és egy évfolyammal fiatalabb volt nálunk. Mire végeztem a dobozok elokészítésével, addigra a többiek kiosztották az összes küldöttnek a szavazólapokat. Ezután volt idonk társalogni, meg organoleptikus analízis alá vetni a pogácsákat és szendvicseket, nem is beszélve ifjú sorstársunkról... :) A Jánossal megjegyeztük, hogy milyen jóóó a nadrágja... Elég szoros volt ugyanis, és igencsak kiadta a formákat, majdhogynem a nagyajkainak vonalát is látni lehetett, a szuk farmer - szeru anyag alatt, ahogy a lány ült a széken. Egybol meg s vitattuk, jók lesznek - e a rések szavazóurnákon. :)

Közben elkezdodött a konferencia, és nekünk hirtelen rengeteg idonk volt tenni a semmit. Beindítottuk az infantilizmo - t, elkezdtünk lejárt plakátokból hajtogatni, hogy a "papírból formált tárgyak aerodinamikai tulajdonságait vizsgálhassuk". A Judit is beszállt a játékba, o is hajtogatott egy repülot, ami ugyan elég gyengén szállt a mieinkhez képest, de ez senkit sem zavart. :) A három idosebb no is csatlakozott hozzánk, igaz ok nem röptettek semmit, de nem is szóltak ránk. Valahogy olyan lett a légkör, hogy a komoly emberek inkább a múltjukat idézték. Jó volt hallgatni, hogy milyen hülyeségeket csináltak ok is, egyetemista lány korukban, meg hogy hogyan vizsgáztak a radiátoron ülve, egy szál harisnyában meg miniszoknyában. :) Jánossal le is szögeztük egymás közt, hogy az ido ugyan múlik, de a nok nem változnak, miközben surun csodáltuk a Juditot.

Nem volt különösebben tökéletes alakja. A csípoje sokkal szélesebb volt, mint a válla, és a mellei is kicsik, de látszatra elég formásak voltak. A haját festette, nem is tudtuk eldönteni, hogy feketérol vörösre, vagy fordítva. Az arca viszont helyes volt, szép sötét szemekkel, és formás ajkakkal, amik mindig mosolyogtak. A sok magát nagyon komolynak gondoló csoporttársnonk sosem értékelte, ha valami gyerekes lazasággal szórakoztattuk magunkat a gyakorlatokon, ez a lány mag minden poénunkra velo volt. Érdekes módon a középkorú, vagy annál egy picit már idosebb nok is mintha inkább irigyelték volna hármunk fürge lelkes, vidám felfogását, ok is felvették a ritmust. Amikor egyszer egyikük közölte, hogy az o egyetemi évei rég voltak vagy mi, akkor közöltem hogy sehol se látok öregeket. Onnantól aztán totál be voltunk vágódva náluk is. Mire arra került a sor, hogy bemenjünk a díszterembe összegyujtögetni a szavazatokat, már azon versenyeztünk, ki gyujt többet. Végül az Elnök Úr szavazatáért folyt egy kis versengés, hármunk között. Ketten is kaptunk a lapokból, a Judit meg én.

Az egész "szerzeménnyel" rohantunk fel a tanácsterembe, hogy kiértékeljük. Itt kezdodött a komoly munka, szét kellett válogatni a lapokat, össze kellett számolni, megnézni melyik érvénytelen. Mindenki kapott egy kupacot. A Jánossal lehuppantunk szorosan a Judit két oldalára, ami ellen egy árva szava nem volt, még akkor sem, amikor átszóltam a Jánosnak, hogy most akkor üljünk még közelebb egymáshoz, és elindultunk a Judit felé... Én ugyanabba a kupacba rámoltam a lapokat, mint a lány, úgyhogy idonként összeakadt a kezünk, de ez sem zavarta. Nekem egy kicsit több lap jutott, így megosztottam a maradékot a végén, egy egész kupacot a Judit combjaira helyezve. Erre sem volt ellenvetése. :) Amikor elorehajolt, hogy megszámoljon valamit, mi is szorosan azt akarunk látni két oldalról, de a végén egészen véletlenül a melleit néztük. :)

