Az erényöv 2. rész

Szavazás átlaga: 6.4 pont (187 szavazat)
Megjelenés: 2004. február 4.
Hossz: 96 590 karakter
Elolvasva: 10 030 alkalommal
Teltek a napok, a hónapok a kis Laura immár betöltötte a 17 – dik születésnapot. Egyik nap Laura pótmamáját a szobájában felkereste. Azonban a pótmama szobája ajtaja egy kis résre nyitva volt így Laura megleste őt.
– Mit csinál a mamám? – Kérdezte magától. Viktória a melleit masszírozta és ma muffját izgatta. Dörzsölte a punciját egyre hevesebben. Egy másik ujját bedugta az édes mázt lenyalogatta róla. Az ágyon volt egy arany színű rúd amit Viktória a puncijába behelyezett. Betolta, kihúzta egyre hevesebben míg egy hatalmasat nem élvezett. Laura ekkor meghátrált és a szobájába visszament.
– Nem értem hogy mi van velem a látványtól pezsegni kezdett a vérem. Látszott a mamámon hogy nagyon élvezi. – mondta magában Laura és kulccsal bezárta a szobája ajtaját. Ruháján keresztül végigsimította a testét és érezte hogy a mellei megduzzadtak.
Nem bírt már magával ezért a válláról a ruhát letolta és a mellei már elöl is voltak, megfogta a mellbimbóit és elkezdte masszírozni. Nagyon évezte a dolgot szeme csak úgy ragyogott. Ruháját szépen levetette, a tükör elé állott és magát megtekintette benne. Elkezdte simogatni magát a tükörben látván önmagát megérintette érintetlen punciját.
– Mi az mitől ilyen nedves, mitől ilyen sikamlós? – kérdi önmagától az ifjú leányzó. Ahogy a punciját megérintette libabőrös lett az egész teste. Egyik kezével a melleit kezdte el simogatni, másik kezével pedig a puncijával játszik. Egy véletlen mozdulattal azonban egyik úját a járatba benyomta. Ismét egy újabb érzés fogadta.
– Ez nagyon jó volt megpróbálom másodszor. – mondta magában és ismét bedugta az úját majd kihúzta belőle és ily folytatta eggyel majd kettővel. Egyre jobban élvezte a dolgot.
– Ez nagyon jó érzés a puncimban az ujjam ki s be jár. A mamámnak volt egy furcsa rúd mait behelyezet magának. De honnét szerzek magamnak egy ilyet? – Kérdezte magában mikor a nagy élvezetek közepette gyertyatartó érintette. Behunyta a szemét és a gyertyatartó egyik részét elkezdte simogatni minek következtében az egyik része meglazult. Kinyitotta hát a szemét és a gyertyatartó meglazult részét letekerte és simogatni kezdte. Végighúzta az egész testén majd a puncijához érinttette. Elindult az ágy felé és le ült rája az új szerzeményét letette a párnájára. Ismét a mellét simogatni kezdte és a mellbimbókat kényeztette. Egyik keze ösztönösen egyre lejjebb és lejjebb jutott, míg el nem érte a punciját ami egyre nedvesebb lett az izgalomtól. Ujjait ismét bedugta a járatba amiben hagyta hogy ki be járjanak. A másik keze elindult az új szerzemény után amit a párnáján helyezett el. Meg is találta igaz a szeme csukva volt. A szerzeményt a puncijához tartotta és egy mozdulattal betolta minek következtében hangosan felsikoltott.
– Hercegnő minden rebben van. – kérdi a közelben levő őr.
– Persze nincs semmi baj csak rosszat álmodtam. – Mondta Laura és ismét bedugta a szerzeményt de most már óvatosabban. Egy darabig játszadozott még magával és elélvezett élete első alkalmával. Befeküdt az ágyába remegő testével és gondolkozott ezen az egészen hogy mi is történ vele az imént.
– Hercegnő kész az ebén már tálalva van. – szolt az egyik szolga.
– Pillanat azonnal megyek. – Szólt ki Laura. felvette a levetett ruháját és elindult lefelé hol már várták.
– Gyere kislányom kész az ebéd. – Mondta a király
– Megyek apám. – Szólt a leányzó.
– Mit csináltál ma leányom? – kérdi a király.
– Elmentem lovagolni utána úsztam egyet és elfáradtam és aludtam egy jót ( és amit jobb ha nem tudsz). – Mondta Laura. Másnap este mikor már mindenki aludt gondolt egyet és elment fürödni. Lement hát a fürdőbe ahol még langyos volt egy dézsa víz. Megtöltötte vele az egyik kádat. Levetette ruháját és a vízbe mászott. Egy kicsit fáradt volt és majdnem elaludt a vízben. hirtelen és váratlanul kinyílt az ajtó és egy szolgálólány jelent meg minek következtében a hercegnő nagyon megijedt.
– Elnézést hercegnő nem tudtam hogy még itt van. – Mondta a szolgálólány.
– Semmi probléma. Mit keresel te itt ilyenkor? – kérdi Laura.
– Én ilyenkor szoktam kitakarítani a Füröd helyet mert napközben nem nagyon érek rá és bármikor érkezhet valaki aki igénybe szeretné venni. – válaszolta a szolgálólány.
– Nem is baj hogy itt vagy ha megkérnélek megmosnád a hajamat? – kérdi Laura.
– Ez megtiszteltetés a számomra hogy a maga haját én moshatom meg. – Mondta a szolgálólány és odalépett Laurához és egy vödör vízzel a haját bevizelte, és a hercegnő haját finoman dörzsölte. Mikor készen volt a habot leöblítette.
– A hátát is megmoshatom? – kérdi a szolgálólány.
– Én nem akarlak téged kihasználni. Szerintem így is van éppen elég dolgod. – Mondta Laura.
– Tudom hogy a felséges kisasszony nem akar kihasználni, de én szívesen megcsinálom. – mondta a szolgálólány.
– Ha ennyire akarod csak csináld. – Mondta Laura és kiemelkedett a vízből de csak annyira hogy a hátát meg tudja mosni a másik lány. Mikor készen volt Laura a fürdéssel kiszállt a kádból.
– Te nem akarsz meg fürödni? – kérdi Laura.
– Nekem itt nem szabad fürödnöm a felség megtiltotta. – mondta a szolgálólány.
– Nem kell mitől félned ha én megengedem akkor az olyan mintha az apám engedte volna meg. De ha akarod itt maradok veled sőt én is megmosom a te hajadat. – Mondta Laura.
– De felséges királykisasszony... – mondta a szolgálólány de Laura nem hagyta.
– Na vetkőzz és be a vízbe. Mondta nem kell mitől félned. – mondta ismét Laura. A szolgálólány a ruháját levetette és szép testét a vízbe tette.
– Hogy ez a kád menyivel finomabb mint a miénk. – Mondta a szolgálólány. Laura megfogott egy vödör vizet és a másik lány haját ő is bevizelte majd ő is megmosta a lány haját majd leöblítette. Mikor készen volt a lány ki akart szállni a kádból.
– Maradj még most én szeretném megmosni a te hátadat. Nem csak a királylánynak jár a kényeztetés. – Mondta Laura. A másik lány nem ellenkezett a vízből kiemelkedett. Laura pedig finoman elkezdte simogatni a lány hátát.
– Mond csak hogy hívnak téged? – Kérdi Laura.
– Hercegkisasszony én Elizabet vagyok. – Mondta a lány.
– Elizabet szép név. Kérhetnék tőled valamit. Úgy unom már hogy mindenki herceg kisasszonynak, felséges kisasszonya, király kisasszonynak szolit legalább te mond azt hogy Laura, úgyhogy nyugodtan tegezhetsz hisz szerintem egy idősek lehetünk. – Mondta Laura.
– Köszönöm felség azaz Laura. – Mondta Elizabet. közben Laura tovább mosta a lány hátát de ő a karját is megmosta neki majd a hasát. Elizabet nem értette a dolgot hogy Laura mit csinál de nem szólt neki. Laura meg tovább simogatta észre sem vette hogy a kezét be sem szappanozta. Most a lány vállát simogatta majd a nyakát. Elizabet letérdelt a vízbe és a szappant kiemelte belőle mert Laura beleejtette és a kezébe adta. Laura eközben Elizabet szemébe nézett. Laura ismét beszappanozta a kezét és megint Elizabet vállát kezdte el simogatni majd megint a nyakát és véletlenül Elizabet melleit kezdte el simogatni amik azonnal megduzzadtak. Laura most ismét beszappanozta a kezét és a szappant a kád szélére rakta. Most a lány hasát simogatta, elindult keze felfelé és megint elérte Elizabet gyönyörű szép mellét, elkezdte masszírozni őket. Ujjaival a bimbókat megcsipkedte minek következtében a lány halkan sóhajtozott. Most Laura a lány elé ment és szemből kezdet el simogatni a lány melleit. Egyik kezével a válláról letolta a ruhát és az egyik mellét kezdte el simogatni. Elizabet egy kicsit közelebb ment hozzá és keze elindult Laura melle felé. Meg is érintette majd hirtelen ellengette. Laura ekkor levetette a ruháját és ő is bemászott a kádba. Elizabet megfogta Laura mellét majd odahajolt és lekezdte nyelvével nyalogatni a már megduzzadt mellbimbókat. Laura sem volt tétlen megfogta a kád szélén heverő szappant és a vízbe ejtette ami épen kettőjük közé esett. Elizabet érezte hogy a szappan pont az ágyékát érinti. Laura végigsimította Elizabet hasát majd tovább haladt végig a combján egészen a kád aljáig ott elkezdte keresgetni hamar meg is lelte amit kereset közben érintette karjával a nedves puncikát. De váratlanul kopogtatnak az ajtón.
– Van itt bent valaki? – kérdi egy férfi hang.
– Laura hercegkisasszony vagyok és fürdök. – Mondta a lány.
– Elnézést kérek a zavarásért további jó fürdőzést. – Mondta a férfi és elment.
– Gyere menyünk be a szobámba. – mondta Laura és mind a ketten kiszálltak a vízből, gyorsan felöltöztek. Laura az ajtón kilesett, amikor meggyőződött róla hogy senki sincs a közelben megfogta Elizabet kezét és a szobája felé vezette, úgy hogy senki se vegye őket észre. Mikor beértek a szobába mind a ketten meg könnyebbültek. Laura Elizabethez fordult és ezt mondta neki.
– Lennél a barátnőm akivel eljárnék sétálni. a tóra fürödni, nagyokat játszani? – kérdi Laura.
– Én szívesen lennék a te barátnőd, de nincsen nekem rá semmi időm mert nagyon sok a munkám ebben a palotában. – Válaszolta Elizabet.
– Beszélek a jó apámmal és feloldatlak a munkád alól és te leszel az első udvarhölgyem. – Mondta Laura és Elizabet válláról lehúzta a ruhát és ismét előkerültek a szép kis mellek. Laura rögvest rávetette magát és szopogatni kezdte egyre hevesebben. Elizabet is lehúzta Laura ruháját csak ő teljesen és Laura hasát simogatni kezdte. Laura az ágyára feküdt mellé pedig a másik leány aki szájába helyezte Laura egyik mellét nyalogatta szopogatta azt. Laura keze felfedező útra indult és elérte a lány combját majd a nedves punciját elkezdte azt simogatni. Laura megfogta Elizabet kezét és elkezdte lefelé vezetni. A combjánál elengedte a kezét és ismét a puncit kezdte izgatni. Elizabet is ezt tette Laura muffját ujjaival kényeztette. Elizabet elkezdett az ágyról szép lassan lekúszni közben mindenhol ahol érte csókolgatta Laura testét. Végignyalogatta a lábait majd ismét elindult felfelé. Majd feje eltűnt a lány combjai között. Nyelvével nem érintette a lány pináját csak kezével simogatta és egyik ujját bedugta. Laura ekkor nagyokat sóhajtott. Elizabet kihúzta az ujját a nedves punciból és lenyalogatta róla az édes mázt. Ezután nyelvével megérintette Laura muffját. Egyre hevesebb kezdte el nyalni amit a lány nagyon élvezett. Most Laurán volt a sor hogy Elizabetet jobban megismerje. Helyet cserélt a két lány és most Laura kezdte el nyalni Elizabetet még érintetlen punciját. Mikor Laura is jól kinyalta a másik lányt egymás mellé feküdtek és megcsókolták egymást. Elizabet ráfeküdt Laurára vele ellentétes irányban Így egymást egyszerre tudták nyalni. Laura elkezdett az ágyon matatni de közben nyelve tovább fickándozott Elizabet muffjában. Hamar megtalálta amit kereset. Amit talált az nem más mit a gyertyatartó leszedett része. Laura széthúzta Elizabet szeméremajkát és behelyezte a barlangba az egyik ujját. Majd megfogta a szerszámot és óvatosan behelyezte azt neki. Betolta tövig majd kihúzta és így folytatta. Elizabet hátranyúlt a kezével és megfogta a szerszámot és elkezdte egyre hevesebben és gyorsabban ki be húzogatni. Majd Laura pinájába egy erőteljes mozdulattal betolta és sebesen húzogatta. Mind a két lány nyögdécselt halkan sikoltozott és végül remegő testel, szárnyaltak fel a csúcsra. Elizabet miután kiheverte magát Laura ágyán felöltözött.
– Nekem most mennem kell mert még rengeteg a tennivalóm. – Mondta Elizabet.
– Nem lenne kedved délután kijönni a vizeséhez? – kérdi Laura.
– Sajnos nem lehet. Én nem mehetek oda ez szigorúan meg van tiltva. – Válaszolta Elizabet.
– Na meny és végezd el még ma a munkád és mondjuk reggeli után gyere ide én addigra beszélek az apámmal. – Mondta Laura. Elizabet elment és befejezte amit el akart kezdeni. Reggel Laura nagyon nehezen akart felkelni de végül sikerült neki és első útja az apjához vezetett.
– Apám beszélhetnék veled? – Kérdi Laura.
– Persze gyere be kislányom és mond mi szívedet nyomja. – Mondta a király.
– Apám én annyira unatkozom sokszor egyedül. Nincs egy barátnőm akivel sétálhatnék. Tegnap este mikor mindenki már aludt én sétáltam a palota folyosóin és találkoztam az egyik szolgálólánnyal és olyan jól elbeszélgettem vele. – Mondta Laura.
– Folytasd bátran leányom. – Mondta a király.
– Én arra gondoltam hogy Elizabetet mert így hívják, feloldhatnád a szolgálóság alól és udvarhölgyemmé tennéd én annyira szeretném. – Mondta Laura.
– Megértelek leányom. Tehát egy barátra lenne szükséged akivel tölthetnéd a napodat. Ha ez téged boldoggá tesz ám legyen de előtte a szolgálólányt kéretem. – Mondta a király.
– Köszönöm apám nagylelkűséged. – mondta Laura.
– Tudod mit hívd meg reggelizni. De sietnie kell mert már szerintem kész a reggeli. – mondta a király.
– Nem tudom hogy fog menni de megpróbálom megkeresni. – mondta Laura és elkezdett szaladni majd az egyik őrnél megállt.
– Te katona ismered a szolgálólányokat? – Kérdi tőle Laura.
– Igen ismerem őket felséges kisasszony.
