A+ A-

Képzelt valóság...

Forró nyári nap volt. Fülledt, mint a többi... Akkor már 2 hete tartott az a szörnyű kánikula, ami forróságával nem csak az állatokat és a növényeket taglózta le, de őt is. Éppen egy bögre jeges teát iszogatott, amikor hirtelen rátört az ismerős érzés. Valami hiányzott neki már napok óta, bár maga sem tudta, hogy pontosan mi is az. A legváratlanabb helyeken tört rá és ilyenkor forróság futott át a testén, majd kiverte a víz, remegett... Azóta tartott, amióta meglátta azt a srácot abban a bevásárlóközpontban. Ruhát mentek vásárolni a barátnőjével, ma már nem bólintana rá olyan könnyen. Mert azóta kínozza a vágy. Most is a gép előtt ült, mint mindig, de az esze máshol járt. Lazán öltözött, mint mindig, már csak a forróság miatt is. Ahogy ott ült kék bugyijában és fehér trikójában, nem is volt tudatában annak, hogy akármelyik férfiben képes lenne azonnal felébreszteni a vágyat.
Sosem gondolkozott ilyesmin, mindig is a saját feje után ment, az öltözködésben, a beszédben, stílusban és a szexben is. Csinos volt, gömbölyű, de egyáltalán nem kövér, olyan van mit rajta fogni típus. Tenyérbeillő mellein megfeszült kedvenc macis trikója. Gyönyörű, barna bőre volt, erre mindig kényesen ügyelt. Zöld szemei, amik mindenkit megigéztek, aki csak vette a bátorságot, hogy beletekintsen. Gondolatai most is szabad utat jártak, ahogy mindig. Az a srác. A kék szeme azonnal megfogta. Sosem hitt abban, hogy létezik szerelem első látásra. Viszont fizikai vonzalom, az az édes bilincs annál inkább. Az volt az érdekes, hogy nem az a kigyúrt, izomagyú fazon volt. Egyáltalán nem. Viszont volt benne valami, ami megfogta, talán a kisugárzása, az egyénisége. Ahogy segített neki a polcról levenni azt a dobozt...
Gondolatai a srácon jártak most is, amint a teából kihalászott jéggel bíbelődött. Imádta a jeget, amint forró bőrével érintkezik. Ahogy lassan, nagyon lassan végighúzta a nyakán, a mellkasán, a hasán keresztül egészen testének legforróbb pontjáig. Az édes álmodozásból a kilincs zörgése zavarta fel. Ki lehet az, hiszen senki sincs otthon. Pillanatokkal később megoldódott a rejtély, amint a fehér, poszterekkel teleragasztott faajtó kinyílt és ott állt a srác. A srác a bevásárlóközpontból. Nem hitt a szemének. Valahol, valaki meghallgatta a könyörgését, ahogy annyiszor már, de ez
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9 pont (3 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 marci 2003. 10. 15. szerda 16:21
Nagyon szép, de szerintem kitalált...de akkor is gyönyörű a történet,írhatnál gyakrabban is! 10 pont
#1 Törté-Net 2003. 10. 15. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?