A jóváhagyásos szavazásokkal hamar végeztünk, de volt egy lap, amin sok jelöltbol kellett néhányra szavazni, abszolút mindegy, kire, csak egy adott számúnál nem többre. Ennek értékelésére párokra oszlottunk, amibol az egyik fél diktálta a neveket, a másik meg strigulázott. A Jánost lefoglalta a szavazóbiztos, én meg lecsaptam a Juditra. Átültünk a nagyobbik asztalhoz, ami meg volt rakva szendviccsel, képviselofánkkal, Fantával meg kávéval, és még sokminden finomsággal, ráadásul csak a szavazóbizottság részére volt fenntartva... A feladat viszont precizitást és komolyságot igényelt, úgyhogy csak aztán szabadultunk rá, miután le tudtuk adni az eredményt. Ott ültünk kettesben, a papírok fölé hajolva, és a Judit diktált, én meg striguláztam. Amikor végeztünk, a János rögtön azt mondta, hogy a szavazóbiztos no olyan közel ült hozzá, mint mi elotte a Judithoz a kanapén. Végül négyesben maradtunk, a fonök meg még egy no lement kihirdetni az eredményt, mi meg fenn maradtunk zabálni. :) Amikor teleettük magunkat, a Juditnak eszébe jutott, hogy van a díszteremnek galéria része, ahol senki nincs, de le lehet bámulni, hogy mi történik a teremben. Át is rohantunk, és néztük az eredményhirdetést. Már a nevek olvasgatásakor feltunt, hogy mennyi egyetemi ember lesz benne a vezetoségben. Ezen azonban nem sokat gondolkoztunk, hanem ismét közrefogtuk a korlátra dolo lányt, és két oldalról egészen hozzásimultunk.

Egyetlen elterelo, vagy talán inkább játékos figyelemfelkelto hadmuvelete az volt, hogy elkezdte felmagasztalni egyik osz hajú professzorunk szépségét. Távolról szerelmet vallott leni, csodálta, figyelte a manuszt, mi meg ot... :) Idonként nyugtatólag meg is simogattam a hátát, vagy ki tudja már miért, de rendesen fogdostam, a lényeg hogy hozzáérjek. Boszen ecsetelte, milyen jó pasi a prof, én meg ot dicsértem egy kicsit. Egyáltalán nem tudtam odafigyelni, végül hány tanárunk került be a vezetoségbe, mert amikor a szavazatokat számoltuk, elottem csak részeredmények voltak, az összegzésbol meg kajálás és nozés miatt lemaradtam, a mostani eredményhirdetés alatt meg szintén elmerültem Judit lényének elismero vizsgálatában.

Valami jókedv és fiatalos hangulat lebegett a levegoben ekörül a hat ember körül. A végén a hölgyek bevallották, hogy nagyon élvezték a társaságunkat, és azt is említették, hogy legboldogabb idoszaka életüknek az egyetemi élet volt, és abból idézhettek fel. Mindenki összeszedte már a cuccát, hazafelé készülodtünk. A társaság aztán egy varázsütésre rebbent szét, Jánosnak el kellett mennie, mert a vonata röpítette ot haza, de csak ha nem kési le, a többiek meg egyszeruen csak felszívódtak. Hirtelen ottmaradtam, kettesben, egymással szemben a Judittal, a tanácsteremben, körülöttünk néhány megcsócsált süteményes tálca, egy - két szétszórt papír, és a minket körülvevo csönd kellos közepén...