– Na ha ismered akkor keressd meg nekem Elizabetet és ha megtaláltad mond meg neki hogy jöjjön a szobámba de nagyon gyorsan. – Mondta Laura.
– Valami baj lenne véle? – kérdi a katona.
– Nincs semmi baj vele te csak meny és keressd meg. – Mondta Laura és tovább szaladt. De meglepetésére Elizabet már a szobája ajtajánál várta.
– De jó hogy látlak gyere csak be a szobámba. – Mondta Laura.
– Mi az valaki kergetett? – kérdi Elizabet.
– Dehogy csak téged kerestelek. – Mondta Laura.
– Na fújd ki magadat aztán mesélj mért is kerestél ily hevesen hogy még a király lány szaladt értem. – Mondta Elizabet.
– Beszéltem az apámmal és beleegyezett hogy udvarhölgyem legyél, és meghívott téged reggelizni. – Mondta boldogan Laura.
– Hogy én a király asztalánál egyem ezt nem hiszem. – mondta Elizabet.
– Pedig elhiheted ha én mondom. Na menjél és vedd le magadról a köténykéd és vegyél fel valami szép ruhát. – Mondta Laura.
– Sajnos nekem nincsen csak két ruhám. Az egyik amit éppen rajtam látsz a másik meg pont ugyan ilyen csak az elvan szakadva. – Mondta szomorúan Elizabet.
– Na gyere csak. Válasz innen magadnak egyet aztán a szabóm csinál neked többet. – Mondta Laura a szekrényét kinyitotta. Elizabet nem hitt a szemének.
– Hogy a te ruhádat én hordhatom. – Mondta Elizabet.
– Na vedd fel már az egyiket mert már várnak régen. – Mondta Laura. Elizabet levetette a régi ruháját és felvett egy másikat. Majd elindultak az ebédlő felé. Miközben mentek lefelé az őr jött velük a lépcsőn felfelé.
– Felséges Hercegnő sajnos nem találtam meg Elizabetet. – Mondta a katona.
– Nem baj én már megtaláltam. – Mondta Laura.
– Elizabet te vagy az? – kérdi a katona mert nem hitt a szemének.
– Igen ő az de mostantól nem szólíthatod Elizabetnek hanem udvarhölgynek. – Mondta Laura.
– Igen is Hercegnő. – Mondta a katona és meghajolt előttük és tovább ment.
– Az ajtót de hamar már késésben vagyunk a hölgy Elizabet kérem a királynak jelentse be. – Laura szólt már messziről. Az ajtót kinyitották előttük és az ajtónyitó bement előttük.
– Felség Laura hercegnő és Elizabet kisasszony. – Szólt a szolga.
– Leányom a vendéget
k
alf
ín
alf
ál
alf
d
hellyel. – Mondta a király. Elizabet a király elé ment és megbókolt előtte.
– Gyere erre most nincs szükség. Ülj le ide mellém és ha az apám kérdez te csak nyugodta válaszolj. – Mondta Laura.
– A reggelihez jó étvágyat kívánok csak bőséggel fogyasztok. A maradékot a szegények közt szétosztok. – Mondta a király.
– Szokott maradni maradék? – Kérdi Elizabet.
– Az apám mindig kétszer annyi ételt csináltat aminyi kéne ezért mindig jut a szegényeknek. De ti ugye nem a maradékból szoktatok kapni? – Kérdi Laura.
– Nem a szolgálok más koszton élnek. – Mondta Elizabet.
– Ugye téged Elizabetnek neveznek ha jól emlékszem? – Kérdi a király.
– Igen felség ez a nevem. – Válaszolta a lány.
– Reggel a lányom kéréssel fordult hozzám és én áldásomat adtam rája. De tudod-e ifjú hölgy hogy mivel is jár az udvarhölgyi címmel? – Kérdi a király.
– Nem felség nem tudom. – Válaszolta a Elizabet.
– Na akkor én elmondom neked. Az udvarhölgynek főleg az elsőnek mindig na ezt hogy is mondjam. Mondom egyszerűen a lányom kedvében kell járnod mindig vele kell sétálnod. Gondolom hogy ez nem okoz gondot. Laura mellet lesz a te szobád, a király fürdőben megmosdhatsz. Velünk kel ezentúl étkezned a családi összejöveteleken részt kell venned. Kevesebbet parancsolhatsz mint Laura de a szolgák ezentúl a te szavadra is hallgatnak. Elfogadod az ajánlatot? – kérdi a király.
– Felség ezt aki vissza tudja utasítani annak vagy nincs ki a négy kereke vagy bolond. Természetesen elfogadom. – Mondta boldogan Elizabet.
– Apám lehetne még egy utolsó kérésem? – kérdi Laura.
– Mond csak lányom. – Mondta a király.
– Tudod Laura idáig szegény volt és nincsen neki ruhája amit felvegyen. – Mondta Laura de az apja a szavába vágott.
– Ja elfelejtettem mondani hogy a királyi szabót is igénybe veheti úgy mint a cipészt, a lovászt. Ami lányom téged azt öt is megilleti. De mait még elfelejtettem az imént mondani hogy elizabet ezért semmi fizetséget nem kap. – Mondta a király.
– Felség elnézésedet kérem. De Elizabetet már nagyon régen ismerem. Édesapja már nem él édesanya nagyon beteg ezért egyedül keresi meg a napi betevőre valót. Kérlek felség legalább azt a keveset add neki ami eddig is megillette. – Mondta az egyik tanácstag.
– Ma jó a kedvem és mivel a lányom kért engem meg ezért beleegyezem de ha már így döntöttem legyen a az eddigi fizetségének a duplája. – Mondta a király.
– Rendes tőled hogy így törődsz a lányoddal és az újdonsült barátjával. – Mondta Viktória királynő.
– Na mi az első udvarhölgyem na most hogy érzed magad? – Kérdi Laura.
– Tegnap még egy kis szolgálólány voltam ma meg a királlyal reggelizem több lett a fizetségem, és ezért csak veled kell lennem és nem kell megszakadnom a munkában. – Mondta Elizabet.
– Na akkor elmegyünk a vízeséshez? – kérdi Laura.
– Én tőlem mehetünk még úgy sem voltam ott és még sok helyen. Ha szépen megkérlek megmutatsz nekem mindent ahová eddig nem mehettem el? – kérdi Elizabet.
– Persze megmutatok mindent. De most jut eszembe hogy csak délután tudunk elmenni a vízeséshez mert előtte hivatatnunk kell a szabót meg a cipészt hogy csináljanak neked szép ruhákat és cipőket.
– Figyelj el szeretném mondani a mamámnak hogy mi is történt velem. – Mondta Elizabet.
– Jó lemegyünk a mamádhoz. De mond csak mi is a baja az édesanyádnak? – Kérdi Laura.
– Sajnos én nem tudom mert orvos még nem látta. Nekünk nem telik orvosra. A pénzemből amit szolgálataimért kaptam mindig félre tettem hátha összegyűlik annyi hogy egy orvost hívjak neki. – Mondta Elizabet.
– Hogy mit mondasz te lány hogy az orvosok pénzt kérnek? – Kérdi a király.
– Felség így igaz. – Válaszolta Elizabet.
– Apám te nem is tudtál erről? – Kérdi Laura.
– Nem én. Kincstárok mért is szedjük mi az adót? – Kérdi a király.
– Felség azért szedjük az adót hogy ha az országot bármi vész, vagy katasztrófa éri a károk enyhítésére tudjuk adni. Ebbe beletartozik az orvosi ellátás is. – Mondta a kincstárnok.
– tehát az orvosok nem kérhetnének fizetséget szolgálataikért. Szavadból ezt vettem ki? – kérdi a király.
– Így van felség. – Mondta a kincstárnok.
– Tehát ha az egyik katonánk a háborúban megsebesül az orvosok a meggyógyításáért fizetséget kérnek. Ezt azonnal be kel szüntetni mert a halálozás akkor ezért szaporodik. Kérdem én a tanácstól itt a reggelinél ebben a fontos ügyben azonnal döntenünk kéne. – Mondta a király.
– Felség amelyik orvos kapzsi azt mondjuk egy évre tömlöcbe zárjuk. – Mondta az egyik tanácsnok.
– Kérdem a tanácsot elfogadjuk a javaslatot? – Kérdi a király. A javaslatot mindenki még a királynőt is beleértve elfogadták.
– felség lehetne egy ötletem? – Kérdi az írnok.
– Persze. – Válaszolta a király.
– Kell találnunk egy orvost aki pénzt kér a gyógyításért és az lenne az intő példa. – Mondta az írnok.
– Elizabet lányom kérlek vedd vissza a köténykédet és hivass egy orvost jó anyádhoz. A katonáim a házatokban lesznek. Ha fizetséget kér a gazember azonnal a főtérre vele és ott majd én bejelentem a népemnek az orvosokról az új törvényt. – Mondta a király. Elizabet felállt az asztaltól és elindult kifelé. Felvette utoljára a kis köténykéjét és elindult egy orvos felé. A katonák és a király egy másik szobában jól elrejtőztek mikor megérkezett Elizabet és az orvos.
– Doktorúr kérem az édesanyámon segítsen. – Mondta Elizabet
– A vizsgálatért 500 aranyat kérek. – Mondta az orvos
– Nekem nincs ennyi aranyam kérlek segíts rajtam. – Mondta Laura.
– Mit gondoltál te paraszt lány a vizsgálatom ingyen jár? – Kérdi az orvos.
– Mit gondolsz te mihaszna orvoslásodért aranyat mersz kérni és még nem is keveset. Büntetésed legyen intő példa minden kapzsi orvosnak. Őrség az orvost láncra verjék és a főtérre vigyék a népem előtt tatjuk meg az ítéletet. A főtéren mindenki jelenjen meg főleg az orvosok lássák hogy mi várhat rájuk. – Mondta a király. Az orvost elvitték a főtére ahol már sokaság fogadta őket.
– Tisztelt sokaság a király szólni kíván hozzátok. – Mondta az írnok.
– Szeretett népem szólni kívánok hozzátok. A mai napon egy olyan hírt hallódtam amit én még idáig nem tudtam és most én azonnal változtatok rajta. Amit halottam az a következő. Az orvosok pénzt kérnek a gyógyításért. Ezt nem engedem sőt amelyik orvos pénzt merészel kérni annak legyen büntetése a következő. Egy kicsit én még most hozzáteszek de egyenlőre csak ennél az egy gazembernél. – Ezt a király a tanácstagoknak mondta.
– Tehát a büntetése. 50 korbácsütés. Minden termésétől állataitól megfoszttatik és még három esztendeig a tömlöc lakójává válik ahol egy teljes hónapig kenyérrel és vízzel táplálkozik. A büntetése szerintem még így is csekély örülhet hogy nem a fejét vétetem. – Mondta a király.
– Éljen a mi igazságos királyunk. éljen soká a király. Éljen, éljen, éljen. – Kiáltozták be a tömegből aki a királyt éljenezte.
– Amelyik orvos a törvényt megszegi az ezt a büntetést szenvedi úgyhogy jobb lesz ha betarttatik. – Mondta az írnok.
– őrség kezdjék el a korbácsütést. Ja amit még elfelejtettem mondani kedves népem az elkobzott álatokat a legszegényebbek között szétosztjuk. – Mondta a király és bement a palotába. A tömeg a korbácsütéseket hangosan számolta.
– Elizabet leányom jó szolgálatot tettél a népnek így egy hős lett belőled az udvarhölgyi címet megérdemled. Őrség hívják a szabót és az udvarhölgy szobájába vezessék. – Mondta a király és elment.
– Köszönöm Laura ezt mind neked köszönhetem és nem tudom hogyan hálálhatnám ezt meg neked. – Mondta Elizabet.
– Nem kell köszönöd amit most tettél vagyis véletlenül az apám fülébe jutatál azt egyedül a nép köszönheti neked. Cserébe csak egyet kérek hogy légy a barátnőm mindörökre. – Mondta Laura.
– Azt hiszem hogy ez menni fog. Megnézhetem a szobámat? – Kérdi Elizabet.
– Gyere megmutatom. Mondta Laura és lekezdett szaladni a folyóson a másik lány meg utána alig ért Laura nyomába.
– Te ez hatalmas majdnem akkora mit a házunk egészben. Te nem félsz egyedül a tiedben? – Kérdi Elizabet.
– Nem kell semmitől félned ha bármi veszélyt észlelsz csak egyet kiáltasz és a katonák közül biztos hogy itt lesznek vagy százan. – Mondta Laura mikor kopogtattak az ajtón.
– Mondjad hogy tessék szabad. Ja és nem kell meghajolnod most már csak a király és a királynő előtt vagy ha velem vagy és én is meghajolok. Most előtted fognak meghajolni. – Mondta Laura.
– Tessék szabad. – Mondta Elizabet.
– Felséges kisasszonyok a szolgálatukért esedezem. – Mondta a szabó.
– Te szabó az udvarhölgyemnek csinálj új ruhát. – Mondta Laura.
– Felség milyen ruhákra gondolt? – Kérdi a szabó.
– Legyen minden féle. A reggelihez, az ebédhez, ki a szabadba valót minden félét ami mondjuk egy királylányhoz való de csinálj legalább egy tucatot. – Mondta Laura.
– Ha megengedné levenném a méreteket és holnapra küldenék jó néhányat a többit meg utána. – mondta a szabó.
– Én most elmegyek de mindjárt jövök csak a cipésznek is kell szólnom. – Mondta Laura és elment. Kis idő múlva vissza is tért.
– Felséges kisasszony Nekem el sem kellet volna ide jönnöm mert kettejük mérete szinte centire megegyezik. Ha én önt nem ismerném akkor azt mondanám hogy ikrek. – Mondta a szabó. Kis idő múlva megint kopogtattak az ajtón.
– Tessék szabad. – Mondta ismét Elizabet.
– Felséges kisasszonyok szolgálatukért esedezem. – mondta a cipész.
– Te cipész az udvarhölgyemnek cipőkre lenne szüksége. – Mondta Laura.
– És milyenekre ha beavatna? – Kérdi a cipész.
– Minden félére. – Mondta Laura.
– A méreteket máris leveszem és holnap utánra el is készítem. – Mondta a cipész.
– Felséges kisasszonyok most jut eszembe hogy a királykisasszonynak már készítetem új ruhákat és mivel a méretük teljesen megegyeznek én azonnal átküldetem őket. Ha kérhetnék egy katonát hogy segítsen. – Mondta a szabó.
– Midőn véletlen a lábuk mérete is teljesen megegyezik. Ha tudnának nekem is segíteni máris hozom neki. – Mondta a cipész.
– Őrség! – kiáltott Laura.
– Hercegnő valami probléma van? – Kérdi az egyik katona.
– Nincs semmi probléma. Kéne nekem négy katona. – Mondta Laura.
– Szolgálatára felséges kisasszony. – Mondták a katonák.
– El kéne menni a szóval és a cipésszel és ami csomagot ad azt azon nyomban ide kéretem. – Mondta Laura. A szabó és a cipész meghajolva hátrált kifelé.
– Hát nem csodálom ha unod a megszólításokat. De nekem még tetszik de legjobban az hogy a katonák nem paskolják meg a popomat. – Mondta Elizabet.
