A+ A-

A szerelőműhely

Mindenki bolondnak hitt a családban, amikor azt mondtam, hogy férjem szerelőműhelyében akarok dolgozni. Na nem mint szerelő, hanem könyvelő. Péter már öt éve működteti ezt a kis boltot, és arra panaszkodott, hogy a könyvelője folyton átveri.
- Hát akkor meg minek tanultam meg ezt a szakmát? - kérdeztem a férjemtől - Vágjunk bele - Péter intézkedett hát, és elkérte a papírjainkat az elődömtől, és én szépen beköltöztem az irodába. Már egy hete dolgoztunk kettesben, amikor behoztak egy vadi új sportkocsit. A lengéscsillapítójával volt valami probléma, és Péter sehogy sem boldogult vele. Be kellett volna fejezni, mert másnapra szabadnapot akartunk kivenni. A barátaink egy kis túrázásra hívtak Sopron környékén. Végül úgy beszéltük meg, hogy főzök az irodában a rezsón valamit, és bent maradunk, amíg Péter nem jár a probléma végére.

Kiszaladtam krumpliért, és rittyentettem egy kis paprikás krumplit, aztán kivittem a páromnak a szerelőaknába.
- Nagyon jó - tömte magába az ételt - mi a desszert?
- Hát én - mókáztam, mire ő lenyelte az utolsó falatot, és megfogta a fejemet, aztán hosszan megcsókolt.
- Finom - nevetett, aztán ismét megcsókolt. Lassan lehúzta a vállamról a ruhám pántját, és végigcsókolgatta a helyét. Beleremegtem, és éreztem, hogy az ölem nedvesedni kezd.
- Nem leszel kész - tiltakoztam, de Péter ekkorra már a melleimet is kiszabadította, és csókolgatni, nyaldosni kezdte őket. Kemény mellbimbóim lüktetve élvezték nyelve érintését. Lassan lekerült rólam minden ruha, már csak egyre nedvesebb bugyim volt rajtam. Lenyúltam párom combjához, és éreztem meredező férfiasságát. Kinyitottam a sliccét, és benyúltam érte. Leguggolva bekaptam, és szopni kezdtem. Péter egyre jobban zihált, aztán egyszer csak elöntötte a számat a jól ismert íz. Péter leguggolt mellém, és gyönyörtől ittas szemmel nézve, kis barlangomhoz nyúlt.

Először bugyin keresztül simogatta, majd félrehúzva azt, belém dugta két ujját. Felnyögtem a gyönyörtől.
- Gyere - állított fel, leengedte az aknába a kocsit és a motorháztetőre döntött. Széttárta lábaimat, és nyalni kezdte a kéjvágytól lüktető puncimat. Először csak kívül, aztán egyre beljebb és beljebb. Ajkamba haraptam a gyönyörtől, szememből akaratlanul kezdtek potyogni a könnyek. Csípőm minden egyes kis mozdulatra megrándult. Fejemet hátravetve zihálni kezdtem, mire kedvesem kőkemény dákóját belém vágta. Sikítva élveztem el. Péter pedig nem mozdult. Várta, hogy elernyedt testem ismét kívánja a mozgást.
- Csináld! - emeltem fel a fejemet, és ő lassan, szinte már gyöngéden mozogni kezdett bennem. Kihúzta szinte már teljesen, aztán lassan megint tövig dugta. Ismét elindultak ölemből a lassú kis köröcskék, és mint a vízbe dobott kavics után a hullámok, úgy terjedtek át a gyönyör hullámai egész testemen, hogy már szinte az agyam sajgott belé. Szerelmem hulláma átbukott létező mivoltomon, és az eksztázis magával söpört teljesen.
- Ó... Gyorsabban... Még! Még! - könyörögtem remegve, Pétre ágyéka pedig egyre sodort magával a kishalál felé.
- Gyere, most hátulról - súgta fülembe. Felálltam és a kocsira támaszkodva most hátulról kínáltam oda magam.

