A+ A-

Vízió

A férfi ujjai sebesen táncoltak a klaviatúrán. Gondolatai szárnyaltak, minden idegszálával az előtte álló problémára összpontosított. Érezte, közel már a megoldás, ez hajtotta, egyre fokozta a munkatempót. Agya zakatolt, ontotta a lehetőségeket, melyeket a villámgyorsan gépre vitt, s érezte, egyre közelebb jutott. De valami még hiányzott. Türelmetlenségébe némi csalódottság vegyült. Órák óta küszködik már, mindig úgy érzi, rálelt, de nem, eddig sántított az elképzelése. Félbehagyta a próbálkozást, lehunyta szemeit, fáradt halántékát masszírozta. Itt kell lennie a megoldásnak, hisz tulajdonképpen olyan egyszerű, színtiszta logika az egész. Agyában kikristályosodott egy ötlet, érezte, hogy most nem téved. Igen! A program végre sikeresen lefutott. Megkönnyebbülten felsóhajtott, majd ismételten letesztelte, eztán mentette. Hátradőlt a forgószékében, s mint tulajdon gyermekére, olyan büszkén tekintett az előtte heverő lemezekre.

Hónapok óta otthon dolgozott, az Interneten keresztül tartotta a kapcsolatot a munkáltatójával. Távmunka. Eleinte furcsállotta, hogy nem kell reggelente felkelnie, bejárnia, de nagyon hamar megszokta, sőt, meg is kedvelte ezt az életformát. Önmaga ura volt, akkor kezdett dolgozni, és akkor fejezte be, mikor jónak látta. Szerette a munkáját, s ha dolgozott, megszűnt a külvilág, nem létezett semmi más számára, csakis a feladat. Képes volt teljesen a gondolatai világába merülni akár hetekre is, napokat dolgozott egyfolytában, megszállottként. Főnökei elégedettek voltak vele, rendkívül hatékonynak és zseniális szakembernek tartották. Általában nem érezte tehernek a magányát, szeretett egyedül lenni, bár ritkán rátört egy furcsa érzés: szívesen vette volna, ha van mellette egy társ. Fél éve, mikor a barátnője elhagyta, a fejéhez vágta: "Neked a számítógép a mindened, nem tudsz nélküle létezni." A férfi dühös volt, miért nem érti meg őt az, akit szeret, miért hibáztatja ahelyett, hogy értékelné az elért sikereit.

Nem marasztalta a lányt, beletörődött a szakításba, az egyetlen menedékéhez, a munkához menekült. Újabb, egyre bonyolultabb feladatokat kapott, ő pedig tette a dolgát. Szabadideje jó részét is a gép előtt töltötte, élete a számítógép körül forgott. A neten keresztül intézte bevásárlásait, rendelt magának ennivalót. Lakása volt az irodája, az élettere. Nem vágyott emberek közé, ahogy teltek a hónapok, egyre kevesebbet mozdult ki, baráti köre lassan elmaradozott, már nem hívták közös programokra, úgyis tudták a választ: "Sajnos nem érek rá, dolgozok. Majd legközelebb." Az ablakon bezúduló napsugár rácsorogott a bútorokra, íróasztalon heverő lemezekre, a mindent átható sárgás fényben látni lehetett a porszemecskék kavargó-örvénylő táncát. Bámulta egy darabig, majd felállt, kiment a konyhába, készíteni magának egy teát. Amíg felforrt a víz, a gombát megtöltötte kedvencével, Quitten teával. Leforrázta, a birs illata körbelengte az aprócska konyhát.

