A+ A-

A szobor

A nyári hőség, mint valami forró dunyha terült a tájra. Adrienn a tanyaudvaron mosott. A házban ugyan volt automata mosógép, de szeretett a vízben pancsolni, amikor meleg volt. Élvezte, ahogy karja és pólója egyre vizesebb lett, hűtve felhevült testét. A legfontosabb szempont pedig az volt, hogy szemmel tudta tartani a három éves kislányát a homokozóban. Már megint nyakig koszos volt. Az asszony leszokott már arról, hogy folytonosan megmosdassa, és átöltöztesse. Egy ruhácska reggel, meg egy délután az alvás után. Kész.
- Ne edd meg a homokpogácsát! - szólt most rá a gyerekre, de már késő volt. A kislány már köpködte is ki a homokszemeket. Az asszony odaszaladt a diófa árnyékában lévő homokozóhoz, és a pólója sarkával kezdte el törölgetni a maszatos szájacskát.
- Hányszor mondjam még, hogy nem szabad megenni a homokot!
- Csak játszásiból? - csacsogta a kislány, miközben egyre jobban elhúzta a fejecskéjét. Göndör, szőke fürtjei, melyet anyja a lófarokba gumizott, kemények voltak már a homoktól.
- Igen, csak játszásiból. Látom, megint moshatunk hajat.
- Neee, csípi a szememet!

Ekkor kezdett morogni a kutya. A hátsó kertbe volt zárva, nehogy megtámadja a kislányt. Mostanában sok ilyet hallani, nem árt az óvatosság. A földúton megjelent egy kocsi. Az asszony agyán átvillant, hogy be kéne szaladnia egy száraz pólóért, de már nem volt idő. A kocsi megállt a kapu előtt, és kiszállt belőle egy férfi. Adriennek valahogy ismerősnek tűnt.
- Nyitva van, jöjjön csak be! - kiáltott oda az asszony. A férfi elindult feléjük. A kutya őrjöngeni kezdett. Az asszony rákiáltott, aztán megfordult. A férfi ott állt előtte. Magas volt, és jóképű. Kék szeme pedig úgy világított barna arcából, mint egy tiszta vizű tó. Adriennek beugrott, hogy honnan ismeri. A férje legjobb barátja volt. Zsoltnak hívták.
- Szerbusz Zsolt, messziről alig ismertelek meg.
- Bocs, nem akartalak zavarni, de erre jártam, és gondoltam beugrok - mondta, és közben le nem tudta venni a szemét a nő melleiről, melyek sejtelmesen látszottak a vizes póló alatt.
- Feri nincs itthon - közölte az asszony a száraz tényt, és belepirult a férfi vizslató tekintetébe.
- Merre csavarog már megint? - vigyorodott el a férfi.
- Kiállítást szervez magának Bécsben - mondta az asszony. Öt éve vették ezt a tanyát. Nyugalomra vágytak, ahol tudnak alkotni. Ferenc festő volt, Adrienn pedig szobrász.
- Miért csak magának? És a Te szobraid?
- Csak őt hívták most - szomorodott el az asszony. Eszébe jutott a vita. Amikor dolgozni kezdtek, megegyeztek, hogy egymás nélkül nem állítanak ki, és ezt most a férfi megszegte. Adrienn tudta, hogy ez nagy lehetőség a férfinak, de mégis bántotta a dolog.
- Gyere beljebb! Úgy is ki kell vakarnom a kisasszonyt a koszból.

