Haragszol?

Szavazás átlaga: 6.21 pont (24 szavazat)
Megjelenés: 2004. január 25.
Hossz: 11 146 karakter
Elolvasva: 1 164 alkalommal
Emlékszem, sokáig vártalak aznap, és amikor megérkeztél, szemrehányóan néztem rád, mert elfelejtettél valamit, ami nekem fontos volt. Játszottam a sértődöttet, minden cél nélkül. Nem vártam bocsánatkérést, és nem akartam haragudni rád azért, mert te szeretkeztél aznap. Talán el is hitted, hogy haragszom, talán csak színészkedni akartál, amikor bocsánatot kértél. Hallgattam, banálisnak tartottam a helyzetet. "Nem én vagyok a legfontosabb neked, és te sem vagy az nekem. " – gondoltam, mikor mellém léptél és átölelted a vállam. "Haragszol? " – kérdezted nevetve, és én is mosolyogtam. Hazudni akartam neked a testemmel, hogy ne hidd azt, hogy vágyom rád, de hazudni akartam magamnak is, hogy én is elhiggyem, hogy nem érdekelsz. Óráknak tűnt, ahogy így álltunk. Csönd volt, vagy beszéltél, vagy én beszéltem, arra nem emlékszem. De aztán végigsimítottad az arcom...

Amikor megérintettél, és én összerezzentem, és végigfutott a bizsergés a gerincemen, és összeszorult a gyomrom, akkor már hiába próbáltam rejtegetni a zavaromat, tudtam, hogy elvesztem, és velem együtt összedőlt az a kártyavár, amit olyan óvatosan építgetek évek óta. És te is tudtad, de neked ez nem számított. Nem tudom, mit akartál: játszani velem vagy ... mindegy is. Összeért a vállunk és én lesütöttem a szemem. Szégyelltem magam, mert csaló vagyok, és szégyelltem magam miattad is, mert te igazságtalan vagy. Küzdöttem ellened, nem akartam érezni a hiányodat, nem akartam semmi mást, csak kitörölni téged minden sejtemből, nem érezni az illatodat, ha elmész mellettem, elfelejteni, hogy férfi vagy. Azt akartam, hogy nemnélküli, arctalan, hangtalan lény legyél, úgy akartalak szeretni, hogy ne fájjon, ha mással látlak. Tudod, hogy már majdnem sikerült. Már majdnem nem érdekeltél. De aztán egy telefon, egy mosoly és egy csomó buta bók... ezek voltak a fegyvereid. Még ez is kevés lett volna, mert elhittem, hogy erős vagyok, hogy nem számít a biológia és a hormonok, le tudom győzni a testemet és uralkodom az életemen. És akkor megcsókoltál. "Ezt nem szabad. " – gondoltam, de a testem nem engedelmeskedett az eszemnek, erőtlen és béna voltam. "Úr Isten, " – futott át rajtam – " a saját testem meg engem! "

Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 6 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6.21 pont (24 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
t
tibee72
2024. február 13. 15:08
#7
Nálam hat pontot ér.
1
én55
2021. augusztus 13. 14:44
#6
Érdekes egy írás.
1
Andreas6
2020. május 4. 08:18
#5
Nekem is tetszett.
1
z
zoltan611230
2019. június 21. 05:36
#4
Jó volt,nem rossz.
1
a
A57L
2018. szeptember 11. 02:03
#3
Megható írás.
1
p
papi
2015. december 30. 08:49
#2
Nem rossz.
1
T
Törté-Net
2004. január 25. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1