Leült az asztalhoz, megízesítette, s miközben kortyolta a gőzölgő italt, az ablaka alatt elterülő park napfürdőző, zöldellő fáit nézte. A sugarak áthatoltak a harsogón eleven lombkoronán, s mint egy absztrakt művész, változatos mintákat rajzoltak a sétányra. Úristen, de rég jártam egyet, sóhajtott. Egy fiatal pár andalgott kéz a kézben a fák és bokrok árnyában megbúvó pad felé. A második emeleten lakott, ablakából épp rálátott oda, ahova letelepedtek. Sugárzott arcukról a boldogság, az összetartozás élménye. Látta kezeik összesimulását, a beszélgetés közben adott-kapott öleléseket, apró puszikat, s megleste csókváltásukat. A fiú odahajolt partneréhez, súgott valamit, s ő meghallotta a lány gyöngyöző nevetését. Elöntötte egy szívfacsarón fájó érzés, nagyon magányosnak érezte magát. Egyedül volt, miközben odakint lüketett a város, emberek jöttek-mentek, nevettek, beszélgettek. Pezsgett az élet. Nélküle. Nézte őket, a két boldog embert, tekintete képtelen volt elszakadni a látványtól.

Lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy a fiú keze a csók hevében felfedezőútra indul, először lopva, majd mivel senki nem járt arra, egyre bátrabban a lány melleit simítja. A férfi érezte, hogy a látottak hatására ágyéka lüktetni, vesszője követelődzve ágaskodni kezd. Kínzón, elemi erővel feszítette a vágy. De tudta a megoldást. Mióta elhagyta a kedvese, nem volt sem kedve, sem ideje ismerkedni, rendszerint így oldotta meg a problémát. Felpattant, visszarobogott a szobába, a számítógép elé vetette magát. Pillanatok alatt az ismerős oldalon járt. Szemrevételezte a lányokat, válogatott, melyikhez is lenne ma kedve. Először egy egész alakos kisebb kép jelent meg, és mellette egy nagyobb fotón az arc volt látható. Ha felkeltette érdeklődését, a kis képre kattintva bejött egy, a teljes képernyőt kitöltő akt, ami körbeforgott, minden oldalról megmutatta az illető adottságait.

Nem sokáig gusztálta a kínálatot, ma is, - immár sokadszor - Lorien mellett döntött. Újra és újra rácsodálkozott a fotójára: Gyönyörű lány volt, bőre tejeskávészínű, hosszú fekete haj keretezte finom arcélét. Úgy érezte, a lány zöld macskaszeme hipnotizálja, vonzza a tekintetét. Mosolygó ajkából elővillanó fogai hófehéren, hívogatón csillogtak. Teste tökéletes volt: kerek mellei ruganyosak, combjai hosszúak. Amióta felkerült a választható kínálatba, csak nagyon ritkán esett másra a férfi választása. Most sem tett másképp: elküldte a fogadókódot, majd megtette a szükséges előkészületeket, és várt...Ott állt előtte Lorien, spagettipántos, bokáig érő hófehér ruhában. Csábosan mosolygott, kezeit hívogatón nyújtotta felé. Már a látványától is szaporábban lélegzett a férfi, majd amikor a lány legörgette vállain a vékony pántokat, s a ruha libbenve hullott a földre, felhördült, vágyakozása egyre erősebb lett. Magához húzta, csókokkal borította el Lorien nyakát, vállát.

Keze végigsimította a bársonyos bőrét, cirógatta a hátát, csípőjét, majd a melleit, egyenként eljátszott mindkét bimbójával, mohó szája is egyre nagyobb területet fedezett fel a lány hibátlan testén, végigjárta, megízlelte minden porcikáját. Nyelve kacérkodva eljátszott a meredező bimbókkal, nem bírt betelni velük, szívta, szopogatta őket. Válaszul kéjes sóhajokat kapott. Keze a lapos hasról céltudatosan lejjebb vándorolt, már a frissen borotvált szeméremdombot simította. Széttárta a combokat, fejét közéjük fúrva csókolta, nyelvével kényeztette a lányt, aki nyögve magához szorította, csípőjét a nyelvjátékkal ritmusban emelgette. Két ujját lassan a lány barlangjába vezette, szájával a csiklóját ingerelte. Lorien hamarosan összerándult, az orgazmus hulláma átjárta és elborította teste minden porcikáját, nyöszörögve élvezett el.