Egymásra néztünk... Hirtelen, mintha minden átalakult volna. A Judit arca megváltozott. A mosoly helyett, valami más költözött a tekintetébe. Szája picit kinyílt, teste vonala megmozdult, szemét felfelé fordította, és mélyen az enyémbe nézett. Észrevétlenül került közelebb hozzám, és én is hozzá. Észre kellett vennem, hogy bennem ugyanezek a folyamatok játszódnak le. Lelkem és testem enyhén megremegett, kezeimet akaratlanul nyújtottam ki, hogy átölelhessem azt a vékony derekat, a széles csípo fölött, érezzem a testét, és... megcsókoljam... Óráknak tuno másodpercek alatt ért össze a szánk. Szorosan összeölelkeztünk. Hirtelen eltunt a külvilág, megszunt a fény, a hangok, az egész környezet. Csupán az átölelt test érzése maradt, a mindent kitölto jó érzés, az apró mozdulatok. Ajkaink szorosan összetapadtak, szenvedélyesen követelve egymást. Megszunt a súlyunk, megszunt minden érzékelés, csak az érintés, maradt. Azt a törékeny kis testet szorítottam magamhoz, éreztem a melegét, a szívverését, a leheletét. Az ajkait, a nyelvét... Tökéletes összhangban csókolóztunk, meghatározhatatlan ideig.

Hirtelen kopogást hallottunk a lépcso felol. Valaki keménytalpú cipoben errefelé sietett. Lelkünk visszaesett a valóságba. Egymásra néztünk, elmosolyodtunk, és hirtelen szó nélkül menedéket kerestünk. Eszembe jutott az a kis konyha, ami a tanácsterem mellett van. Megragadtam a Judit kezét, és egy szempillantás alatt kisurrantunk az ajtón, és becsúsztunk a másikon. Szorosan becsuktuk magunk mögött. Éppen nem ért oda a "kopogó cipopár". Biztonságban voltunk, itt senkinek sincs semmije, valószínu a tanácsteremben hagyott valamit az egyik no.

Amint a "cipok" elhaladtak a konyha ajtaja elott, újra összeölelkeztünk. Nem érdekelt már semmi, csak az a mosolygós lány, a csókjának íze, testének melege. Hamar egymásra hangolódtunk, kezeink kalandozni kezdtek. Még hallottuk, ahogy a kopogás elindul a lépcso felé, aztán ismét megszunt minden ami a közvetlen környezetünkön kívül van. Kicsit eltávolodtunk egymástól, és amíg én a Judit csípojét simogattam, o már meg is szabadított a nyakkendomtol, és az ingem gombjait vette célba. Már a zakómmal együtt próbálta lefejteni rólam, mire beteltem a dereka és a csípoje által kialakított domború forma simogatásával, és én is lesodortam róla a kabátkáját. Alatta csak egy testhez simuló póló volt, meg egy melltartó. Az elobbit azonnal lefejettem róla, mire o is megszabadított az alsótrikómtól. Ismét megfogtam a fejekét, simogattam a csípojét, és a szemébe nézve kértem, hogy a melltartót vegye le o. Tetszett neki az ötlet. Olyan lassan, apró szünetekkel hámozta le magáról, ahogy csak bírta, közben igézo, tuzben égo szemeivel nézett rám, mosolygott, és a csípojét mozgatta a kezeim között. Olthatatlan vágyat éreztem a mellei iránt. Amikor végre elobukkantak az apró anyag alól, és a csipetnyi selyem végre a padlóra hullott, megragadtam az egész lányt, a mosogatónak döntöttem, és egy futó csók után vadul a melleire vetettem magam. Szinte beleharaptam az egyikbe. Egészen hátradöntöttem, csípoje a lábaimhoz szorult, ajkaim a kokemény bimbóival játszadoztak. Szinte kiszívtam oket. Judit hangosan nyögdécselt, azt se tudta szabadulni próbáljon, vagy még inkább átadja magát vad vágyaimnak. Végül a hajamba túrt, megmarkolta a fejemet, és irányított, simogatott, bíztatott. Kezeim a fenekébe markoltak, ajkaim rátapadtak forró borére...

Amikor beteltem apró, kerek melleinek ízével, illatával és érintésével, felegyenesedtem, kezeimbe vettem oket, és mélyen megcsókoltam a tulajdonosukat. A lány szorosan magához ölelt, és legalább olyan vadul viszonozta a csókomat, mint ahogy én a melleivel bántam. Szinte harapdált, de nagyon élveztem. Ahogy kezein lejjebb kalandoztak, csupasz felsotestünk egymáshoz szorult. Leírhatatlan szenvedéllyel kívántuk, hogy minél közelebb legyünk egymáshoz...

