A+ A-

Cím nélkül

Eredeti: Index-Erotikus fantáziáink
Fekete bőregérként, fejjel lefelé csüngve himbálódzik a csigalépcső kovácsoltvas korlátján. Belga szecessziós melléklépcsőház. Nappal úgy alszik, hogy combja feszesen kulcsolódik a kemény vasra. Ha néha átfordul, vállát pengeéles fekete liliomlevelek súrolják. Vadul, mélyen a lába közé szorítja a vaspántot, szerve belesajog. Hajnal hasadtától napnyugtáig hullámzik a kéjes bódulatban. Négy emelet magasan, életveszélyes és tilos (a liftakna a másik, a főlépcsőházban van), csak a velőig hatoló gyönyör menti meg a mélybehullástól. A kéjéhség erősebb az életösztönnél.
Alkonyatkor távoli kulcscsörgés szűrődik át a zsibbadáson: az emelet ismeretlen lakója hazaérkezett. Hallja, ahogy lepakol, matat. Lelki szemei előtt látja, ahogy a távirányítóért átmegy a szobán, és felkapja a fejét, mert furcsa zaj üti meg a fülét a hátsólépcsőházból. Szárnysuhogás, vagy csak egy ablak maradt nyitva? A kiváncsiság a zegzugos lakás hátsó ajtajához vezeti. Ahogy kinyitja, meleg fénytócsa ömlik a férfi lába köré, sejtelmesen kirajzolva a magzati pózba gémberedett lény körvonalait. Tekintete megpihen rajta. Lassan, csendesen közelít. Nagy, érdes tenyerével végigsimítja sápadt kis pofáját, kisujjával szétválasztja ajkait, a középső, nagy ujját fogsora mögé tolja, ujjbögyét körkörösen csúsztatja egyre beljebb az érzékeny szájpadláson, hátra, még hátrább. Érzi a lázat a szájban. Az üreg puha, síkos mélye magába szívja. Felsóhajt. Másik kezével az elgémberedett szárnyakat nyaka köré fonja, majd lassan becsúsztatja tenyerét a korlát és a comb közé, türelmesen tolja alkarját egyre beljebb a magzati póz középpontja felé, amíg a könnyű test egész súlyát nem érzi. Karjával vonja maga felé az altestet, hogy lehámozza a korlátról. Saját csípőjét tolja a combok közé helyébe, addig, amíg a denevér már az ő derekát nem kulcsolja át. Fölnyalábolja. A kis lény érzi, hogy mozog vele a világ, egyik szárnya lecsúszik, apró keze az izmos mellben megkapaszkodik. Mint vérátömlesztés, árad belé a nagy test melege. A konyhában langyos félhomály, sezlon, óvatosan dől le vele, rá, mellé fekszik, magába öleli. Ringatja. A denevér hozzátapad, elmerül benne, levetkőzi a nappalok tetszhalálát, átváltozik. Ocsúdó vámpír. Éhező ajka remeg, belesajog, úgy csügg rajta. Kivánós szája nem tud betelni, feltartózhatatlan, tobzódik a felhevült, sóhajtó húsban. Jaj.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 1.6 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2017. 07. 14. péntek 13:29
Nem ide való.
#6 A57L 2016. 09. 30. péntek 08:10
Érdekes írás.
#5 kritikus 2004. 05. 20. csütörtök 00:22
Hmm hmm
#4 Hajnal-lány 2004. 02. 6. péntek 16:22
Túléltem az első bekezdést, nagyon érdekes a stílusa, a hangvétele. Ja, csak épp köszönő viszonyban sincs az sm-mel :-)
#3 Kidobóember 2004. 02. 3. kedd 20:11
0 pontot nem lehet adni? Nem is volt kedvem végigolvasni.
#2 okostóni 2004. 02. 2. hétfő 09:32
Ez mi? Mert nem történet, csak egy érthetetlen zagyvaság.
#1 Törté-Net 2004. 02. 2. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?