– Na most már ezt biztos hogy nem merészelik mert aki megtesz azt szigorúan megbüntetik. Te olyan vagy majdnem mit én és gondolj vissza apám szavára parancsolhatsz is bátran. – Mondta Laura és ismét kopogattak az ajtón.
– Te a te szobádban is ilyen a forgalom? – Kérdi Elizabet.
– Á. dehogy csak mivel ezt a szobát nem szoktuk használni még ki kell takarítani, az ágyadat meg kell vetni. – Mondta Laura.
– Jé idáig ezt én is csináltam. Tessék szabad. – Mondta Elizabet.
– Maradj itt ne menj sehová mindjárt hozok neked valamit. – Mondta Laura és kiment a szobából.
– Bemehetsz csak nyugodtan. – Mondta a szolgálólánynak Laura.
– Elnézést kérek kisasszony csak az ágyát vetném meg. – Mondta a szolgálólány.
– Tedd csak bátran. – Mondta Elizabet.
– Elizabet te meg mit keresel itt és mi ez a ruha rajtad. Biztos loptad. Akkor ezért nem láttalak már reggel óta és akkor ezért kell nekem elvégeznem a munkádat. De a királykisasszony hogy nem vett észre. Á. biztos elbújtál a szekrénybe. De hogy engem megdolgoztatsz azt még nagyon megbánod. – Mondta a szolgálólány.
– Hogy merészelsz így beszélni az udvarhölgyemmel na takarodj innét te szégyentelen és őrülj neki hogy a fejedet nem vétetem. Mond meg Elizabet neki a magadét gondolom ez nem az első sérelem ami tőle téged ért. – Mondta Laura.
– Így igaz Laura nem az első sérelem de ez volt az utolsó. Te mindenkit kihasználsz és mindenkivel kiabálsz. Sokszor helyetted takarítottam és ha nem csináltam meg akkor volt úgy hogy megvertél. Miattad kellet éjjel dolgoznom mert a tied volt az első amit meg kellet csinálnom és az enyémre már nem maradt idő. Legyen a büntetésed hogy a főteret egy hónapon át minden éjjel egyedül fel kel seperned és minden áldod délben a hercegnő és az én szobám padlóját fel kell sikálnod. – Mondta Elizabet mérgesen.
– A büntetés nagyon szerény mit mondtam ilyenért a fejedet kéne vétetnem őrülhetsz neki hogy ennyivel megúsztad de még ráadásul a disznólat is ki kel minden nap sikálnod. Hogy megcsinálod a feladatot amit rád bíztunk azt az őrök fogják figyelni és ha nem teszed meg a fejedet vétetem. És most tűnj el innét és küld egy másik szolgálólányt hogy Elizabet ágyát megvethesse. – Mondta Laura.
– Felséges királykisasszony bocsánatodért esedezem és kérlek ne tégy így énvelem.
– Nem tőlem kel bocsánatot kérned hanem az első udvarhölgyemtől. – Mondta Laura.
– Ő Elizabet... – Mondta de a király közbeszólt.
– Nem jól szólítottad ezért még én is meg tudlak büntetni de ezt a lányokra bízom és a büntetéssel egyet értek mert nem lehet hogy egy szolgáló így beszéljen akár egy másik
s
alf
zo
alf
lg
alf
ál
alf
óval
főleg ha már ő nem is az. a lányom jól mondta ezért a fejet szoktuk levétetni. Lányom, Elizabet a büntetéssel egyetértek az őröknek magam szólok hogy figyeljék elvégzi e a rá rótt büntetést. De mért is jöttem. Ja megvan csak azt akartam mondani hogy jövő héten meg vagyunk hívva a szomszédos királyságba ahol esküvő lesz kérlek lányom az udvarhölgyedet készítsed fel. Te szolgálólány meg eridj nyomban. – Mondta a Király.
– Úgy látom hogy megjöttek az új ruhád. Elizabet előre is elnézésedet kérem ha neked is azt mondom hogy lányom mert ha rátok nézek olyanok vagytok ti együtt mint két tojás. – Mondta a király és elment.
– Látod még az apám is egyetértet a büntetéssel. Katonák csak gyertek beljebb és a csomagokat tegyétek az ágy szélére. – Mondta Laura.
– Nem is tudom hogy mit tetem volna nélküled szerintem ha nem jössz be ez a boszorkány ismét megtépet volna. – Mondta Elizabet.
– Téged valóban megvert? – Kérdi Laura.
– Igen és nem is egyszer. – Mondta Elizabet.
– Na felejtsed el a múltat nézzük meg inkább az új ruhákat. – Mondta Laura és a ruhákat szinte mindet felpróbálták mind a ketten. Valami Laurának tetszet Valami pedig Elizabetnek de nem vesztek össze azon hogy ki melyiket viselje, a cipőket is felpróbálták.
– Kérlek mutass meg mindent ami számomra tilos volt. – Kérte Elizabet.
– Na gyere körbevezetlek a palotában és megmutatok mindent ahol még nem jártál. De mond csak a palotában még hol nem jártál? – kérdi Laura.
– A palotában szinte mindenütt jártam kivéve a tanácsnokok termét és a vár legmagasabb részét. – Mondta Elizabet.
– A tanácstermet szívesen megmutatom de a vár legmagasabb részében még én sem jártam. – Mondta Laura.
– Az hogy lehet hogy még te sem jártál ott. Talán megtiltotta a király? – Kérdi Elizabet. Laura eközben már elindult ki az ajtón. Elizabet követte öt majd a folyóson utolérte Laurát.
– Nem tiltotta meg az apám csak megkért hogy oda ha lehet ne menjek és én tiszteletben tartom a kérését. Lehet hogyha megtiltotta volna már régen felmentem volna. – Mondta Laura.
– Rendes tőled hogy apád kérését nem szegted meg. – Mondta Elizabet.
– Te katona mond üléseznek bent? – Kérdi Laura.
– Felséges hercegkisasszony a tanács ülésezik bent. – Mondta az őr.
– Sajnos most nem mehetünk be. Ha tanácskoznak akkor még én sem zavarhatom őket. Kivétel ha fontos hírt hozok éppen. De majd máskor megmutatom. Tudsz lovagolni? – Kérdi Laura.
– Tudok egy picikét de bevallom amióta az édesapám meghalt azóta nem lovagoltam. – Mondta Elizabet.
– Na akkor éppen itt az ideje. Lemegyünk az istállóba kiválasztunk neked egy paripát és elmegyünk vele a vízeséshez. – Mondta Laura és elkezdett szaladni a folyóson egészen ki a kapun. Majd beértek az istállóba.
– Lovász merre vagy? – Kérdi Laura.
– Felséges kisasszony szolgálatáért esedezem. – Mondta a lovász.
– Nyergeld fel a lovamat és mutasd meg az udvarhölgyemnek melyik lesz az ő lova. De olyannak kell lenije mint egy kezes bárány mert már régen lovagolt. – Mondta Laura.
– Hercegnő máris hozom a lovakat. Figyelmezetni szeretném a kisasszonyokat hogy az éjjel esett az eső ezért ebben a szép ruhában nem ajánlom a lovaglást mert még kárba vésznek. – Mondta a lovász.
– Köszönjük jó tanácsod és elmegyünk átöltözni, te addig csak a lovakat készítsd elő. – Mondta Elizabet és Laurával visszamentek a szobájukba.
– Laura megmutatod hogy mit vegyek fel a lovagláshoz? – kérdi Elizabet.
– Persze megmutatom. – Mondta Laura és bement Elizabet szobájába ahol egy szolgálólány az ágyat húzta át.
– Elnézését kérem felséges királykisasszony hogy még nem végeztem a munkámmal. – Mondta a szolgálólány.
– Semmi baj nem te tehetsz róla csak folytasd nyugodtan. – Mondta Laura.
– Elizabet te vagy az nem hiszek a szememnek. – Mondta a szolgálólány.
– Hogy merészelsz így beszélni az udvarhölgyemmel! – Monda Laura mérgesen.
– Hagyd csak őneki megengedem ő mindig rendes volt velem. Különben ő is Laura. – Mondta Elizabet.
– Kérlek felejtsd el hogy az előbb leszidtalak de mások előtt neked is udvarhölgynek kell szólítanod. – Mondta Laura.
– Köszönöm felséges királykisasszony. De szépen nézel ki, teljesen olyan vagy mint egy hercegnő. Sokat dolgoztál helyettem mikor édesanyám beteg lett szerintem azt a rangot nagyon is megérdemled. – Mondta a szolgálólány.
– Figyelj ha valaki bánt vagy sérelem ér csak szólj bátran nekem vagy a királylánynak és mi rendet teszünk közöttük. – Mondta Elizabet.
– Köszönöm szépen. Mint te is tudod hogy kik azok akik durván bánnak a mi fajtánkkal. – mondta a szolgálólány.
– Tudom és már az egyik meg is kapta a maga büntetését. – Mondta Elizabet.
– Itt van ez a ruha ezt vedd fel. Ha készen vagy gyere be a szobámba és mehetünk ki a szabadba. – Mondta Laura és kiment a szobából.
– A banyára gondolsz aki a disznóólát söpri éppen? – kérdi a szolgálólány.
– Igen arra. kérhetnék tőled valamit? – Kérdi Elizabet.
– Persze csak kérdezz nyugodtan. – Mondta a szolgálólány.
– Benned megbízom ezért megszeretnélek kérni hogy a jövő héten néha benéznél az édesanyámhoz? – Kérdi Elizabet.
– Persze ezt szívesen megteszem. De mért kéred ezt? – Kérdi a szolgálólány.
– Meghívást kapott a király egy másik királytól egy esküvőre és Laurának is meg kell rajta jelennie és nekem is ott kell lennem. – Mondta Elizabet.
– De jó neked. Szerencsés vagy hogy a királylány téged választott. Világot láthatsz, bármerre járhatsz, szép ruhákban járhatsz de mint mondottam te megérdemled. – Mondta a szolgálólány.
– Talán egyszer rád is kacsint majd a szerencse. a segítséged nagyon meg hálálom. De hogy lásd a kis hatalmammal élve az találtam ki hogy te csak az én szobámat takaríthatod ki és a királylányét és csak a mi szavunkra keljen figyelned senki máséra csak a milyekre. Ha elfogadod én megpróbálom elintézni. – Mondta Elizabet.
– Jaj de jó volna. Na én már készen is vagyok és sietnem is kell mer ma én szolgálom fel az ebédet. – Mondta a szolgálólány.
– Ne lepődj meg ha a király asztalánál találsz és ott felejtsd el a nevemet. Na menjél és majd holnap beszélgetünk. – Mondta Elizabet és kiment az ajtón ahol már Laura várta.
– Na had nézzelek hogy festesz lovagló ruhában. – Mondta Laura.
– Elnézésedet kérem hogy megvárattalak. – Mondta Elizabet.
– Semmi baj én direkt mentem ki a szobádból. Gondoltam egy kicsit egyedül hagylak titeket had beszélgessetek. Hallódtam minden szavad és örülök neki hogy nem a banya fogja a szobámat takarítani hanem ez a Laura lány. Na gyere menyünk már a lovak biztos elöl vannak. – Mondta Laura. Ismét lementek az istállóba.
– Felség itt az ön lova. Az udvarhölgy kisasszonynak pedig azt a paripát találtam kérem menyen az udvarban véle és szokják egymást egy kicsit. – Mondta a lovász.
– Laura felpattant a lovára és tett vele egy kört. Elizabet meg nézte hogy a lány hogy csinálja, majd ő is felpattant a paripára és mint aki világ életében lóháton élt volna.
– Hölgyem elnézését kérem hogy így szólítottam de gratulálni szeretnék hogy valaki ilyen gyorsan megtanuljon lovagolni. – Mondta csodálkozva a lovász.
– Én egy szóval sem mondta hogy nem tudok csak már nagyon régen lovagoltam. de azért köszönöm szépen. Laura hirtelen vágtázni kezdett Elizabet meg utána eredt s meg sem álltak a vízesésig.
– Nagyon jól tudsz lovagolni. – Mondta Laura.
– Hát igen az apám a lovasság élén szolgált így nem volt nehéz megtanulnom. De nem csak lovagolni tudok hanem kocsit is tudok hajtani. – Mondta Elizabet.
– Tudsz lovas kocsit hajtani? Ha szépen megkérlek meg tanítasz engemet is mert az valahogy nekem nem megy. – kérdezet Laura.
– Hát persze megtanítalak én szívesen. – Mondta Elizabet.
– Tessék itt a híres vízesésünk. Nem nagy de éppen elég ahhoz hogy egy jót tudjunk a tetejéről repülni utána meg egy jó nagyot a vízbe csobbanni. – Mondta Laura.
– De szép és milyen tiszta. Lehet nekem benne fürödni? – Kérdi Elizabet.
– Hát szerinted mért jöttünk ide. Csak nyugodtan még ha egyedül éjjel is úszni szottyan kedved csak bátran gyere ki és csak lubickolj. Bevallom neked barátnőm hogy én is gyakran kijövök ide éjjel és hallgatom a baglyokat ahogy huhognak. – Mondta Laura.
– Ugye nem lát itt senki minket? – Kérdi Elizabet.
– Ide rajtunk kívül nem jöhet senki más. Látod azokat a messzi fákat? – Kérdi Laura.
– Igen látom de mint mondtad nagyon messze van. – Válaszolta Elizabet.
– Ha minden fele elnézel a fák egy távolságban vannak mert egy nagy kört alkotnak. Na az a határ azon túl senki sem jöhet ide csak a király és felesége, én na meg most már te. – Mondta Laura. De mire befejezte mondatát Elizabet már le is vette a ruháját s nem kellet neki fürdő ruci csak úgy anya szült meztelen szaladt a víz felé. Laurának se kellet több hisz mért is jött ki a szabadba ahol senki sem láthatja. Csak hogy megszabadulhasson feleslegesé vált ruhájától és átadhassa testét a szabad természet folyóssá vált természetének. Így Laura is elkezdett szaladni a víz felé és egy fejesel csobbant belé.
– Te hová jártál idáig fürödni? – Kérdi Laura.
– Mi a patakra járunk de annak a vize nem ilyen tiszta de ott is nagyon jó lenni. Ott mindig sok az ember és mégse zavart a fürdőzésben senki. – Mondta Elizabet.
– Na mit szólsz hozzá? – Kérdi Laura és felfelé tekintett.
– Te fel akarsz oda menni és onnét akarsz a vízbe ugrani? – Kérdi Elizabet.
– Persze mért is ne. Nem kell félni semmitől hisz nagyon mély a víz. Csak egyre kell vigyázni hogy ne háttal és ne hassal érkezzél mert az igen fájdalmas tud lenni. Mikor életemben először leugrottam róla rosszul érkeztem és egy teljes hétig az ágyat nyomtam. De legyőztem a félelmem és újra megpróbáltam és azóta vigyázok. – Mesélte Laura.
– Na jó a te kedvedért én is megpróbálom. – Mondta Elizabet és fölment a vízesés tetejére. Laura mint tapasztalt elment egy közeli fáig és onnét futott a domb széléig majd onnét elrugaszkodott és mint a madár kitárta karjait majd zuhanni kezdett fejjel lefelé. Elizabet meg csak nézte barátnőjét miként dugja ki a fejét a vízből.
– Na gyere próbáld meg látod nekem semmi bajom. – Mondta Laura. Elizabet tétovázott egy kicsit majd teljesen a szélre állt. Kezével egy keresztet vetett majd becsukta a szemét.