Csak éreztem, csókoltam, simogattam, akaratlanul, gondolkodás nélkül, egyre forróbban. Altestünk összesimult, a Judit ugyanabba a körkörös mozgásba kezdett, mint az imént a melltartólevételkor. Iszonyúan feltüzelt vele ismét. Borzasztóan megkívántam. Megmarkoltam a csípojét, egy pillanatra eltoltam magamtól, bár nagyon nehezemre esett, és szinte letépve a gombot, tönkretéve a zipzárat hámoztam le róla a nadrágot, a bugyival együtt. Egy kicsit o is visszanyerte az eszét, és hasonló hevességgel o is megszabadított a nadrágomtól. Szempillantás alatt ledobáltunk magunkról mindent, a cipot és a zoknit is beleértve. Egymás szemébe néztünk, és szinte perzselt minket a vágy. Judit ugrott egyet, az eldobált táskájához ment, és nekem háttal elkezdett kotorászni benne. Hamarosan egy gumit adott hátra nekem. Nem mert szembefordulni velem, mert tudta, hogy akkor se a saját, se az én vágyaimmal nem bír már többé... Miközben o a táskájában matatott, én körbenéztem a konyhában. Elég szukös volt, sehol egy asztal, és a többi bútorra se lehetett felültetni sem, mert polcok voltak felette, a mosogató és a gáztuzhely kivételével. Végül mégis a lány kerek, széles csípojén akadt meg a tekintetem... Amint újra felegyenesedett, én már szinte a helyére is tettem a "munkaruhát"...

Amikor végeztem, megcsókolt, és kérdon a szemembe nézett, de én már tudtam a választ. Ismét a mosogatóhoz irányítottam, és magamnak háttal fordítottam, megmarkolva formás, kerek csípojét, amelynek látványától már nem bírtam szabadulni. Megértette a dolgot, elorehajolt, megmarkolta a mosogató szélét, hátramosolygott, és ismét táncoltatni kezdte a fenekét... Szinte megvakultam a vágytól. Csak az elottem mozgó csodálatos testet láttam, egy elmosódott, csillogó szemu, mosolygós arccal. Közelebb léptem hozzá, és hevesen beléhatoltam.

Körülvett az a finom, forró, nedves szorítás, amit annyira kívántam. Elöntöttek az érzések. Lassan kezdtem mozogni, de feltartóztathatatlanul, minél többet követelve magamnak. Megmarkoltam a gömbölyded formát, és lehunyt szemmel akartam még többet az egyesülés csodájából. Lassan, még, mélyebbre, ezt a gyönyört még... Nem gondolkoztam, nem figyeltem másra. Annyira fantasztikus volt. Lehunyt szemmel is a finom, érzéki, vágyakozó arc lebegett elottem, minden mozdulat, a kezem simításai a gömbölyded formákat juttatták eszembe. Még többet mindebbol...

Valahogy a tudatomba férkozött, hogy a Judit a kezembe markolt, megpróbált kitérni az egyre feltartóztathatatlanabb mély mozgások elol. Ahogy kinyitottam a szemem, láttam a szép arcocskát, ami szinte könnyezik. Megálltam egy pillanatra...
- Picit... finomabban... - lihegte...
- Bocsáss meg... - mondtam neki, és magamhoz húztam. Kicsit lejjebb rogyasztottam a lábaimat, hogy feljebb tudjon egyenesedni, a hátához simultam, és lassan megcsókoltam a nyakát. Hamar megnyugodott, átadta magát a gyengédségemnek. Figyeltem rá. Egyik kezemmel finoman simogatni kezdtem a Vénusz dombját, másikkal játékosan markolásztam a mellét. Ajkaim a nyakán kalandoztak, míg az o mosolygós, vágyakozó ajkaival nem találkoztak. Éppen meg tudtam csókolni ebben a helyzetben. Ahogy ujjaim megtalálták titkos, tuzforró, érzékeny pontjait odalent, csókja egyre érzékibbé vált. Ismét táncoltatni kezdte a csípojét. Egészen finoman mozogtam forró kelyhében, kívülrol simogatva a húsos, vérrel telt szeméremajkakat. Nagyon izgatónak találtam, ahogy éreztem ahol találkoztunk. Kitapintottam, körbesimítottam amint elmerültem benne. Hangos nyögdécseléssel nyugtázta minden törodésem. Jól esett odafigyelni rá. Egészen körülfogott, teljes hátával hozzám simult, ajkai az enyéim után sóvárogtak, teste az én ritmusomban mozgott, lassan, kellemesen. Az ütemet nagyon finoman gyorsítani kezdte, körözgetett, kezével sarkallt gyorsabb mozgásra. Átvettem a sebességét, de nem mélyítettem el a behatolást, ugyanolyan gyengéden simogattam, csókolgattam, mint eddig. Iszonyúan élveztem ahogy élvezte. Néztem ahogy fokozódott benne a gyönyör, minden rezdülésére újabb simogatással válaszoltam...

