A+ A-

Kiskatonák

Csak olvasgattam eddig a történeteket, néha hozzászóltam, de úgy érzem, most már nekem is el kell mesélnem egyet. Nem lesz költői, és nehéz a múltat idézni, nem mostanában történt. Bár az ilyet nehéz feledni.
Fiatal voltam, 20 éves. A legszebb kor. Éltem a saját kis életem, barátok, munka, szórakozás. Nyár volt, nagyon meleg július.
A városnak egy olyan szegletében éltem, ahol szinte egy nagy család voltunk. Az iskolatársak, barátok mind közeliek. Szinte utcákra laktunk csak egymástól, mindig mindent tudtunk mindenkiről, jöttek a pletykák, infók, történetek.
Nagyon jól tudtam, hogy az iskolatársak egy része katonai szolgálatát tölti. Sok velem egykorú van az országban, így nem mindenki került sorra 18 évesen a "hazát szolgálni". Még 1, - szerintük nehéz - év volt az idő, amit barátok és szerelem nélkül kellett tölteniük. Néhánynak írtunk mi itthon maradottak, tartva bennük a lelket.
Egy napon a régi osztálytársak közül István és Gábor csengetett be hozzánk. Ők is honvédek voltak éppen, novemberben vonultak. Szombat délután volt, anyu nyitott ajtót, és örömmel üdvözölte őket, hiszen 6 éves korunk óta ismertük egymást és a családokat.
Egy "búfelejtő" partira hívtak, Istvánék kertes házába. Elsorolták, kik a meghívottak, és örömmel mondtam igent, hiszen ismert nevek hangzottak el. Feltételnek, vagy inkább belépő helyett azt kérték, segítsek a harapnivaló és a további szervezés terén.
Este 8 fele már 15 körüli volt a létszám. A tűz pattogott, körbeültük, felhőtlenül csevegtünk, nevettünk, ettünk, de legfőképp iszogattunk. Sose voltam még csak pityókás sem, most is inkább a lazaság és oldottság lett jellemző mindnyájunkra. Hajnal kettő körül kezdett oszlani a társaság, gyalogosan sétált mindenki hazafele, hiszen nem kellett senkinek messze menni. 3-an maradtunk... István, Gábor és én.
Nevetgéltünk egy darabig még, majd egy csendes pillanatban felálltam, és a tőlünk nem túl messze gyümölcseitől roskadó, öreg cseresznyefához siettem. Mezítláb a langyos fűben. Az ágak magasról lógtak lefelé, és ágaskodva, a pislákoló láng odajutó fényénél tapogatózva kerestem a hatalmas ropogós gyümölcsöket.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.8 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 listike 2014. 04. 30. szerda 14:11
Gyenge.
#5 A57L 2013. 12. 9. hétfő 05:46
Egész jó.
#4 papi 2013. 04. 21. vasárnap 10:08
Nem rossz
#3 kokojsza 2003. 11. 21. péntek 18:36
Remélem nem ez volt az utolsó eseted? Csak így tovább,nagyon teccett a törpénet...
#2 muvészúr 2003. 11. 18. kedd 09:23
Igazán kellemes nem túlcifrázott történet. Gratula
#1 Törté-Net 2003. 11. 18. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?