– Ne csukd be a szemedet! – Kiáltott Laura. Elizabet a szó hallatára kinyitotta a szemét és elrugaszkodott és sebesen száguldott a víz felé majd ő is szerencsésen vizet ért.
– Na ugye nem is volt olyan szörnyű. – Mondta Laura de a másik lány már megint felfelé szaladt és ismét elrugaszkodott. és ismét lefelé haladt. Így folytatták egy jó darabig.
– Ez nagyon jó dolog. Csak elrugaszkodok és már a vízben is vagyok. Na még egyszer utoljára és utána kifekszem napozni engedelmével felség. – Mondta Boldogan Elizabet.
– Hölgyem tegye nyugodtan én már most kifekszem a napra. – Mondta Laura. Elizabet felment ismét a dombra, elment addig a fáig ahol Laura állt.
– Figyelj mutatok valamit. – Kiállott le Elizabet. Laura meg figyelte. Elizabet elkezdett a széléig szaladni majd elrugaszkodott és szaltózott egyet majd még egyet és fejel a vízbe ért.
– Hé ezt meg hogy csináltad? – Kérdi Laura.
– A folyónál a fiuk mindig a vállukról dobáltak és ott megtanultam szaltózni. Igaz ilyen magasról még soha nem próbáltam de sikerült. te az előbb a vízben láttam egy barlangot. – Mondta Elizabet.
– Hogy mit láttál? – Kérdi Laura és elkezdett a víz felé sétálni.
– Te nem is tudtál róla na akkor ép ideje hogy felfedezzük. – Mondta Elizabet és a víz alá merült. Laura nem ment utána hanem inkább megvárta.
– Na mi van a barlangban? – Kérdi Laura.
– Ez valóban egy barlang ami felfelé vezet de egy idő múlva eltűnt a víz és van fent levegő úgyhogy gyere bátran barátnőm. – Mondta Elizabet és ismét a víz alá merült. Most már Laura is utána eredt.
– Hü de klassz ez lesz a titkos búvóhelyünk erről szerintem még az apám sem tud. Hozunk otthonról néhány dolgot és szépen berendezzük. – Mondta Laura.
– Ez mind szép és jó csak egy baj van vele hogy itt nagyon hideg van de ha hozunk mondjuk takarókat akkor valóban jó búvóhely lesz. de szerintem most jobb lesz ha visszamegyünk mielőtt még megfázunk. – Mondta Elizabet és bement a vízbe. Kint Elizabet kifeküdt a napra mell pedig Laura. Kis ideig heverésztek és nem beszéltek becsukták a szemüket és valószínű hogy mind a ketten az elmúlt éjszakán gondolkodtak. Laura keze elindult Elizabet felé és megérintette annak bőrét. Elizabet Laurára nézett és ő is megérintette a másik lányt. Laura szétette a lábát és elkezdte simogatni a punciját. De hirtelen egy villámcsapás egy hatalmas felhő ért feléjük amiből szinte azonnal el eredt az eső. Laura felpattant és a víz felé szaladt Elizabet meg utána. Laura az eső leöl vissza úszott a barlangba. Mivel Laura még nem látta barátnőjét ezért a barlang bejáratánál ismét szétepesztette lábait és így várta Elizabetet. Ahogy a lány feje a vízből előbukkant máris Laura puncijának támadt hevesen kezdte el nyalni Minek következtében Laura hangosan kezdett sikoltani. Elizabet is kimászott a vízből és Laurára feküdt vele ellentétes irányba. Jól kinyalták egymás pináját. Összerándult remegő testel elaléltan sikongtak. Mikor kiheverték az élvezetek gyönyörű fáradalmait ismét elindultak kifelé beugortak a vízbe és meg sem álltak a partig ahol már elállt az eső.
– A fenébe a ruhák teljesen eláztak. – Mondta Laura.
– Nem baj majd otthon veszünk fel másikat. De most már sietni kéne mert kész az ebéd szerintem. – Mondta Elizabet.
– Igazad van na sipirc haza. – Mondta Laura és felvette a vizes ruhát. és felpattant a lovára és vágtázni kezdett Elizabet meg utána.
– A kaput. – Elizabet kiállott már mésziről, és a kapu kinyílt előttük. Az istállónál lepattantak a lovakról és szaladtak be a palotába.
– Mi az lányok elkapott a zuhi vagy ruhában voltatok fürödni? – Kérdi a király akit majdnem fellöktek.
– A zuhi volt a bűnös ő áztatta el a ruháinkat. Apám engedelmeddel tovább mennénk átöltözni. Kezdjétek el nélkülünk az ebédet és megígérem hogy hamarosan csatlakozunk hozzátok. – Mondta Laura.
– Menyetek csak leányom. – Mondta a király és hangosan nevetet. Lauráék pedig amilyen gyorsan csak tudtak átöltöztek és indultak az ebédlőbe.
– Elnézést a késésért remélem minket nem vártak meg az urak? – Kérdi Laura.
– Lányom te mondtad hogy kezdjük el nélkületek hát mi így is tettük. De üljetek le és egyetek. Az úszás biztos meghozta az étvágyatokat. – Mondta a király. miután A lányok megebédeltek a szobájukba siettek.
– Laura elmehetnék fürödni ha hajamat meg kéne mosni mert úgy néz ki mint egy szénaboglya. – Mondta Elizabet.
– Erre nincs szükséged az én hajamra is ráfér a kényeztetés ezért hivatom a borbélyom. – Mondta Laura és küldette a borbélyért.
– Felséges kisasszonyok álok a rendelkezésükre. – mondta a borbély.
– Borbély a hajunkra ráférne egy kis kényeztetés. Úgy néz ki a hajam ahogy az udvarhölgyem mondta. Mint a szénaboglya. – Mondta Laura.
– Felséges kisasszony elnézését kérem de az ön haja gyönyörű és az udvarhölgyé is de én kérésére mindent megteszek. Kérem itt a székben helyezze magát kényelemben. – Mondta a borbély Laura pedig beleült a székébe és becsukta a szemét.
– Imádom mikor fésülik a hajamat. Te mond Elizabet az apád mikor halt meg, – Kérdi Laura.
– A legutóbbi csatában kapott halálos sebet. És a te mamád mikor halt meg én ha jól tudom a királynő a mostohamamád? – Kérdi Elizabet.
– Én nem ismertem a mamámat nekem azt mondták hogy amikor megszülettem rá pár napra meghalt. Jól halottad hogy a Viktória az én pótmamám és én anyámként szeretem őt és szerintem ő is lánya ként szeret. – Mondta Laura.
– Te borbély ismerted te a megboldogult mamámat? – Kérdi Laura.
– Igen felséges kisasszony ismertem. Az ő haja is pont olyan volt mint kegyedé. Tudja hogy egy kicsit hasonlít rá. – Mondta a borbély.
– Igen hasonlítok rá de jó. Elizabet kitaláltam valami. – Mondta Laura.
– Igen és mit? – Kérdi Elizabet.
– Majd elmondom de előtte le kéne menned a konyhába és hozzál tejszínhabot. – Mondta Laura.
– Tejszínhabot? Jól mondtad? – Kérdi Elizabet.
– Igen tejszínhabot gondolom nem kell elmondanom hogy milyen. Tudod fehér a színe és nagyon édes. – Mondta Laura.
– Ha akarod én hozok neked sőt ha finomat akarsz enni én magam fogom elkészíteni. – Mondta Elizabet és kiment az ajtón és elment a konyhába.
– kérek szépen egy pár tojást a királykisasszony tejszínhabot óhajt enni. – mondta Elizabet.
– Te itt nem parancsolsz te ugyanolyan szolga vagy mint bármelyikük. Ha kell valami csak vedd el magad. – Mondta az egyik szolga.
– Elhallgass te szolga nem tudod kivel beszélsz. – Mondta a főkomornyik.
– Elizabettel beszélek és ha nem tévedek ő is csak egy szolga. – Mondta ismét a szolga.
– Elnézését kérek az udvarhölgy kisasszonytól a szolgám neveletlenségéjért máris elkészítem a tejszínhabot. – Mondta a főkomornyik.
– Elnézését kérem felséges udvarhölgy kisasszony a reggeli viselkedésemért kérlek a büntetés alól oldjál fel. – Mondta a szolgálólány vele reggel gorombán viselkedett.
– Sajnálom de a király maga adta az áldását a büntetésre úgy hogy én innentől kezdve semmit sem tehetek. De enyhíthetek a büntetéseden cserébe mond el a többi szolgálónak amit a büntetésedről mondott a király. – Mondta Elizabet.
– Igenis felséges kisasszony. Szolgák reggel mikor ágyat mentem vetni elnézését kérem hogy most így mondom. Tehát folytatom Elizabetet a szobában találtam és a fejéhez csúnya szavakat vágtam. Ezt a felséges királykisasszony meghallotta és a fejemet akarta levetetni. De enyhe büntetéssel megúsztam a dolgot. Figyel jól most te szolga én is pont így beszéltem Elizabettel és majdnem az életem ment rá.
– Felséges udvarhölgy kisasszony a tejszínhab amit kért. – Adta oda a főkomornyik.
– Köszönöm szépen hogy elkészíteted a habot. Te szolga most az egyszer megbocsátok és nem kapsz érte büntetést mert az nem az én stílusom. Te szolgálólány mint megígértem büntetésed enyhítem. A szobámat és a királylány szobáját nem kell kitakarítanod ezt a feladatot Laura szolgálólány végzi majd el. – Mondta Elizabet és elment.
– Na végre hol voltál már? – Kérdi Laura.
– Volt egy kis nézeteltérésem a szolgálók között. – Mondta Elizabet.
– Remélem hogy megmondtad nekik a magadét? – Kérdi Laura.
– Hölgyem most ön következik. – Mondta Elizabetnek a borbély.
– Nem én mondtam meg a magamét hanem a vén banya aki reggel nekem támadt. Igaz azt kérte cserébe hogy enyhítsem a büntetését. – Mesélte Elizabet.
– És te belementél? – Kérdi Laura.
– Á dehogy azaz csak egy kicsit azt mondtam neki hogy nem kell a szobáinkat kitakarítania. Amit már úgy is megbeszéltünk. utána ne tudd meg hogy hajlongtak a szolgák előttem. – Mondta Elizabet.
– Látom hogy vág az eszed mit az a borbély ollója. – Mondta Laura és elkezdet nevetni.
– Jaj de finom így még senki sem kényeztette a hajacskámat. Áldom a borbély úr ügyes kezét.
– Kisasszony köszönöm bókot. – Mondta a borbély. Laura lefeküdt az ágyára és gondolkozott.
– Min töröd a fejecskédet? – Kérdi Elizabet.
– Majd ha készen vagy megtudod. – Mondta Laura.
– Pár perc és múlva készen vagyok és már nem is zavarom tovább a hölgyeket. – Mondta a borbély.
– Ó terád nagy szükség lesz. – Mondta Laura.
– Már kezdem kapizsgálni a dolgot minek neked a tejszínhab és a borbély. De nem lesz ebből baj? – Kérdi Elizabet.
– Készen is vagyok. – Mondta a borbély.
– Te borbély ülj csak le abba a székbe. Elizabet zárd be az ajtót kulccsal. – Mondta Laura.
– Felség hallgatom. – Mondta a borbély.
– figyelj borbély most meg kell ígérned hogy amit mondok és amit csinálni fogsz azt senkinek de senkinek nem árulod el mert különben a fejedet vétetem. Ha meghallom valakitől a dolgot biztos hogy csak te tőled tudhatja meg. – Mondta Laura.
– Megesküszöm az életemre hogy a rám bízott titkot örökre magamban tartom és senkinek még
k
alf
ín
alf
alf
ss
alf
al
én el nem mondom. – Mondta a borbély fél térdre ereszkedve.
– Na akkor most el mondom neked hogy mit kell tenned. Van a testemen egy csúnya szőrréteg és azt neked kéne eltüntetned. – Mondta Laura.
– Hogy a felséges királykisasszonynak lenne egy olyan szőrrétege a testén aminek nem kéne ott lennie. Hát ez bizony valóban nagy titok és természetesen elborotválom. – Mondta a borbély.
– Lehet hogy én fogalmaztam az előbb rosszul annak a szőrcsomónak ott van a helye de én nem szeretném ha ott lenne. De jobb ha erről nem kérdezel inkább megmutatom hogy miről lenne szó. – Mondta Laura. Elizabet odament a másik lányhoz és elkezdte levetkőztetni. A borbélynak szeme tátva maradt mikor a lány egy száll semmiben ált előtte.
– Na most már érted hogy miről lenne szó? – Kérdi Elizabet.
– Értem én. Igaz még ilyet nem borotváltam de ha kivájna én örömmel megcsinálom és soha életemben el nem árulom. – Mondta a borbély.
– Ne a te haboddal csináld hanem a tejszínhabbal ha kérhetném. – Mondta Laura és az ágyára feküdt lábait egy kicsit szétette.
– Jaj szegény fejem hogy én mit meg nem teszek. Ez a hamvas kis puncika az orrom előtt és meg is érinthetem. – Mondta magában a borbély aki közben szépen elkezdte tejszínhabbal bekenni a nem kívánt szőrdarabot, majd éles borotvájával nagyon óvatosan eltávolította azt.
– Jaj ez nagyón jó csináld még te borbély. – Nyögdécselve sóhajtózva mondta Laura. A borbély ismét bekente az immár csupasz puncikát és újával kezdte leszedegetni róla a tejszínhabot. De Laura annyira benedvesedett hogy az ujja akaratlanul is becsúszott a szeméremajkába.
– Most már csináld ne hagyd abba. – Könyörgött neki Laura. a borbély engedelmeskedett és az ujját ismét behelyezte húzogatta ki s be míg a királylány el nem élvezett.
– Készönöm te borbély most az udvarhölgyemen a sor. – Mondta Laura. A borbély szint úgy mint Laura nem kívánt nemi szőrzetét szépen leborotválta, és a másik leányzót is újaival kielégítette.
– Na borbély azt hiszem hogy fizetségedet egy örökre megkaptad. Mert ilyet nem mindenki láthat főleg hogy csinálhat. Úgyhogy most nézz meg minket mezítelenül utoljára mert soha többé nem lesz benne részed. – Mondta Laura.
– köszönöm szépen ezt a finom munkát és soha el nem feledem főleg hogy meg is érinthettem. El nem mondom senkinek
k
alf
ín
alf
oz
alf
zo
alf
n
meg bárki én még akkor sem árulom el neki erre én megesküszöm. – Mondta a borbély és boldogan távozott. Pár nap múlva elmentek a szomszéd királyságba. A jósnő fogadta a királyt.
– Felség beszélnem kel véled. – Mondta a jósnő.
– Mond mi hírt hoztál nékem? – Kérdi a király.
– A veszedelem tudom hogy hol van de nem tudom hogy ki az. Mondta a jósnő.
– Hol rejtőzik mond kivel. – mondta a király.
– Itt van ő a palotában és szerintem mindenki ismeri őt. – Mondta a jósnő.
– Ezt meg hogy érted? – kérdi a király.