Péter nagyot lökött rajtam, aztán gyors rövid mozdulatokkal ingerelte g - foltomat. Mikor megint zihálni kezdtem, elkezdett körözni bennem. Tudta, hogy ezt imádom. Rádőltem teljesen a motortetőre, és öklömmel vertem a kéjtől. Péter most rám hajolt, és a melleim után nyúlt. Megfogta a ballt, és kemény mellbimbómat két ujja között morzsolva a fülembe lihegett.
- Szeretlek Drágám, sze... ret... lek... - én már nem tudtam szólni. Megadtam magam teljesen a kedvesemnek.
- Mindjárt elmegyek - súgta most a fülembe Péter - Akarod?
- Még ne! - nyögtem. Szerettem volna a gyönyört még tovább nyújtani. Péter kicsusszant belőlem, de úgy maradt rajtam feküdve. Mikor már lélegzetvételünk kezdett szabályossá válni, lassan felkeltünk és Péter a kocsihoz vezetett kézen fogva. Kinyitotta az ajtót, és hanyatt dőlt az üléseken. Ott ágaskodott merev hímtagja az orrom előtt.
- Gyere, Baby! Játszunk lovas derbit. - A szűk helyen alig fértem kedvesemhez, de aztán beleültem végül.

Fenekemnél fogva irányított. Lassan kezdtük. Szinte ráérősen. Péter mosolygott rám. Jó volt látni kedves, ámde markáns arcát.
- Hajolj közelebb - kérte, és én megtettem. Melleim ott himbálóztak a szája előtt. Egyik kezével megfogta ismét a ball mellem és bekapta. Szerettem, ahogy játszik a nyelve a bimbómmal. Szívta, birizgálta. Egy - egy mozdulattól a borzongás egészen az ágyékomig hatolt. Végül magára húzott, és én boldogan pihentem el mellén. Ő bennem volt, és nem mozdultunk. Éreztem, ahogy dákója lassan magától mocorog bennem. Furcsa kellemes érzés volt. Aztán kedvesem megint mozgatni kezdte a fenekemet, és én ismét a csúcs felé kezdtem robogni. Arcomat fölemelve néztem a szemébe, és ő itta gyönyörtől eltorzult arcom látványát. Egy hatalmas lökéssel újra elmentem, de tudtam, hogy Péter még nem akarja befejezni.
- Állj föl Kedves! - simogatta meg a hátamat, és én remegő lábakkal lekászálódtam róla. Péter most az öltöző szekrényéhez lépett, és elővett onnan egy plédet. A földre terítette, és lefeküdt rá féloldalt. Szerelmes, vágyakozó szemekkel invitált maga mellé.

Elé feküdtem neki háttal, és széttártam a lábaimat. Legkedvesebb pozitúránk volt ez. Péter a fölül lévő lábamat a magasba emelte, és belém hatolt. Hatalmas lökésekkel ingerelt, amitől melleim ringani kezdtek. Péter most előre nyúlt, és két ujja közé fogta ismét a ball mellem bimbóját, és morzsolgatni kezdte. Már mindenem remegett. Kezem, csiklóm után nyúlt, és őrült iramban ingereltem. Apró sikolyok törtek elő belőlem, arcom szinte már égett. Hüvelyemben éreztem az ismerős remegést, aztán egyre beljebb, és beljebb tört. A hasam, a mellem vulkánként forrt. Szememből a boldogság könnyei folytak, megremegtem, és szinte az ájulással egyenértékűen élveztem el.
- Most, igen, én is, jövök drágám! - kiáltott Péter, és kibuktak belőle azok az apró kis torokhangok, amik kielégülését szokták előre jelezni, és már éreztem is, ahogy magja belém lövell. Aztán gyorsan kivette, föltérdelt, én hanyatt dőltem. A második spricc a számba ment.

Boldogan nyaltam, és nyeltem. Péter mellém roskadt, átölelt, és békésen pihentünk így egy pár percig. Végül megcsókolt, és a fülembe súgta.
- Köszönöm a desszertet. Bocs, de még egy húszperces melóm van, aztán hazamehetünk. Másnap elmentünk a kirándulásra, de barátaink nem értették, hogy miért vagyunk olyan nyúzottak.
Szavazz Te is!

Átlag: 5.78 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 t.555 tegnap 02:39
Munkahelyi kefélés!
#8 feherkalman1 2016. 04. 14. csütörtök 16:52
Jó kis kefélés!!!!
#7 feherfabia 2016. 01. 7. csütörtök 05:30
Nagyon jó!
#6 tutajos46 2013. 12. 25. szerda 08:12
Jó kis munkahelyi kefélés.
#5 A57L 2013. 07. 5. péntek 05:31
Jó írás.
#4 tiborg 2011. 12. 12. hétfő 06:31
Vintage Leticia! Rovid,velos.
#3 Salix 2004. 07. 12. hétfő 13:15
Ja! Hatarozott. Hatarozottan tetszett.
#2 Pavlov 2003. 11. 28. péntek 15:21
Szép, határozott vonalú írás!
#1 Törté-Net 2003. 11. 27. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?