A+ A-

Rövidke

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
Meglehetősen sovány volt. Őszintén szólva, én azokat a nőket kedvelem, akiken van mit szeretni. Mintha érezte volna ezt, kárpótolni igyekezett.
Alig vetkőzik le, máris az ágyon van, hozzám bújik. Erős parfümillatot áraszt, amit nem bánik. Jó így. Ő sietne, én nyugodtabb vagyok. Mohón veti rám magát. Lázasan kutat derekam, combom körül, aztán rátalál arra, amit keresett, és felnyög a boldogságtól. Apró kis vinnyogásokat hallat, mint a kölyökkutya.
- Hagyd magad! Most én akarom neked - lihegi
És én hagyom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ellenemre van a dolog. Fölém hajlik. Combjaimat csiklandozza lehulló haja. Szétterpesztett lábaim között térdel, és először csak tenyerével érinti meg a hasamat, lágyékomat, combjaim belső oldalát. Ehhez nagyon ért, el kell ismerni. Olyanok az ujjai, mintha lepke szállt volna a bőrömre, másodpercekkel később semmivé foszlanak ezek az érintések, ám az ember mégis érzi őket továbbra is. Édes a kín, amit gyötrésével okoz. Fel-felnyögök.
Egyik kezével végre elkapta AZT, körülmarkolja a tövénél, csöppet erősen, de nem baj, nem fáj. Az öröm különben is elnyom minden mást, még elnyom. Hullámokban csap le rám. Keze lejjebb csúszik, aztán ismét lehajol, és már érzem is a nyelvét. Nem, ezt alig lehet kibírni!
Először csak kóstolgatja, mint a mézet, érzem körös-körül az ajkait, aztán mind mélyebbre veszi be, ágyékom már-már végzetesen reagálna, nem, ez még nem az, az majd később jön. Most csak játszunk.
Nem siet. Ez jó. Hátamon fekszem, megadtam magamat. Ujjai el-elkalandoznak. Combtőben közeledik az ólmos nehézség, a mézhez hasonló ragadós íz, a számban is érzem. Megint nyöszörög, neki ez valódi kéj, pedig nem vele történik, ő teszi értem. De érzi, hogy AZ mennyire kívánja őt.
Most elszorítja alul, hogy nehogy túl korán törjek ki, akár egy vulkán. Igaza van, már közeledtem. Most távolodom ismét, mégis közel maradok. Ez a biológia.
Lejjebb csúszom. Mellei eléggé laposak. Nyelvemmel "támasztom fel" az egyiket, a balt. Elég néhány nyalintás, és a mellbimbója máris megkeményedik, megint sikongat örömében. Hasán vándorolok kézzel, nyelvvel, de mire lejjebb érnék, váratlanul a hasára fordul. Látom fehér fenekét, és négykézlábra helyezkedik, mindkét keze könyökben behajlítva. Azért nem sietek, kihasználom az alkalmat, hogy mellei most lógnak, nagyobbak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.79 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 Lord Bismäster 2004. 06. 16. szerda 23:33
Nen részletez, nem kéjsóvár, nem élvhajhász, hanem egyszerű és tömör. A nemes egyszerűségével gyönyörű. Próbáld beleélni magad ebbe a lekivilágba. Ez egy művész írása...
#1 Törté-Net 2003. 11. 10. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?