– Na elmesélem. Mikor elindultatok én a gömbömben megnéztem hogy nem-e fenyeget veszély az utatokat de mint látom szerencsésen megérkezett a felség. Mint mondottam megnéztem a gömbömet és rákérdeztem Laurára is és a veszély szinte teljesen eltűnt. De mikor tudtam hogy vissza felé jönnek én ismét megkérdeztem a gömbömet és minél közelebb jártak a felségedé annál erősebb lett az ismeretlen személy képe a gömböm belsejében. pont olyan mint eddig volt. – Mondta el a jós.
– Tehát csak azok között lehet akikkel együtt mentem. De mindegyiket jól ismerem szerintem egyikük sem lehet. Kérlek jós adj tanácsot? – kérte a király.
– sajnos szeretnék de nem tudok neked segíteni és azt hiszem hogy csak a 18 – dik születésnapon fogjuk megtudni hogy ki is aki a lányod életére akar törni. – Mondta a jós.
– Tudod te jós hogy most nagyon el szomorítódtál de te nem tehetsz róla. Az nem lehet hogy a seregem egy országgal hadban áll és megnyerjük a csatát és egyetlen lányomat tudjuk hogy veszély fenyegeti és nem tehetek semmit. – Mondta szomorúan a király.
– Felség egyet még megpróbálhatok. – Mondta a jós.
– Tedd azt amit jónak látsz szabad kezet kapsz mostantól tőlem. – Mondta a király.
– Az szeretném mondani hogy egy nagyon régi ismerősömet el szeretném hívni. – Mondta a jós.
– Hát tedd azt én szívesen látom. – Mondta a király.
– De van egy hatalmas nagy probléma. – Mondta a jós.
– És mi az a probléma? – Kérdi a király.
– Ő egy valódi boszorka ő nem jósnő mint én ő valójában a fekete mágiát használja. – Mondta a jósnő.
– Tehát ha idejön neki is fel kel oldtatnom a tilalmat? – Kérdi a király.
– Lehet de még nem biztos. Tudja felség ha két boszorka nagyon közel ér egymáshoz ők már mérföldekről megérzik egymás jelenlétét. – Mondta a jósnő.
– tehát ő lehet hogy első ránézésre tudni fogja hogy ki az? – Kérdi a király.
– Ez attól függ hogy milyen az itteni egyénnek a hatalma. De van még egy rossz érzésem. – Mondta a jós.
– Éspedig? – Kérdi a király.
– Mit az előbb mondottad hogy akikkel mentél azokat jól ismered. De lehet hogy megszállta a lelkét és még maga sem tud róla. Ha tegyük fel erről lenne szó akkor nagy a hatalma mert beletud bújni másnak a lékébe. Ezért van egy tippem hogy mit is akar az illető a leányodtól. Tegyük fel hogy megszállta a lelkét a gonosz és mivel rossz helyre jó testbe került ezért bent ragadt és csak akkor szabadulhat ki amikor egy ifjú testébe költözhet be. – Mondta a jós.
– És az én lányom pont a 18 – dik születésnapján lesz ifjú. Azonnal hívatom a boszorkát. – Mondta a király.
– Nem felség erről senki sem tudhat még te sem mert mint az előbb mondtam bárkiben lehet még benned is és te nem is tudsz róla. Majd én szólok neki és te sem fogod tudni hogy kicsoda ő. – Mondta a jós.
– De akkor mért szóltál nekem róla? – Kérdi a király.
– Jobb ha te tudsz róla mert netán a katonáid elfognák te kiszabadíthatod. Mert ez nála igen gyakori a kinézete miatt. – Mondta a jós.
– Mért olyan ronda? – kérdi a király.
– Nem mint mondta ő valódi boszorkány néha még seprűn ki száll és ezt gyakran észreveszik és ekkor szokták elfogni ami egy darabig nem is baj. Mert a katonáid elfogják és te nyilvános tárgyalást kívánsz. a népedet fel kell szólítani hogy mindenki legyen a főtéren kivétel nélkül. – Mondta a jós.
– De akkor el kell ítélnem. – mondta a király.
– Ítéld el bátran őt ez nem zavarja. láncra veretheted, kerékbe törheted. ő úgyis a ítélet előtt úgy is megszökik. És ez benne a jó ő ekkor madárrá változik és a gonosz fölött fog körözni ha megérzi. Ha nem akkor az ablakod párkányára fog leszállni és akkor tudni fogod hogy ő sem tudja hogy ki az és fejlőn hozzám és ott ő fogja a fekete mágiát megszólítani. remélem nagyobb sikerrel mint én. – mondta a jós.
– Na jó én benne vagyok. – Mondta a király és elment. És így is lett pár héten belül elfogták a boszorkányt aki seprű hátán érkezett és a király nyilvános tárgyalást hirdetett.
– Te boszorkány én magam tiltattam be a fekete mágiát és a boszorkánykodást te ezt megszegted. Tudod hogy mi lesz a büntetésed? – Kérdi a király.
– Hát hogy ne tudnám. Máglyán fogtok elégetni ha tudtok. – Mondta a boszorkány.
– Mi az te azt hiszed hogy innét megszökhetsz? – Kérdi a hóhér.
– Mért mit gondoltál hogy itt fogok megsüli előtted de ha nem hiszed csak figyel jól. – Mondta a boszorkány és egy szempillantás alatt madárrá változott. Tett egy kört a tömeg körül és a király ablakpárkányán leszállt.
– Íjászok lőjétek le azt a nem is tudom mit. – Mondta a hadvezér de már a boszorkány eltűnt.
– Keressétek meg azonnal és hozzátok a király elé. – Mondta a hadvezér.
– Hagyjátok szerintem már árkon bokron túl jár nem érdemes vele vesződni. Kérdem én a népet a boszorkány csinált valakinek kárt? – Kérdi a király de senki sem felelt.
– Na akkor csak hagyjátok lehet hogy csak eltévedt. – Mondta nevetve a király és bement a palotába egyenesen föl a jósnő szobájába.
– Na te boszorkány nem láttál semmit? – Kérdi a király.
– Látni nem láttam de érezni éreztem és nagyon erős a hatalma. Egyet megmondok neked te király egy elvarázsolt lélekkel van itt dolgunk. – Mondta a boszorkány.
– A gömbödet már megkérdezted hátha közelebb visz a rejtélyhez? – kérdi a király.
– Nincs értelme megidéznem a fekete mágiát mert úgy sem látok semmit mert mint az előbb már mondottam erősebb mint én.
– Tehát akkor nincs remény? – Kérdi a király.
– hát most még nagyon messze van a nap de ha közeledik akkor én itt leszek és ha tudok én segítek mert mindenki követhet el hibát még az a valami is. – Mondta a boszorkány és ismét madárrá vált és elrepült. A király szomorúan lement a feleségéhez és lepanaszolta nek>
– Sajnállak királyom de én nem akarom bántani a te lányodat mert nagyon szeretem de ez a valami
k
alf
én
alf
ys
alf
ze
alf
rít
engemet. Úgy szeretnék szólni néked erről de nincs értelme mert tudom ha megtudod engem máglyára küldesz de én nem tudok meghalni. – Mondta magában Viktória.
– Neked is tetszet az ifjú herceg? – kérdi Elizabet.
– Ne is mond mert ha rágondolok rögtön felizgulok. – Mondta Laura.
– Milyen pompásan nézett ki a menyasszony de a vőlegény sem volt rossz. – Mondta Elizabet.
– Ne csináld már velem a puncim teljesen benedvesedett. Kéne ki kéne találni a vágyam kielégítésére. – Mondta Laura.
– Mire gondolsz mit csináljunk? – Kérdi Elizabet.
– Nem is tudom de egy biztos valamit de gyorsan fel kell dugnom mert megörülök a vágytól. – Mondta Laura.
– Menjünk ki a vízeséshez a titkos helyünkre? – Kérdi Elizabet.
– Ha van kedved csak akkor. – Mondta Laura.
– Ahogy az előbb mondtad a szavaidtól én is felizgultam. – Mondta Elizabet és elindult kifelé az ajtóm Laura meg utána. Felültek a lovaikra és sebesen száguldtak a víz felé ahol meglepetésükre egy férfi fürdőzött.
– Mit képzelsz te férfi hogy merészeltél ide jönni!? – Kérdi Laura mérgesen.
– Elnézést kérek de messziről érkeztem és én nem tudtam hogy tiltott ebben a vízben fürödni. – Mondta a férfi.
– Honnét érkeztél? – Kérdi Elizabet.
– Ha mondom szerintem úgysem ismerik elégedjen meg a hölgy hogy már hatodik hónapja megyek egyfolytában. Átkeltem a nagy tengeren. Megfürdöm és már megyek is tovább. – Mondta a férfi.
– Ezt hogy érted hogy átkeltél a tengeren? – Kérdi Laura.
– Építetem egy tutajt és vízre bocsátottam és jöttem egy teljes hónapon át. – Mondta a férfi.
– Mond mi a neved? – Kérdi Elizabet
– Hölgyem én Richárd herceg vagyok. És ha már így elbeszélgetünk megtudhatnám hogy önök kicsodák de a legfontosabb hogy hol vagyok? – Kérdi Rihárd.
– Én Laura hercegnő vagyok ő pedig Elizabet hercegnő és Angliában van. – Mondta Laura.
– Felség ha megengedi befejezném a tisztálkodást és már mennék is tovább. – Mondta Richárd.
– Maradj csak nyugodtan kedves vendég és ha megengeded akkor mi is csatlakozunk tehozzád. – Mondta Laura.
– Hercegnő mint mondotta valóban vendég vagyok és megköszönöm hogy nem zavart el. Evvel bebizonyította hogy ebben az országban is vannak nagy szívű és kedves emberek.
– Köszönjük népünk nevében a bókot. – Mondta Laura és elindult felfelé a dombra és a fa tövében megállt.
– Te és most hogy fogunk fürödni? – Kérdi Elizabet.
– Ugyanúgy mint eddig. – Mondta Laura és levetette a ruháját.
– Te és nem fog megtámadni minket? – Kérdi Elizabet.
– Bár csak megtámadna. Tartasz énvelem ha nem akarod akkor nem muszáj? – Kérdi Laura.
– Én jóban rosszban veled tartok. – Mondta Elizabet és ő is levette a ruháját és egyszerre mind a ketten elkezdek szaladni és a szakadék széléről levetették magukat. Richárd csak nézte a mezítelen lányokat.
– Na jó én jobb ha megyek és nem zavarom a hölgyeket a fürdőzésben. – Mondta Richárd.
– Mint mondtam már az előbb maradhatsz csak bátran. Ide senki nem jöhet.
– Két gyönyörű leány és mind a kettő mezítelen és itt úszik előttem most mit tegyek ez szerintem nem véletlen. Lehet hogy ki vannak éhezve. – Mondta magában Richárd.
– Laura ugye szólíthatom így. Tehát senki nem jöhet ide. De én mégis itt vagyok. Nem féltek hogy hazudtam nektek? – Kérdi Richárd.
– Nyugodtan tegezhetsz. Elhiszzük neked amit mondtál mert ha tudnád hogy ide nem lehet jönni akkor biztosan nem merészkedtél volna ide mert ezért a fejedet kéne vetetnem. – Mondta Laura.
– Vág az eszed mit a beretva. Okos lány vagy Laura.
– Én kimegyek napozni te nem jössz Laura? – Kérdi Elizabet.
– De megyek. – Mondta Laura.
– Te jó képű ez a herceg én azt hiszem belészerettem. – Mondta Laura.
– Ne reménykedj hisz ő egy vándor most itt van de ki tudja hogy holnap már hol lesz. – Mondta Elizabet.
– Igazad van de azért reménykedni szabad. – Mondta Laura.
– Azt szabad. – Mondta Elizabet.
– Richárd és meddig maradsz itt nálunk? – Kérdi Elizabet.
– Csak egy pár napig. Egy kicsit körülnézek és már megyek is tovább. – Mondta Richárd.
– És mond mért kóborolsz a világban? – Kérdi Laura.
– Azért hogy megismerjem a világot. Tudjátok már nagyon untam otthon lenni és lehatároztam hogy körbejárom az egész világot. Ez az ötödik ország ahol jártam. – Mondta Richárd.
– És melyik ország tetszett a legjobban. Mond csak nyugodtan nem sértődöm meg ha nem a miénk. – mondta Laura.
– A ti országotok nagyon szép de az üveg országnál nincsen szebb. – Mondta Rihárd.
– Üveg ország arról még nem hallottam. Merre van? – Kérdi Elizabet.
– a tenger közepén van egy nagy sziget és ott van a középiben. Lányok nem féltek hogy megégtek a napon? – Kérdi Richárd.
– Nem szoktunk sokáig napozni. Csak egy keveset és ha úgy érezzük hogy már túlságosan sokáig vagyunk kint bemegyünk a vízbe. – Mondta Laura.
– Van a batyumban egy nagyon jó szer amit egy indián asszony adott nékem. Azt mondta ha ezzel be kenem a testemet nem éget meg a nap. Ha akarjátok én szívesen odaadom nektek. – Mondta Richárd.
– És mit kérsz cserébe? – Kérdi Laura.
– Semmit. Én is ajándékba kaptam. – Mondta Richárd.
– Tudod mit megengedem hogy bekenjél vele. – Mondta Laura.
– Ez megtiszteltetés a számomra. – mondta Richárd és a batyujából elővett egy üvegcsét majd letekerte a tetejét és a lányokhoz ment.
– Ne ijedjetek meg egy kicsit hűvös lesz. – Mondta Richárd.
– Ha nem hidegebb mint a víz akkor csak nyugodtan csináld. – Mondta Laura és a hasára feküdt. Richárd a tenyerére tett a szerből és Laura hátára kente.
– Jaj ez nagyon finom és hogy hűsíti a bőrömet. agyon jól csinálod ha megkérnélek meg masszíroznál? – kérdi Laura.
– Ha ezt szeretnéd és szívesen megmasszírozlak. – Mondta Richárd. A fiú a lány lábára térdelt és a vállára tette a kezét és finoman masszírozni kezdte és finoman nyomogatta a bőrét. Richárd leszállt Lauráról.
– Most téged is bekenlek. – Mondta Richárd Elizabetnek aki szint úgy mint Laura a hasára feküdt. Richárd őt is bekente majd megmasszírozta.
– Most elöl is kenjél be engem. – Mondta Laura és a hátára fordult. Richárd Laurára vállára rakta a kezét és lekezdte kenegetni.
– Na kész is vagyok. – Mondta Richárd.
– Nem még nem vagy kész valamit kifelejtettél. – Mondta Laura.
– Én nem tudok róla.. Mondta Richárd.