A férfi gyönyörködve nézte a meg-megremegő nőt, aki lassan tisztuló tudattal ránézett, magához húzta, megsimogatta a serkenő borostával borított arcát. Eztán a füléhez hajolt, elsuttogta, mit fog vele tenni. Szavai, és a fülét cirógató nyelv hatására a férfi pénisze éledezni kezdett. Lorien átvetette a lábát a férfin, egyre lejjebb csúszva ajkával végigjárta a felsőtestét, csókokkal borította el a gyér szőrrel borított mellkast, finoman harapdálva ingerelte a barna mellbimbókat. Ágyékát hozzádörzsölgette a férfihez, aki lehunyt szemmel, nyögve élvezte a kényeztetést, a nedves punci simogatását. Megborzongott, amikor a lány ujjai a szőrzetébe túrtak, és észvesztően lassan, a körme hegyével végigkaristolták az ágaskodó vesszőjét, majd a heréjét kezdték masszírozni. Puha ajkai lágyan körülölelték a duzzadó makkot, fel-alá siklottak a hímvesszőn. Élvezettel szívogatta ki az apró gyönyörcseppeket, majd nyelvét körbejártatta a herezacskón.

Mikor teljes pompájában meredezett a pénisz, beleereszkedett. A férfi megérezte a hüvely falának szorítását, jóleső sóhaj szakadt ki belőle. Kezeit a nő mellbimbójához emelte, körkörös mozdulatokkal ingerelte. Lorien fejét hátravetve, aprókat mozdulva elkezdett ringatózni. Nem kezdett vad vágtába, kiélvezte a kéj minden pillanatát. A férfi többször érezte úgy, pillanatok kérdése csupán, és elélvez. Ilyenkor a lány mozdulatai abbamaradtak. Játszott vele, mint macska az egérrel, s mosolyogva nézte őt, amint egyre jobban elhatalmasodik rajta a vad szenvedély. Nem bírta tovább, kérte forduljon meg. Lorien négykézlábra ereszkedett, hátulról kínálta fel magát. A férfi a lány derekára tette a kezét, határozott mozdulattal tövig hatolt a feltárult nagyajkak közé. A nő felsikkantott, lábait szorosan összezárva tette még szűkebbé a barlangját, és várta az újabb rohamot.

Mutatóujjával a csiklóját simogatta, a férfi pedig egyre vadabb tempót diktálva vesszőjét újra és újra belemerítette a nő puncijába. Lorien teste hirtelen megfeszült, átadta magát a gyönyör érzésének. A ritmikusan összeránduló hüvely szinte magába szippantotta, fogva tartott a férfi péniszét. Két hatalmas lökés után a belsejét feszítő, forró magja végre előtört, lüktetve árasztotta el a lány kelyhét... Lihegve, még mindig az átéltek hatása alatt rántotta le a férfi az érzékkelőkkel, stimulátorokkal ellátott szemüveget a fejéről. Végignézett magán, meztelen alsótesttel, már lankadó hímvesszőjével kezében ült a forgószékben, opálos színű spermája apró tócsában csillogott a parkettán. Tekintete lassan tisztult felfele. A monitor halk csipogással jelezte, hogy üzenete érkezett. Rövid, udvarias e-mail volt, a VS Co. köszönte meg, hogy igénybe vette virtuális szex-szolgáltatását, valamint bemutatta a legújabb fejlesztését, az extra kívánságokat is teljesíteni tudó, Shina néven igényelhető szex-programot.

Elégedett sóhajjal dőlt hátra, gondolatai már az előtte álló újabb munkája körül forogtak.
Szavazz Te is!

Átlag: 3.43 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 barbi81 2016. 06. 27. hétfő 08:55
smile
#6 feherkalman1 2016. 04. 4. hétfő 10:16
Ha ez a jövő, én akkor inkább maradok a mában.
#5 A57L 2014. 11. 2. vasárnap 11:25
Egynek elmegy.
#4 tutajos46 2013. 12. 24. kedd 18:15
Hát inkább egy lucskos szőrös pina mint a monitor.
#3 v-ir-a 2011. 12. 25. vasárnap 00:08
ez a jövő smile
#2 h 2010. 05. 28. péntek 01:06
h
#1 Törté-Net 2003. 10. 19. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?