Hirtelen megállította a mozgást, összehúzta a lábait, és alig érezhetoen megfeszült a teste. Hangos sóhajok hagyták el a száját. Éreztem amint szorosabban vett körül, ujjaim kitapintották az apró mozgásokat. Fejét egészen hátrahajtotta, és egy utolsó mély morgás hagyta el a torkát. Hosszú másodpercekig nem moccant meg, én meg csak gyönyörködtem benne. Ilyen apró mozdulatok hogy lehetnek ennyire szépek? Meg akart fordulni. Helyet hagytam neki, és bár legnagyobb sajnálatomra nem vett körül többé a forrósága, kárpótlásul szembefordult velem, és szorosan átölelt. Kiélezett érzékeim kokemény mellbimbóit érezték a borömön, testének izzadt melegét, szájának érintését. Valami megfoghatatlan boldogság vett körül, ami minden bizonnyal belole áradt...

Halkan egy "köszönöm" - öt rebegett, és valami kényelmes helyet keresett. Megpróbált felülni az egyik polcra, de nem tudott.
- Szeretnék én is örömet szerezni neked! - mondta, mire a eszembe jutottak a kényelmes fotelek meg kanapék a tanácsteremben...
- Gyere! - súgtam neki, és kinyitottam az ajtón. Körbenéztem, de sehol sem volt senki. Nevetve átosontunk a tanácsterembe. Egy forró csók után leült a kanapéra. Rám mosolygott, és vágyakozó tekintettel hátradolt rajta. Elétérdeltem. Ott feküdt elottem, széttett lábakkal, mosolygósan kívánós tekintettel, és a kezeivel húzott maga felé. Amint közeledtem a testéhez, lábait az oldalaim mellett az alacsony asztalra tette. Mosolygott, majd tüzetesen megfigyeltük, ahogy ismét, egy halk sóhajjal elmerültem benne. Figyeltem rá, hogy ne okozzak neki fájdalmat, bár egyre inkább elöntött a vágy. Most magát simogatta, és mosolygott hozzá. Néha felnyögött egy kicsit, a saját melleit masszírozta, miközben én a fenekét markolásztam. Most o simogatta mindkettonket odalent, úgy látszik ez neki is megtetszett. Eszméletlen musort adott elo, érdemes volt nyitvatartani a szemem. Nem bírtam magammal, egyre többet akartam belole, de most már meg tudta akadályozni, hogy túl heves legyek. Mégis lehunytam a szemem, és csak mozogtam benne. Újra ködbe veszett a valóság, elöntött a forróság, felülkerekedtek rajtam az élvezet hullámai, mígnem hirtelen vége nem lett mindennek. Egész testem megremegett, teljesen kitöltött a gyönyör... Ráborultam a lány testére...