– Pedig igen kihagytál valamit. De ha akarod megmutatom mit felejtettél ki. – Mondta Laura és megfogta Richárd kezét és a mellére helyzet. A fiú engedelmeskedett és azt is bekente. De a kezére elfelejtett a szerből rakni. Elizabet átment kettőjük közé és ő is a hátára feküdt. Richárdnak se kellet több egyik kezével Laura mellét markolászta a másikkal pedig Elizabetét. Végigsimogatta egyszerre mind a két lány testét. Egyszerre ért a combjaikhoz amit a lányok zárva tartottak előtte. De egy kis simogatással kitárultak előtte. Richárd így a combok belsejét kezdte el simogatni a két lány meg becsukta a szemét várták már hogy mikor érinti már meg csupasz és nedves muffjukat. Laura már nem bírta kivárni ezért megfogta a fiú kezét és a puncijához vezette és ott lengette. Rihárd a szeméremajkakat ujjaival egy kicsit izgatta majd két ujját mind a két lánynak benyomta. A lányok nagyokat sóhajtottak majd Laura felpattant és lehúzta Richárd alsóját és a farkára támadt és szívni kezdte pedig még soha sem csinált ilyet. Richárd a földre térdelt és engedte hogy a lány tovább furulyázzon szerszámán. Elizabet is felállt és a herceg elé állt, kicsit szétette előtte a lábait és Rihárd azonnal a punciba helyezte a nyelvét. Nyalogatta a síkos csiklót Elizabet meg széthúzta a kezével a szemérem ajkait. Elizabet nem bírta nézni hogy barátnője punciját senki sem kényezteti de mivel azt sem akarta hogy a fiú a nyalást abbahagyja gondolt egyet.
– Hercegem feküdj a hátadra. Laura te pedig gyere egy kicsit oldalra. – Mondta Elizabet és a többiek megették a kérését ő pedig a fiúnak ellenéttel majdnem ráült annak a fejére. Így megkapta a nyalást és elérte Laura puniját is és így egyszerre tudtak élvezkeddni. Laura hirtelen felállt és mit a ló nyergébe úgy ült bele a kemény fütykösbe Lassan csúszott rája mert még szűk volt a kis pinája de hamar felvette a ritmust. El indult a fenekével felfelé majd villám gyorsan ereszkedett lefelé és közben hangosan sikoltozott. Elizabet pedig nézte miként jár be ki benn a férfi szerszám. A látvánnyal nem bírt betelni és hogy ne csak lássa hanem érezze is megfogta hát Laura duzzadt muffját és érezte hogy a kéjnedvtől sikamlóssá vált dorong csak úgy lüktet benne. Laura hirtelen felpattant és átadta a helyét Elizabetnek. De a herceg hanyatt fektette és a lány lábát terpeszbe tette és egy hirtelen mozdulattal hatolt beléje. A fiú egyre gyorsabban mozgatta alsó testét de hamar kirántotta nedves farkát a lány puncijából és a szájába rakta aki még nem tudta hogy mi vár rá csak azt érezte hogy valamivel meg telik a szája és folyik ki rajta de ez nem zavarta. De Laurának ennyi nem volt elég.
– Folytassuk kérlek az én puncim még kíván téged. Nézd meg hogy milyen nedves, csuszamlós. – Könyörgött neki Laura.
– Na gyere ide te telhetetlen. – Mondta neki Richárd. Laurának se kellet kétszer mondani. A lány a fiú karjába szaladt és felugrott örömében rája akinek már ismét felállt a dárdája. Elizabet is közelebb ment hozzájuk é letérdelt eléjük majd a herceg szerszámát a szájába vette és kezével Laura muffját dörzsölgette. Rihárd karjában elindult Laurával a víz felé és belemászott vele Elizabet meg utánuk.
– Gyere itt van a víz alatt a rejtekhelyünk ott nyugodtan kefélhetünk. – Mondta Elizabet és a víz alá merült a többiek meg követték. Mivel a vízből csak négykézláb tudtak kimászni és a lányok mentek előre a fiú meg őket követte a herceg gyorsan hátulról hatolt be Laura kéj nedvtől sikamlós járatába. Rihárd nagyon gyorsan mozgott ezért Laura hamar elélvezett. De a herceg tovább lökdöste befelé a kemény virslijét a lány pinájába. Elizabet meg a hozott dolgokkal például a gyertyatáró részével kezdte kielégíteni csillapíthatatlan vágyát. Eközben Richárd és Laura pozíciót váltottak a lány ismét lovagolt egy kicsit de észrevette hogy barátnője is kívánja a férfi hímtagot ezért felállt és Elizabethez vezette. Richárd megfogta Elizabet játékszerét és most a fiú a mű szerszámmal gyötörte Elizabet vonzó szőrtől csupasz punciját. Közben a lány sem volt tétlen észrevette hogy Richárd dárdája kezd összemeni ezért megfogta és szép lassan elkezdte húzogatni a fitymát és már megint pompájában virított. Laura pedig a másik lányhoz állt aki azonnal elkezdte nyalni édes kis mufikáját. Elizabet felállt Laura pedig lefeküdt a földre. Elizabet lehajolt és tovább folytatta Laura nyalását. Rihárd megfogta Elizabet lábait és egy kicsit terpeszbe tette, majd öt is hátulról kezdte el basztatni. Laura megfogta Elizabet feszes mellét és dörzsölgetni kezdte újaival a bimbókat. Elizabet nagyokat sikoltott a barlang csak úgy visszhangzott a kéj hörgésektől, nyögdécselésektől. Elizabet hamar felállt és Richárdot hanyatt fektette majd beleült a nyeregbe lovacskázott egy darabig majd Richárd hirtelen kirántotta szerszámát az élvezetek gyönyör kapujából és Laura rávetette magát az elsülni készül szerszámra. Hozogatta rajta a fitymát majd szájába vette de máris tört ki belőle a meleg áldás.
– Ez nagyon jó volt. Ti minden idegennel ezt csináljátok? – Kérdi Richárd.
– Te voltál az első mind a kettőnk életében mi még idáig szüzek voltunk. – Mondta Laura.
– Ti még szüzek voltatok? Pedig olyan jól csináltátok mintha mindig is ezt csináltátok volna. – mondta Richárd
– Ugye te azt mondtad hogy herceg vagy? – Kérdi Laura.
– Igen én herceg vagyok. – Válaszolta Richárd.
– Sajnos nekünk most menünk kell mert már szerintem tálalják az ebédet. Ha elfogadod a meghívásunkat szívesen látnánk az asztalunknál. – mondta Laura.
– Lányok egyet ne felejtsetek el én holnap után elhagyom a városotokat
– Te vándor életet élsz de azért nem árt néha egy kis rendes étel és ital egy jó alapos tisztálkodás és egy jó puha ágy. – Mondta Elizabet.
– Hölgyeim az ajánlatuk nagyon is csábító és örömmel elfogadom. – mondta Richárd és beugrott a vízbe a két lány meg utána. Kint a parton felöltöztek és a lovakkal elszeleltek. Elizabet mellé ült Richárd és így lovagoltak be a vár udvarára.
– Apám várj meg beszélnem kell veled. – kiáltott Laura.
– Megvárlak lányom de előtte fújd ki magad és utána mond mi a szívedet nyomja. – Mondta a király.
– Képzeld el hogy mikor a tó partjára értünk és egy férfi fürdőzött benne. – mondta Laura.
– Hogy mi egy férfi merészkedett a tiltott területre és még a vízében is meg fürdött?! – Kérdi dühösen a király.
– Mi elbeszélgettünk Richárddal mert őt így hívják. És mint kiderült ő egy vándor herceg aki nem tudott a tilalomról. – Mondta Laura.
– Tehát egy idegen. És mit akar itt? – Kérdi a király.
– Semmit ő már megy is tovább innét. De én engedelmeddel meghívtam egy ebédre és hogy engedd meg hogy nyugodtan megtisztálkodhasson és utána engedd utjára. – Mondta Laura.
– Hol van ez a herceg? – Kérdi a király.
– Elizabet kint vigyáz rá az istállónál. – Mondta Laura.
– Na megnézem én magamnak azt a herceget és ha úgy vélem hogy hazudott nagyon megbüntetem ha igazat mondott megvendégelem. – Mondta a király és visszafordult és elindult az istálló felé.
– Felség elnézését kérem hogy megzavartam nyugalmában és köszönetet szeretnék mondani a népének hogy ilyen rendesek a magamfajta vándorokhoz. – Mondta Rihárd és meghajolt a király előtt.
– Mesélte a lányom hogy te vándor és hogy egy herceg vagy. Honnét érkezett? – Kérdi a király.
– Nagyon messziről. a tengeren túlról Európából onnét is egy nagyon kis országból. – Válaszolta Richárd.
– A tenger másik részéről de hisz az nagyon messze van. Hogy sikerült átkelned a tengeren? – Kérdi nagy érdeklődéssel a király.
– Nem volt nehéz. Építtetem egy kisseb hajót amiben egyedül elvoltam. mindig arra mentem amerre a víz sodort. Volt úgy hogy egy szigeten kötöttem ki egy pár napot elidőztem ott szereztem magamnak élelmet és folytattam az utamat tovább, de volt olyan hogy a cápák elöl alig bírtam megmenekülni és az éjhalál küszöbén is jártam már de mit látja élek és itt vagyok. Útközben csináltam ajándékot, elterveztem hogy annak az embernek adok belőle aki szívesen lát hajlékában, had adjam át neked te kedves jó szívű király. Ezen rajta van a hazám térképe és azoké is ahol eddig jártam. – Monda és adott át egy fa darabkát ami szépen ki volt faragva min egy térkép volt látható.
– Köszönöm ezt a nagyszerű ajándékot népem nevében és engedelmével mit a lányom is akarja szívesen meghívnánk egy lakomára. De mit szeretne előbb megfürdeni vagy enni? – Kérdi a király.
– Mivel mind a kettőt egyszerre nem lehet és a vendégségbe koszosan menni nem lehet ezért ha megengedné gyorsan megtisztálkodnék és utána csatlakoznék felségedéhez. De csak kezdjék el nélkülem az ebédet. – Mondta Richárd.
– Nem természetesen megvárjuk úgyhogy csak menjen fürödni és utána ehetünk is. Te szolga gyere ide hozzám. – mondta a király
– Felség szolgálatáért esedezem. – szaladt oda az egyik szolga.
– A kedves vendégnek készítsed elő a királyi fürdőt -
– Kérlek siess mert már
f
alf
ar
alf
ka
alf
s
éhes vagyok. Tudod egy ilyen kaland után jól esik az ennivaló. – Mondta Laura
– Én meg addig keresek neked valami ruhát hogy a tiedet ki tudják mosni holnapra. – Mondta Elizabet.
– Köszönöm szépen és megígérem hogy sietni fogok. – Mondta Richárd és elment szolga után. Miután megfürdött máris mentek ebédelni. A lakoma alatt jól elbeszélgettek a királlyal elmesélte néhány kalandját majd az egyik szobában lepihent egy kicsit.
– Jaj már megint megszállt a gonosz nagyon nem szeretném bántani Laurát. – Mondta Viktória.
– Tehát most már itt lesz az ideje hogy megszabaduljak ettől a jósnőtől még borsot tör az orrom alá. A kis naiv azt hitte hogy egy boszorkány eltud kergetni vagy meg tudja mondani hogy ki vagyok nem engem senki sem győzhet le. – Mondta Viktória másik énje.
– Mondtál valamit? – Kérdi a király a feleségétől.
– Nem semmit sem mondtam lehet hogy csak hangosan gondolkodtam. – Mondta Viktória.
– Drágám kérhetnék tőled valamit? – kérdi a király.
– Kérdezz csak bármit hisz te vagy a király. – mondta Viktória.
– Jó volna egy fiú trónörökös. – Mondta a király.
– Te egy gyereket akarsz tőlem? – kérdi meglepődve Viktória.
– Hát szerintem nem unatkoznál és nagyon boldoggá tudnál tenni egy fiú
g
alf
ye
alf
rm
alf
ek
alf
kel
aki ha felnő átveszi a királyságomat. – mondta a király.
– Szerintem még nem jött el az ideje de megígérem hogy kapsz tőlem nem tudom hogy fiút vagy lányt de valamit biztosan. De még nem most. – Mondta Viktória. Eközben Elizabet megfogta Richárd koszos ruháját és levitte a szolgáknak hogy mossák ki.
– Itt van a király vendégének a ruhája ha megkérhetnélek titeket akkor holnap reggelre ki kéne mosni. – Mondta Elizabet.
– Hü a királynak ilyen piszkos vendége van? – Kérdi az egyik szolga.
– Nem azaz most igen tudjátok egy távoli országból érkezett egy herceg és vándorol. – Mondta Elizabet és elindult visszafelé és gondolta benéz barátnőjéhez a szolgálólányhoz Laurához, de annak az ajtaja egy nagyon picit nyitva volt ezért belesett. Látta hogy a lány csókolózik az egyik szolgáló fiúval aki elkezdte szépen levetkőztetni a lányt. Elkezdte puszilgatni a nyakát a vállát és ment egyre lejjebb és lejjebb szinte a lány egész testét végigcsókolgatta majd ismét visszatért a nyakához és előröl kezdte az egészet de most csak a mellekig jutott el és a bimbókat a nyelvével kezdte el nyalogatni. A lány megfogta az egyik cicijét és megmarkolászta majd elkezdte kigombolni a fiú ingét majd mikor előkerült a csupasz felsőteste elkezdte ő is puszilgatni. Elkezdte simogatni a fiú alsó ruhadarabját majd elérte annak dudorodó részét, amit jól megmarkolt majd ismét elindult a keze felfelé haladni, majd teljesen magához húzta a fiút és megcsókolta. A szolgálófiú keze a lány lábát kezdte el simogatni majd a szoknyája alatt eltűnt. A lány nagyokat sóhajtott majd a keze ismét elindult lefelé és megint megmarkolta a nadrág dudorodó részét majd a keze egy kicsit feljebb ment máris megtalálta a nadrág bejáratát ahol bebocsátást kért amit meg is kapott. Tehát miután bejutott a nadrág belsejébe megragadta a férfias szerszámot és finoman húzogatni kezdte majd ellengette. Kezei segítségével megszabadította a szolgálófiút a nadrágjától és leguggolt a dárdához és ajkai közé rejtette. Beszívta majd a kezével húzott rajta egyet majd a makkját nyelvével nyalogatta, majd ismét a szájába rakta és furulyázott rajta egy jó ideig. Elizabet meg csak nézte hogy mit művelnek ezek ketten. Mivel a látvánnyal nem bírt betelni ezért körbenézett és mikor meggyőződött róla hogy senkit sem lát benyúlt a szoknyája alá és a punciját kezdte el simogatni majd két ujjacskáját feldugta magának és elkezdte önkielégíteni magát a folyosón. De véletlenül a nagy hévben egyik kezét véletlenül az ajtónak támasztotta, és mivel az nem volt becsukva az ajtó az kinyílt és a turbékoló pár csak úgy ugrott szét.
– Bocs én már nem is zavarok. De azért hagy adjak egy jó tanácsot csukjátok be kulcsra az ajtót ha egymással játszotok és senkinek még a királynak sem mondjátok meg hogy bent vagytok. – Mondta Elizabet és becsukta az ajtót és elment.
– Laura ne tud meg hogy mit láttam az előbb. – Mondta Elizabet.
– Na mesélj már mit láttál. – Mondta Laura.
– Levittem a konyhára Richárd ruháját hogy mossák ki és mikor jöttem vissza gondoltam hogy meglátogatom a Laurát a szolgálólányt. A szobája ajtaja egy kicsit nyitva volt és én belestem rajta és mit nem látok a ki ártatlant éppen egy szolga kényeztette. – mesélte Elizabet.
– Nyitott ajtónál szeretkeztek? – kérdi meglepődve Laura.
