Vadóc

Szavazás átlaga: 5.69 pont (16 szavazat)
Megjelenés: 2003. november 14.
Hossz: 16 741 karakter
Elolvasva: 1 494 alkalommal
Tik. Tak. Tik. Tak. Tik. Tak. Tik. Tak. Szinte hallom, ahogy az idő elpereg ujjaim között. Pedig csak néhány hónapja, hogy elvesztettem – akkor elveszthetetlennek hitt – második felem. Az első néhány hét menekülései után összeszedtem magam, és újult erővel kezdtem építeni szerény életemet. Belevettem magam az emberi kapcsolatok sűrűjébe, és néhány hét alatt temérdek személyes barátot találtam – legalábbis egy internetes csevegőben. A fizikai kapcsolatot – így utólag visszagondolva – szinte teljesen megszakítottam a környezetemmel. Nem beszélgettem szinte senkivel néhány percnél tovább, máris rohantam az egyetlen menedéket jelentő helyre, ahová – a legtöbbször – már nem követtek önmarcangoló gondolataim – a fejhallgatóm szárnyai alá, ahol különböző idegtépő és szívbemarkoló zenékkel "kúráltam" sérült lelkemet. Sérült, igen. Talán ez a legmegfelelőbb kifejezés. Sorozatos lelki traumákon mentem keresztül, ahogy időről időre visszatértek – nem is olyan – régi kapcsolatom emlékei.

Ilyenkor begubóztam, megnéztem egy filmet – többször – és időnként utat adtam előtörő könnyeimnek. Hogy zokogásomat kevesen hallották, annak örültem, mégis, valahogy hiányzott egy kéz, ami letörölné arcomról – és lelkemről – a könnyek vágta sebeket. Volt néhány esetlen próbálkozásom az ismerkedésre, de azok a lányok, akikkel hirtelen öntöttük ki egymásnak személyesebb dolgainkat semmivel nem voltak közelebb hozzám, mint a főiskola kóbor , aki reggelente a kollégium küszöbén próbálja utamat állni, pontosabban feküdni. Persze azt hittem, idővel így is megismerhetek olyasvalakit, akivel összeillünk, de a "négybetűs" Élet töretlenül próbálta gyengíteni ezt az elképzelésemet. Egy idő után meguntam a dolgot, és úgy döntöttem, elég volt az önsajnálatból. Elkezdtem tudatosan észrevenni a legapróbb dolgok szépségét is, s egy idő múlva már természetes volt a jó közérzetem. Újra kezdtem megtalálni a kapcsolatot a külvilággal; a barátaim óvatos lelkesedéssel fogadták, hogy már nem kerülöm – annyit – a társaságukat. Igen.

Még mindig volt valami, ami zavart, amit nem tudtam lezárni magamban. Talán, ha... nem, azt nem szabad. Semmit nem oldanék meg vele, ha beszélnék vele, csak neki is újabb fájdalmat okoznék.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 8 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 5.69 pont (16 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
a
angel234
2022. november 9. 02:10
#8
Aranyos írás.
1
cscsu50
2022. november 8. 14:12
#7
Elmegy egynek.
1
én55
2021. július 19. 23:35
#6
Jó lett, 6 pont.
1
l
laja.jl
2021. május 16. 13:56
#5
Ez inkább szelíd, mint vadóc. Tetszik.
1
z
zoltan611230
2019. június 2. 04:17
#4
Elmegy...nem rossz.
1
a
A57L
2015. június 15. 05:04
#3
Nem lett rossz.
1
muvészúr
2003. november 14. 08:49
#2
Lightos, de aranyos. További sok sikert a Vadóccal.
1
T
Törté-Net
2003. november 14. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1