Bosszú

Nem számított rá, hogy találkozni fognak. A férfi odabiccentett, ő zavartan viszonozta az üdvözlést. Hiába próbált másra figyelni – nevetgélt, könnyedén társalgott – egyfolytában magán érezte a tekintetét. Mindenki a hidegtálak körül nyomakodott – ó, a harácsolás édes íze! –, a lány gyümölcssalátát kanalazott, és valami hajdan volt repülős szerencsétlenségről mesélő, aperitivektől becsípett veteránt hallgatott alig odafigyelve. Bármennyire nem akart, szemét minduntalan odavonzotta valami láthatatlan erő. Néha össze is kapcsolódott a pillantásuk, de akarattal szétszakította, mielőtt elmélyülhetett volna. Bár alig ismert néhány embert, róla sokan tudták, melyik laptól jött. Úton-útfélen karon fogták, pletykákról faggatták, gratuláltak néhány korábbi képéhez. Épp egy idős házaspár rázogatta a kezét, rajongásukról biztosítva őt, amikor a férfi odalépett. Két teli volt a kezében, és udvariasan így szólt:
– Megbocsátana ugye, ha elrabolom művésznőt? – és már kalauzolta is egy nyugodt sarok felé.

A lány kivette az egyik poharat a férfi kezéből, és fenékig ürítette. Aztán csak szórakozottan forgatta, csilingeltette az ujjai között.
– Őrjítően csinos vagy!
– Hogy kerülsz te ide?
– Üzlet.
– Mióta foglalkozol festményekkel??
– Igyunk még egy !
– Azt hiszem, már ez is a fejembe szállt!
– Sétáljunk egy kicsit!
– Nem hiszem, hogy illő lenne együtt távoznunk!
– Nem érdekel, mit illik! Szeretnélek nézni! – szinte az arcába suttogja visszafolytva ezeket a szavakat.
– Egész idő alatt engem bámultál! – figyelmezteti kedvesen a lány.
– Régen láttalak... Na, eljössz sétálni?
– Miért mennék?
– Hogy beszélgessünk.
– Itt is beszélgethetünk!
– Egyedül akarok maradni veled! Érezni akarom az illatod! Nem érted?
– Azt hittem, ezen már túlléptünk! – egyre jobban zavarba jött, szeretett volna szabadulni a férfi bilincscsillogású szemeitől. Felmentőként lépett oda Lili, hogy bemutassa valakinek.

Már szinte mindenki a táncparketten tolongott. Ahányszor elhatározta, hogy most már hazamegy, mindig odalépet valaki, és felkérte. Ez tényleg az utolsó volt – gondolta magában, és megköszönte a táncot alkalmi partnerének. Ahogy megfordult, szinte beleütközött a férfiba.
– Szabad?
– Mennem kell!
– Csak velem nem táncolnál?