– Szerintem csak elfelejtették becsukni. Lehet hogy csak valamit akart a lánytól a fiú és már nem volt idejük becsukni. De most jön a java. A hogy nézem őket véletlenül nekitámaszkodtam az ajtónak és majdnem beestem rajta.
– Beestél közéjük. – Mondta nevetve Laura.
– Ne tudd meg hogy ugrottak szét. De utána mondtam nekik hogy jól zárják be az ajtót és még a királynak se nyissák ki ameddig egymással játszanak. – Mondta Elizabet.
– Szegényekre akkor jól ráijesztettél. – Mondta Laura.
– Ahogy én ismerem a lányt nem zavartja magát és tovább csinálja a dolgot mert bennem megbízik. – Mondta Elizabet és elkezdett nevetni szint úgy mint Laura.
– Figyelj már régen meg akartam kérdezni hogy az nem egy ajtó ott a szekrény mögött? – Kérdi Elizabet.
– Az valóban egy ajtó és az én szobámhoz vezet. Te most mi egyre gondolunk. Ha elhúzzuk a szekrényt akkor nem kell folyton kimenni a folyósóra hanem egyből át tudunk menni egymáshoz. – Mondta Laura.
– Őrség! – Kiáltott a két lány szinte egyszerre.
– Felséges kisasszonyok valami baj van? – Kérdi az egyik katona.
– Nincs semmi baj. Arrébb kéne tolnotok ezt a szekrényt. – Mondta Laura. A katonák megragadták a szekrényt és arrébb tették majd átmentek Laura szobájába és ott is arrébb rakták a szekrényt, majd távoztak.
– Na így már tökéletes nem kell mindig kimenni a folyósóra. – Mondta Laura. Másnap reggel elbúcsúztak Richárdtól aki ismét útra kelt. A király késztetet neki elegendő ételt és italt kapott egy lovat és egy szekeret és útjára bocsátotta.
– Valahova el kéne menni. – Mondta Laura.
– Menyünk ki a vízeséshez? – Kérdi Elizabet.
– Valahová máshová kéne menni a vízesés nem rossz de én egy kicsit unom. – Mondta Laura.
– Lányok van egy remek ötletem. Látjátok ott azt a nagy hegyet szerintem ti még nem jártatok ott. Édesanyáddal rengeteget voltunk ott fiatal korunkban. – Mondta a király.
– De oda dél előtt nem érünk fel de ha mégis akkor már jöhetnénk is vissza ebédre. – Mondta Laura.
– Én ezt nagyon jól tudom. De higgyétek el megéri elmenni oda. Közlenek látszik de mégis messze van. Egy nap lóháton oda és vissza is. – Mondta a király.
– Te egyedül elmernéd engedni a lányodat arra a hegyre? – Kérdi Viktória.
– Na egyedül azért nem. Kaptok magatok mellé két derék katonát. – mondta a király
– És mit fogunk enni? – Kérdi Laura.
– Te még nem ettél a katonák főztjéből? – Kérdi Elizabet.
– Nem én. – Mondta Laura.
– Lányok nektek sem árt ha megtanultok egy kicsit egyedül lenni kint a szabadban. Előfordulhat megyünk valahová és az úton és valami oknál fogva eltévedtek. Lássátok a példát Viktória hogyan is került hozzánk. Banditák támadták meg és ő egyedül volt az erdőben és túlélte. Meg kell nektek is tanulnotok egy két dolgot. Nem árt ha tudtok tűzet rakni. Elizabet te tudom hogy tudsz főzni. De te lányom még nem itt az ideje hogy egy kicsit tanuljál. – Szerintem a felségnek igaza van. – Mondta Elizabet.
– Ez lesz az első. De nem sokára a katonáim megtanítanak titeket kardozni mert az sem árt néha. De erről majd később. Válasszatok ki egy pár katonát azt rátok bízom hogy kiket és hogy hányat. Elizabet ha kiválasztottátok a katonákat menj a konyhára és szólj hogy reggelre készítsenek elegendő ételt az útra. – mondta a király
– Na jó én tőlem mehetünk. Gyere Elizabet csomagoljunk be pár ruhát az útra. – Mondta Laura.
– Szerintem elég lesz egy valami olyasmi amit nyugodtan bekoszolhattok elvégre nem bálba mentek. De azért nem árt ha egy-két melegebb ruhadarabot is visztek. – Mondta Viktória és ő is a király után ment.
– Szerintem nem is rossz ötlet. Na gyere válasszunk ki egy pár jó képű legényt. – Mondta Elizabet.
– Jó képű legény hol merre? – Kérdi Laura.
– Gyere most keressük őket. – Mondta Elizabet és elindult.
– Te katona gyere csak ide. – Mondta Laura
– Szolgálatáért esedezem felséges királykisasszony. – Mondta a katona.
– Katona szaladj és hívd ide legalább egy tucat társadat. – Mondta Laura. Kis idő múlva legalább száz legény sorakozott fel előttük.
– Na szerinted kik legyenek azok? – Kérdi Laura.
– Nem tudom. – Mondta Laura
– Figyeld csak azokat ott ketten akik a hordókat rakják le a szekérről. – Mondta Elizabet.
– Aha látom már. Igazad van nagyon jó képűek. Te és te váltsátok fel azt a két katonát a többieknek pedig köszönjük szépen elmehetnek. – Mondta Elizabet.
– Királykisasszony, udvarhölgykisasszony hivattak minket? – Kérdi az egyik katona.
– Így van. Mi négyen elmegyünk kirándulni. – Mondta Laura.
– Hogy a kisasszonyok és mi? – Kérdi meglepődve az egyik katona.
– Nem kötelező egy pár napra kikapcsolódni. Na gyorsan menjetek és fürödjetek meg átöltözni. – Mondta Elizabet.
– És a felség ehhez mit szól? – Kérdi az egyik katona.
– Ő ajánlotta. Na menjetek és egy óra múlva legyetek itt. – Mondta Laura és elmentek a lovászfiúhoz szóltak neki hogy készítse elő a lovakat, majd bementek a palotába a szobájukba és átöltöztek, majd a királyhoz siettek.
– Apám indulásra készen vagyunk. – Mondta Laura.
– Jól van. És hol vannak a legények? – Kérdi a király.
– Lent vannak a főtéren. – Mondta Elizabet.
– Na megnézem én magamnak kiket választottatok. – Mondta a király és elindult kifelé.
– Lányok én sem választhattam volna jobban. – Mondta Viktória.
– Kérlek titeket hogy nagyon vigyázzatok a lányokra. És mivel megbízom bennetek ezért jutalmatok egy részét megelőlegezem. Kérlek szálljatok le a lovakról és ereszkedjetek féltédre. – Mondta király a két katona leszállt a lováról és azt tették amit a király mondott. A király elővette a kardját és mind a két katonát lovaggá ütötte.
– Na most már mehetek. Isten vigyázzon rátok. – Mondta a király. A lányok felpattantak a lovakra és az újdonsült lovagok után szép lassan elindultak. Egy jó másfél órányi lovaglás után Laura megszólalt.
– Meg lehetne egy kicsit állni a hátsó felemet már alig érzem. – Mondta Laura.
– Persze megállunk ha ezt óhajtja és ehetnénk is mert már régen itt van az ideje. – Mondta a katona. Elizabet lepattant a lováról és rögtön a fűbe feküdt.
– Laura nem lehetne hogy a katonák felejtsék el a magázódást? – Kéri Elizabet.
– Hogy hívnak titeket? – Kérdi Laura
– Engedelmével én Eric vagyok én pedig Tomas vagyok. – Mutatkoztak be.
– Minekünk szerintem nem kell bemutatkoznunk. Eric, Tomas ameddig így négyesben vagyunk kérlek titeket hogy ne szólítsatok se felségnek se ilyesminek csak Hívjatok Laurának őt pedig Elizabetnek. – Mondta Laura.
– Hölgyeim ez megtiszteltetés a számunkra. Egyet elárulhatnátok lányok, hogy hová is igyekszünk mert erről minket senki sem tájékoztatott? – kérdi Eric.
– Látod azt a hegyet aminek fehér a teteje hát oda. – Mondta Elizabet.
– Remélem hogy odáig nem megyünk fel. – Mondta Tomas.
– Mért is ne. – Mondta Laura.
– Neked nem mesélt arról a papád azaz a király? – Kérdi Elizabet.
– Ha így egymás közt vagyunk nem kell királynak szólítanod mond csak mondjátok csak úgy ahogy egyszerűbb nektek. Nem mesélt nekem szinte semmit mért mi van ott? – Kérdi Laura.
– Hideg nagyon hideg van ott különben ártalmatlan. Tudod azt a fehéret úgy nevezik hogy hó. – Föl lehetne oda nyugodtan menni de eléggé szegényes a ruházatunk. – Mondta Tomas.
– Hoztunk magunkkal meleg ruhát is az csak elég lesz. – Mondta Laura és elővett egy kicsivel vastagabb ruhát.
– Ha lenne belőle még vagy tíz-húsz darab akkor talán. Na jó a szélét megmutatjuk de tovább nem. Nem volna jó ha egy jég királynőt hóznánk haza. De az aljában nagyon jól el lehet lenni ott valóban remek az idő. Az apámmal sokat járunk oda vadászni ha tudom elhozom a nyilamat. – Mondta Eric. Egy kis pihenő és beszélgetés után ismét útnak indultak és megint mentek vagy egy jó órát amikor megálltak egy kisseb folyónál.
– Tudtok úszni? – Kérdi Tomas.
– Persze. – Mondta Laura.
– Maradjatok a lovakon mi majd átvezetjük a folyón őket. – Mondta Eric.
– Inkább átúszom úgy is melegem van. – Mondta Elizabet.
– De a ruhád csurom víz lesz. – Mondta Laura.
– Nem számit majd megszárad a napon. – Mondta Elizabet és ruhástul szaladt be a vízbe.
– Nem is rossz ötlet ameddig megszárad a ruha addig nem lesz melegünk. – Mondta Laura és ő is bement a vízbe. A két fiú is bement a folyóba és átvezették a lovakat.
– Nézd már azt a két gyönyörűséget. Gyertek ide hozzám szépségeim. – Mondta egy szakadt ruhás kardot tartó férfi.
– Mért nem vetitek már le azt a vizes ruhát gyertek majd mi megtörölgetünk benneteket. – Mondta egy másik szakállas idegen.
– Lányok fel a lovainkra. – Mondta Eric és elővette a kardját a lányok felpattantak a lovakra és elkezdtek vágtázni. A két fiú pedig nagy küzdelemben elkergette az útonállókat.
– Köszönjük szépen hogy megmentettetek minket. – Mondta Elizabet.
– Nem kell köszönni hisz ezért vagyunk hogy vigyázzunk rátok de jobb lesz ha megyünk mert ezek nemsokára többen lesznek és akkor lehet hogy kevesen leszünk. – Mondta Tomas és felpattant a lovára és egy kicsit gyorsabban ment a lovával Eric pedig a lányok mögött haladt kardját mind a két fiú a kezében tartotta.
– Jól van itt már biztonságban vagyunk. – Mondta Eric
– Menyit kell még menni? – Kérdi Laura.
– Egy talán két órácskát ha akarjátok megállhatunk. – Mondta Tomas.
– Nem menyünk csak tovább ez a környék nem tetszik. Különben kik voltak azok? – Kérdi Laura.
– Útonállók, tolvajok, banditák. – Mondta Elizabet.
– És az apám nem tud ellenük tenni valamit? – kérdi Laura.
– Sajnos ezek ellen nincs orvosság egyet elfogunk kettő jön a helyébe. De mi nem bántjuk őket és ők nem bántanak minket csak ha az ő földjükre lépünk. Ha tegyük fel most velünk szembe jönnének akkor nem szólnának mert az már nem az ő területük. – Mondta Tomas.
– Mért kinek a földjén vagyunk? – kérdi Laura.
– Ez a föld és azaz nem is ez a föld hanem a hegy inkább kié. Mert ez már itt a hegy lába ha jól megnézitek innét már csak felfelé lehet menni. De hogy kié azt találd ki te mert a nevében is bennvan. Ez a Laura hegy a király a születésedkor így nevezte el. – Mondta Eric.
– Hogy ez a hegy rólam kapta a nevét. De az apám mért nem szólt róla eddig? – Kérdi Laura.
– Ó én hülye lehet hogy nem lett volna szabad elmondanom. – Mondta Eric.
– Most már mindegy folytasd bátran ha valami titkot fecsegtél el tőlem senki nem fogja megtudni. – Mondta Laura.
– Azt hiszem hogy a király ezt akarja neked adni a 18 – dik születésnapodra. – Mondta Eric.
– De mért adna nekem az apám egy hegyet? – Kérdi Laura.
– Azt hiszem hogy van rajta valami ahová nem léphetünk be és lehet hogy az, de nem tudom hogy micsoda. – Mondta Tomas.
– Ha akarjátok akkor most megnézhetjük. – Mondta Elizabet.
– Elnézésedet kérem hogy most nemet kell mondanom de ajándék és nem illik meglesni az ajándékokat. – Mondta Eric.
– Rendben nem nézzük meg akár menyire is szeretném ha akarja majd az apám megmutatja. – Mondta Laura. Ismét egy jó darabig lovagoltak majd a fiúk megálltak.
– Mi van mért álltatok meg? – Kérdi Elizabet.
– Egy két órán belül elkezd sötétedni itt
l
alf
et
alf
áb
alf
or
alf
ozunk
és majd holnap folytatjuk az utat. – Mondta Eric.
– De ha csak két órán belül sötétedik be akkor mehetnénk tovább. – Mondta Laura.
– Még fel kell állítani a sátrakat. Tüzet kell rakni és gondolom nem volna rossz lemosni az út porát abban a tóban. – Mutatta Eric.
– Meggyőztél irány a víz. – Mondta Laura és elkezdett szaladni a víz felé Elizabet meg utána.
– Vigyázzatok mert elég hideg. Ha nem lenne királylány én nem is tudom mit csinálnék vele. – Mondta Tomas.
– Hát igen örüljünk neki hogy szóabáltak velünk és elhívtak magukkal. Te most jut eszembe mi lovagok lettünk ezt álmomban sem gondolhattam volna. – Mondta Eric.
– Na építsük fel a sátrakat és csináljunk ennivalót. Te ezek szeretni fogják a mi főztünket? – kérdi Tomas.
– Nem tudom de nincs más választásuk itt kint vagy megeszik vagy éhesek maradnak. – Mondta Eric.
– Tomas, Eric ti nem jöttök a vízbe? – Kérdi Elizabet.
– Talán egy kicsit később. Ha készen vannak a sátrak talán akkor. – Válaszolta Eric.
– Na gyertek már az a sátor ráér. – Kiáltotta Laura.
– Ha úgy vesszük még van bőven időnk építkezni úgyhogy mért is ne. – Mondta Tomas és elindult a víz felé.
– Te ezeken nincsen ruha. – Mondta Eric.
– Káprázik a szemem vagy rosszul látok? – Kérdi Tomas.
– Na mire vártok. – Mondta Elizabet és a két fiú bevetette magát a vízbe de nem mentek a lányok felé a távolságot betartották.
– Na mit csináljunk velük bent vannak a vízben de nem mernek idejönni. – Kérdi Elizabet.
– Most még én sem tudom de most egy kicsit hergeljük fel őket. – Mondta Laura és elkezdett úszni a fiúk felé akik csak álltak a vízben.
