A+ A-

Végre szoknyában 4. rész

Gyönyörű és erőteljes férfiassági reményű kisfia van, mondták anyámnak, amikor először felsírván, a mellére tettek. Nem voltam valami angyali szépségű gyermek, mintha csak éreztem volna, hogy valami baj van a születési nememmel, pontosabban azzal a nemmel, amit rám erőltettek, és aminek megfelelően neveltek.
Kétféle ember él körülöttem, az egyik úgy tudja, férfinak születtem, a másik pedig biztos benne, hogy nőnek. Néha a két nézet egy emberben találkozik és ekkor az illető rádöbben, mi is a helyzet a nememmel.
Ha ez a személy konzervatív gondolkodású (főleg, még ha férfi is) általában a következő kérdést teszi fel elsőként:
-Működik a dolog? (Magyarul feláll -e a farkam?) erre a kérdésre könnyen válaszolhatok, igenis feláll és remekül működik, úgy gondolom, nincs semmi probléma funkcionálisan vele.
-Dana, te nem csak egyszerűen homokos vagy? Zömében ez a következő kérdés, amire már válaszolni sokkal bonyolultabb. Azt feszegeti ugyanis, hogy nem irtózom-e behatolni a női testbe (hüvelybe), s az emiatti állandó szorongás miatt jutottam erre a -szerintük ugyancsak furcsa- elhatározásra. Csak arról az aprócska tényről feledkeznek el, hogy tágabb értelemben én valóban homoszexuális vagyok, egészen pontosan is leszbikus! Bár ezt nehéz megérteni, hogy mindig is csak és kizárólag a nőket szerettem és szeretem. Egy M-F travi, aki leszbikus, kissé bizarr felállás, elismerem.
Viszont ha ez a személy liberális gondolkodású (főleg, még ha nő is) számára az az érthetetlen, hogy miért vállalom önként, hogy a társadalom reménytelenül háttérbeszorított csoportjához tartozzak, miért cserélem fel -ráadásul örömmel- kényelmes férfi-félcipőmet egy szűk tűsarkúra. Talán még hízelgő is számukra, hogy egy ígéretes pályája kezdetén levő fiatalember saját jószántából "megalázó" nemváltoztató műtétnek veti magát alá csak azért, hogy a jövőben számos cseppet sem lényegtelen társadalmi előjogtól elessen.
-Belegondoltál abba, hogy azután csak ülve pisilhetsz? Ez volt az előbbi körből feltett legfurcsább kérdés. Igen, nőként talán nehezebb az élet, mint férfiként, de az apró örömök sokkal nagyobb számmal színesítik egy nő hétköznapjait. Beleférek a tavalyi szoknyámba, sikerült egy bordó, kígyóbőrös körömcipőt vásárolnom, ami pompásan megy a retikülönhöz, előreengedtek a forgóajtón, átadják a helyet a villamoson, számtalan példát sorolhatnék még.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.73 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2014. 04. 21. hétfő 18:32
Egész jó
#2 A57L 2014. 03. 8. szombat 09:06
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2004. 02. 17. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?