Forró csókjaira eszméltem újra. Még mindig lihegtem, alig kaptam levegot. Lassan felemelkedtünk a kanapéról, és finoman összeölelkeztünk. Mindketten mosolyogtunk, csillogó szemmel néztük egymást, és boldogok voltunk. Lassan összeszedtük magunkat, és visszamentünk a konyhában felöltözni. Elhülyéskedtünk a ruhákkal, melyik kié... Lassan visszatért az a hangulat, ami meghatározhatatlan idovel ezelott, a szavazatszámolgatás közben volt. Némi "add visszaaaa!" után sikerült felöltözni, és kézen fogva, ugrándozva elindultunk kifelé az épületbol...

Odakint már egész sötét volt, ilyenkor már hamar lemegy a nap. Marhamód fáztunk is hirtelen, eddig egészen más homérséklethez voltunk szokva. Ahogy eltávolodtunk az épülettol, a Judit hirtelen észrevette, hogy a busz, amivel haza tud menni, éppen most fordul be a sarkon.
- "Ott a buszom!" - mondta, és egy rohanó csók után elkezdett futni felé. Hirtelen nem eszméltem fel, addigra már el is szaladt. Ráadásul ez a busz nem is jó nekem, hiába jár 20 percenként. Mire utána futottam, már csak integetni tudtam neki... Még hosszan néztem az elhaladó jármuvet, aztán én is elindultam hazafelé...

Akkor jutott eszembe, hogy mindössze annyit tudok róla, hogy Judit, és hogy egyel alattam jár. Azt hiszem hétfon elso dolgom lesz megtekinteni az órarendbeosztásukat a dékáni hivatalban...
Szavazz Te is!

Átlag: 6.49 pont (98 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#23 feherkalman1 2017. 05. 12. péntek 09:47
Vállalnák külön munkát én is ezekkel a feltételekkel.
#22 zsomberos 2016. 07. 15. péntek 22:21
Tetszett
#21 Ulysses 2015. 08. 3. hétfő 20:18
Jó hangulata van ennek az írásnak.
#20 zsomberos 2015. 04. 11. szombat 14:37
A végére megtetszett
#19 Clown85 2014. 07. 24. csütörtök 09:45
Elfogadhat !
#18 feherfabia 2014. 06. 21. szombat 07:26
9P
#17 A57L 2014. 05. 8. csütörtök 06:16
Jó lett.
#16 feherkalman1 2014. 04. 11. péntek 23:59
Jól jönne egy ilyen munka.
#15 listike 2014. 02. 13. csütörtök 11:47
Nagyon szép.
#14 brunnyer 2013. 10. 30. szerda 10:22
Egész jó!
#13 tutajos46 2013. 07. 8. hétfő 09:57
Jó kis szombati meló.
#12 papi 2013. 04. 18. csütörtök 07:39
Egész jó kis történet
#11 tutajos46 2012. 12. 9. vasárnap 08:29
Aranyos történet
#10 etelközi 2010. 03. 24. szerda 18:47
Brej!!Nem es veszitek észre egy nyomoru ember segélykiáltását.Nem szép tölletek.
#9 etelközi 2010. 03. 17. szerda 19:39
Kedves Törté-net.Csorrog e nyálam milyen szép történeteket olvashatnék ha tag lehetnék.De akárhogy olvasgatom az utmutatásokat nem értem,s másik dolog nem élek a kárpát medencébe hanem azonn es tull etelközbe(csángólándba)Mit javasolsz a helyzet megoldására?
#8 v-ir-a 2009. 11. 23. hétfő 02:13
nOr írásait olvasva/ ma fedeztem fel /eszembe jut, milyen jó volt szerelmesnek lenni....hihetetlenül jól írsz nOr, kár hogy mostanában nem látok tőled semmit
minden írásod amit eddig elolvastam nálam is 10 pont
#7 pisti47 2009. 07. 1. szerda 06:18
De jó és még sok van hátra. Olvasom azokat is. Eddig mindegyik 10 pontos nálam.
#6 _kritikus_ 2008. 07. 28. hétfő 15:31
Nagyon tetszett. Finom és elringató írás.
#5 andi 2008. 04. 30. szerda 18:47
naon jó 10 p
#4 pandur 2007. 09. 20. csütörtök 20:20
nekem is tetszett 10 pont