– Te én nem bírok magammal esküszöm hogy mindjárt elkapom az egyiket. – Mondta Eric.
– Én is ezen a véleményen vagyok de mit tehetünk már az is nagy csoda hogy nézhetjük őket. – Mondta Tomas. Közben Elizabet az egyik fiú mellet úszott el majd lemerült a víz alá és ismét tovább evickélt. Most Laura jött ő is elúszott a fiúkig majd megkerülte őket és hát úszásban távozott. Elizabet ismét elindult feléjük csak most háton majd közvetlen előttük lemerült a víz alá és ismét Laura felé ment.
– Na és most mit csináljunk? – Kérdi Elizabet.
– Azt még nem tudom. – Válaszolta Laura.
– Nekem nagyon tetszik Eric. – Mondta Elizabet.
– Jó neked adom az enyém meg akkor Tomas. – Mondta Laura és szinte egyszerre kezdett el úszni a két lány a vízben ácsorgó fiúk felé. Elizabet mikor elért Erichez megfogta a kezét és elkezdte húzni beljebb a vízbe, ami sikerült is neki. Laura is megfogta Tomas kezét és ő is elkezdte befelé húzni húzni. Mikor már elég messzi voltak a parttól Elizabet Erichez fordult és megcsókolta.
– Ezt nem szabad a király le fog minket... – Mondta Eric de Elizabet nem hagyta hanem tovább csókolta.
– Dehogy fog hisz kitől tudná meg tőlem az biztos hogy nem és szerintem tőled sem. – Mondta Elizabet és ismét megcsókolta a fiút. Laura is ezt művelte Tomasszal de ők hamar abbahagyták és elkezdtek fogócskázni a vízben.
– Na ki ér ki elsőnek a vízből? – Kérdi Laura és szinte mindannyian egyszerre kezdtek el kifelé úszni. De a fiúk gyorsabbak voltak mint a lányok ezért mikor kiértek a partra felkaptak egy – egy lepedőt és mikor a lányok is partra értek tájúk terítették.
– Na gyorsan törülközetek meg mert nem szeretném ha megfáznátok. – Mondta Eric.
– Gyertek ide a tűzhöz itt hamar megmelegedtek és megszáradtok. – Mondta Tomas.
– Mit szeretnétek ha ennénk vagy ha a sátrakat állítanánk fel? – Kérdi Tomas.
– Csak nyugodtan fejezzétek be a sátrat és utána majd eszünk. De siessetek mert már
f
alf
ar
alf
ka
alf
s
éhesek vagyunk. – Mondta Laura.
– Tudunk valamiben segíteni? – Kérdi Elizabet.
– Nem ez a mi munkánk. De ha nagyon éhesek vagytok akkor tessék itt van egy szalonna és ez a kenyér ott van két alkalmas fadarab. Szúrjátok át a szalonnát a fával és tárcsátok a tűz fölé és ha elkezd csöpögni a szalonnából a szír akkor azt a kenyérre kell csepegtetni. De ha még jobbat akartok itt van még hozzá egy kis hagyma ezt is szúrjátok fel a nyársra. – Mondta Eric.
– Inkább megvárunk titeket mert még elrontanám. – Mondta Laura.
– Fiúk valami mozog ott a bokorban. – Mondta Elizabet.
– Ott a fenséges vacsora. – Mondta Tomas és ellövette a kését és a bokor felé dobta majd elkezdett szaladni.
– Mi az? – Kérdi Laura.
– Ez egy néhai nyúl és nem sokára a mi bendőnket foglya kényeztetni. – Mondta Eric.
– Ti ezt megeszitek? – Kérdi Laura.
– Laura te szerinted mit szoktál enni a palotában? – kérdi Elizabet.
– Nem tudom. – Válaszolta Laura.
– Szoktál enni például disznót, halat, gyümölcsöt, tyúkot, libát és nyulat mint ez. – Mondta Elizabet.
– Pontosan mondtad Elizabet. – Mondta Eric.
– Van valami amiben meg lehetne sütni? – Kérdi Elizabet.
– Csak nem azt akarod mondani hogy tudsz főzni? – Kérdi Tomas.
– Idáig szolgálólány voltam és sokat voltam a konyhán. Na ide vele azzal a nyúllal. – Mondta Elizabet és elkezdte lenyúzni a nyúl bundáját. A fiúktól kért minden hozzávalót, mint például sót, krumplit, hagymát. És elkezdte főzni a nyuszit. Beletette a bográcsba a szalonnát amiből nemsokára zsír lett, beleaprította a hagymát tett hozzá egy kis vizet, majd belerakta a krumplit. Feldarabolta a néhai nyulat és belerakta a bográcsba. Mire készen voltak a fiúk a sátorral a lakoma már tálalva is volt.
– Gyertek kész a vacsora. – Mondta Elizabet.
– Bocs Elizabet de én nem bírok ebből enni. – Mondta Laura.
– Na én megkóstolom mert az illata remek. – Mondta Eric.
– Na milyen hogy ízlik? – Kérdi Elizabet.
– De hisz ez fenséges. Na Laura kóstold meg. Figyelj belemártom a kenyeret a szaftba és ezt kóstold csak meg. – Mondta Tomas és egy kenyérdarabkát tunkolt bele a szaftba majd odaadta Laurának aki nehezen is de végül elvette tőle a kenyeret. Becsukta a szemét és bekapta a falatot.
– De hisz ez nem is rossz. Emlékszem hogy ettem már valami hasonlót. – Mondta Laura és szedett magának is. Mire megették a vacsorát már teljesen besötétedett.
– Hát mit ne mondjak Viktóriának igaza volt hogy itt hideg van az éjjel. – Mondta Laura.
– Nem csodálom hogy fázol egy száll lepedőben én is fáznék vegyél fel valamit magadra. – Mondta Eric.
– Annyira nincs hideg hogy fel keljen kelnem innét olyan jól fekszem itt a földön nézem a csillagokat és hallgatom a madarakat. Egy kicsit szabadnak érzem magamat. – Mondta Laura. Elizabet felállt és Erichez ment majd ismét leült a földre majd a fejét ráhajtotta a fiú vállára.
– Itt jobb az idő. – Mondta Elizabet.
– Hát te meg hová mész? – Kérdi Laura Tomastol.
– Hozok valami finomat. – Mondta Tomas és elment de egy 5 perc múlva visszatért. A ruhája fel volt tűrve és a kezével tartotta hogy ne essen ki belőle amit hozott.
– Mit hoztál? – kérdi Elizabet.
– Epret. – Mondta Tomas.
– De régen nem ettem már epret. – Mondta Elizabet.
– Honnét tudtad hogy itt van? – Kérdi Laura.
– Sokat voltam már itt és tudom hogy hol kell keresni. – Válaszolta Tomas és mindenkinek adott belőle és lefeküdt ő is a földre. Laura is felkelt majd Tomas mellé leült és ő is a vállára tette a fejét. A fiúk a lányok szájába rakosgatták az epret, De Elizabet véletlenül kiejtette a szájából szem epret és az begurult a lepedő alá.
– Hé ez az eper meg akar szökni előlem fel kéne kutatni még nem járhat messze. – Mondta nevetve Elizabet.
– Pedig milyen nehéz volt elkapni azt a fránya epret most mehetek és megint lehet kergetőznöm vele. – Mondta Tomas.
– Hagyd csak te már épp eleget kergetőztél vele most rajtam a sor. Elizabet meg tudnád nekem mondani hogy nézet ki az az eper? – Kérdi Eric.
– Ha még jól emlékszem rá piros színe volt sok kis fekte pöttyel volt teli és valamilyen koronát viselt a tetején ami zöld volt. – Mondta Elizabet.
– Tehát egy eper királlyal van dolgom hát ez egy kicsit megnehezíti a dolgomat. De talán abban tudnál segíteni hogy merre ment? – Kérdi Eric.
– Nem is tudom de ha jobban visszagondolok akkor annyit tudok hogy beszaladt a lepedőm alá. – Mondta Elizabet.
– Ennyi nekem éppen elég máris megkeresem azt a piros pöttyös zöld koronás szökevény epret. – mondta Eric és az egyik kezét bedugta Elizabet lepedője alá és szépen lassan haladt előre míg el nem érte a lány mellét.
– Azt hiszem hogy megtaláltam. – Mondta Eric.
– Nem az nem az eper. – Mondta nevetve Elizabet.
– Meg szeretném öntől kérdezni hogy nem járt erre egy piros fekete pöttyös zöld koronás eper? – Kérdi.
– De láttam a betolakodott de nagyon sietett tovább. – Mondta Elizabet.
– Köszönöm a segítségét és elnézést kérek a háborgatásért és folyatnám az utamat. – Mondta Eric. A többiek pedig nézték őket ahogy játszanak. Eric keze elengedte Elizabet mellét és haladt tovább, elérte a lány combját majd megállt.
– Na talán most találtam meg. – Mondta Eric.
– Azt hiszem hogy már leszaladt rólam. – Mondta Elizabet.
– Hát akkor azt hiszem hogy nagyon hosszú út áll még előttem. – Mondta Eric és keze ismét elindult. Eljutott a lány lábáig.
– Azt hiszem eltévedtem jobb ha visszafordulok mert erre biztos hogy nincs. – Mondta Eric és a keze visszafordult és eljutott Elizabet hasáig és ismét előre indult majd most a másik lábán haladt végig.
– Hát erre sem tudok továbbmenni jobb lesz ha máshol keresem. – Mondta Eric.
– Aha. – Mondta Elizabet. Eric keze Elizabet lábáról elkezdett lecsúszni és a lepedőn elkezdett keresgélni majd megtalálta a szőkevényt.
– Meg van megtaláltam! – Mondta hangosan Eric.
– Láncra verve hozd ide azt a szökevényt. – Mondta Elizabet és egy kicsit szétette a lábait amiből a fiú nem sokat vett észre. Eric megfogta az epret és Elizabet combjának belső felén lassan elkezdte felfelé húzni közben érintette a lány punciját ott megállt egy kicsit és vissza felé kezdett menni, majd ujjra nekivágott csak most egy kicsit lejjebb tette a kezét és egy kicsit erősebben húzta az epret. Ismét elérte a lány punciját és végig húzta az epret rajta, majd kihúzta a kezét és odaadta a lánynak az epret.
– Hölgyem ez volt a szökevény? – kérdi Eric.
– Maga egy hős igen ez a szökevény. – Mondta Elizabet és a szájába vette az epret de nem ette meg hanem a fiúhoz fordult és az ő szájába rakta az eper másik felét és megcsókolták egymást.
– Van egy másik epret a lepedőm alatt. – Mondta Elizabet. Eric keze ismét elindult lefelé és megint megállt a lány mellén és a bobokkal kezdett játszadozni, e nem sokáig időzött az egyre keményebb cicin hanem tovább vándorolt. Ismét elérte a lány combját majd megint a másik melléhez tért vissza. Ott is elidőzött egy kicsit majd ismét elindult lefelé végigsimította a lány lábát. Elizabet pedig még jobban szétrakta a lábait. Tomas is elkezdett játszadozni Laurával kezét ő is bedugta a lepedő alá és a mellbimbókat kezdte birizgálni, majd Laura szépen lelökte magáról a lepedőt és a fiú máris rávetette magát az egyik cickora és nyelvével kezdte nyalogatni. Nyelve hol az egyik hol a másik bimbón fickándozott. Eközben Eric elérte Elizabet csiklóját az egyik ujját végighúzta a nedves szirmokon majd a gyönyörkehelyben eltűnt az ujja. Elizabet felsóhajtott majd keze elindult a puncija felé ahol már nagyban dolgozott egy fürge új. Szeméremajkait kezével széthúzta hogy Eric jobban hozzáférhessen. Tomas eközben már nyelvével kényeztette Laura punját. Elizabet eközben felfedező útra indult a kezével és hamar megtalálta amit keresett, nem várt a nadrágból azonnal előbányászta az emberkolbászt ami már szinte nem is kolbászhoz hasonlított hanem inkább egy nagy csontra. Elizabet elkezdte húzogatni rajta a bőrt, majd hirtelen felpattanta a földről lepedőjét levetette magáról és a dárdára vetette magát és ajkai közé szívta. Eric becsukta a szemeit de egyik kezével a lány mellét a másikkal pedig a puncit kénytette.
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 6.4 pont (187 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2021. augusztus 15. 13:34
#20
Nem fogott meg 5 pont.
1
z
zoltan611230
2019. június 23. 07:04
#19
Hosszú .
1
a
A57L
2018. szeptember 14. 04:15
#18
Érdekes mese.8P
1
t
t.555
2017. december 29. 08:57
#17
A folytatás is remek!
1
tutajos46
2014. február 7. 05:45
#15
Talán lesz valami belőle.
1
genius33
2012. október 2. 06:35
#14
Jóóóféle 😀
1
kebelbarát
2006. november 30. 17:59
#13
Haladunk! Eljutottunk az ovodáig. Csak így tovább, lassan megtanulhatod a helyesírást,ha már iskolába fogsz járni
1
egy embör
2005. augusztus 20. 14:20
#12
Hü de klassz ez lesz a titkos búvóhelyünk erről szerintem még az apám sem tud.
1
Joe2002
2004. augusztus 19. 20:15
#11
Nekm is van kedvencem. "Ezt azonnal be kel szüntetni mert a halálozás akkor ezért szaporodik."
Hát, 2 nap alatt elég messzire jutott a királylány.
Elég hosszú lenne a történet, ha minden napját így leírnád,
Azért tetszik 8-as. Most már kiváncsi vagyok a következő részre is.
1
Johnny English
2004. május 17. 17:04
#10
I can just repeat what I said before: it is SUPERB!
1
Pavlov
2004. május 13. 12:27
#9
10-es.
1
Golyó
2004. május 12. 11:59
#8
9-es, de csak joindulattal.
1
Merev Hulla
2004. május 10. 18:16
#7
Tartalmilag tenyleg megerdemli a 8-ast, de most is azt mondom, hogy a stilusa jobb is lehetne.
1
noname
2004. május 7. 17:18
#6
Eloszor nem olvastam eleg figyelmesen, azert adtam ra 1-est. Ahogy most nezem, ugy 8 korul van.
1
Chris
2004. május 6. 20:41
#5
Bocsi, hogy leszanalmasoztalak, most mar latom a szovegedben a koltoiseget. A tartalman azert meg lehetne javitani.
1
Chris
2004. március 2. 13:42
#4
"...Kérdezte magában mikor a nagy élvezetek közepette gyertyatartó érintette. Behunyta a szemét és a gyertyatartó egyik részét elkezdte simogatni minek következtében az egyik része meglazult."
Szánalmas, hogy mennyire nem tudsz összerakni egy mondatot.
1
Merev Hulla
2004. február 14. 05:10
#3
Nekem a kedvencem a következő (kész nyelvtani és irodalmi gyönyör):
"A szolgálólány a ruháját levetette és szép testét a vízbe tette."
Egy másik csodálatos mondat:
"Ez nagyon jó érzés a puncimban az ujjam ki s be jár. A mamámnak volt egy furcsa rúd mait behelyezet magának."
Folytathantám...
1
Johnny English
2004. február 7. 23:06
#2
It's very cool.. I think it's the best story, which I have ever read...
1