Ebédelj velünk. A férfi nagyot nyelt, és végre levette a szemét az asszonyról, aki most a homokozóból felemelte a kislányt.
- Tegyél le! - nyűgösködött a kis mazsola.
- Nem, mert mindent összetaposol a homokos cipőddel bent!
Beléptek a kellemesen hűvös házba. A régi konyha lett átalakítva előszobának. Balra nyílt az ebédlő, mögötte, a konyha. Az L alakú ház sarka volt a nappali, mellette a hálószoba, a gyerekszoba, és a fürdő.
- Ülj csak le a nappaliba - mondta az asszony, én bedugom a kádba ezt a kismalacot. A férfi leült, és már hallotta is a kislányt, ahogy sivalkodik a vízben. Adrienn pár pillanat múlva megjelent az ajtóban. Zsolt legnagyobb bánatára átvette a pólót, és egy sortot is húzott.
- Ugye velünk ebédelsz? - mosolygott az asszony.
- Nem vártál, nem eszem el előletek az ételt.
- Ugyan már, van mindenből elég, és rossz itt egyedül!
- Köszönöm a meghívást.
- Kérsz egy italt? Vodka, vagy whisky?
- Na, ha ilyenekkel kínálsz, itt maradok éjszakára is - nevetett a férfi.
- Jó - bólintott az asszony - Feri úgy is holnap délelőtt itt lesz már.
- Végül is nem rohanok sehová - mondta a férfi, és látta az asszonyon, hogy őszintén örül.
- Anyúúú, anyuuuu, kész vagyok! - hallatszott a fürdőből.
- Azonnal jövök, töltenél nekem is? Ott vannak az italok a konyhában, a hűtőben. Vodkát kérek - mondta Adrienn, és kiment a fürdőbe. Rövid közelharc után megmosta a szőke kis fürtöket, aztán az ölében a fürdőlepedőbe csavart kislánnyal kiment a nappaliba. Az italok ott pompáztak már az asztalon. Zsolt mosolyogva emelte az asszonyra a vodkás poharát.
- A hölgyekre! Jaj, de szép kislány vagy, előbb nem is láttam a kosztól - a kislány hangosan felkacagott.
- Mi a neved?
- Melinda - csillant meg büszkén a kislány szeme.
- Itt hagyhatlak benneteket, amíg az ebédet megmelegítem? - kérdezte az asszony a férfit, miközben a lányára ráadta a pizsamát.
- Hát persze, majd játszunk valamit. Adrienn kiment a konyhába.

Odatette az ételt, majd megterített. Be akart menni a nappaliba, hogy szóljon, hogy kész az ebéd. Zsolt és Melinda a kanapén ültek, és piros pacsiztak. Melinda hatalmasakat kacagott. Adrienn elszomorodott. Az apjával nem jött ki ilyen jól a gyerek. Feri nem tudta közel engedni magához a lányát, folyton parancsolgatott neki. Az ebéd alatt alig szóltak. A férfi lopva leste az asszonyt. Ahogy kivitte a leveses tányérokat a mosogatóhoz, ahogy hozta be a húst, és a köretet. Gyönyörködött karcsú termetében, vöröses szőke hajában, amit a nyári nap helyenként egész világosra fakított. Szerelmes volt belé, már évek óta. Az itt töltött órák, a közös vendégeskedések alatt lopott percek, amikor meg tudta nézni a nőt, meghozták gyümölcsüket. Azon kívül rettenetesen tehetségesnek tartotta. Egy születés napjára kapott a házaspártól egy festményt, és egy szobrocskát. Mindkettő a nappalija dísze lett, de, míg a képe alig néz rá, az asszony szobra folyton vonzza a szemét. Egy nőt ábrázol, amelyik úgy fekszik, hogy lelóg a feje az ágyról.
- Kávét? - zökkentette ki Adrienn a férfit a gondolataiból.
- Igen, köszönöm.

Megitták a forró, erős főzetet. Az asszony is jártatta lopva a szemét a férfin. Eszébe jutott, hogy szégyellte magát az esküvőn, mikor Feri bemutatta neki a jóképű barátját, és azt gondolta, hogy inkább hozzá kéne mennie, nem Ferihez.
- Lefektetem a gyereket, addig olvasgass, vannak ott magazinok - mondta a nő, és elkapta a kis örökmozgót, és kivonult vele. Mire visszaért, a férfi elmosogatott, és a nappaliba ülve olvasott.
- Elmosogattál, köszönöm - mondta Adrienn, és eszébe jutott, hogy egyszer elment az anyját meglátogatni, és ott ragadt, mert akkora hó esett. Három napig nem tudott hazajönni. Három napig nem volt mosogatva.
- Önző érdekből mosogattam ám! Mutasd meg, hogy min dolgozol most! - mosolygott a férfi, és letéve a kezében lévő újságot felállt. Adrienn bólintott, majd nyomában a férfival, elindultak kifelé a házból.

A műterem a hátsóudvarban volt, a pajtában. A kutya lelkesen szaladt utánuk. Zsolt meg is simogatta.
- Miért tartjátok az udvartól külön a kutyát?
- Feri fél, hogy megharapja Melindát - a férfi megdöbbent, de nem szólt semmit. Adrienn pedig megint csak apró diadalt élt át. Ki hallott már olyat, hogy egy németjuhász megharapta volna a gyereket? Kitárta a pajta ajtaját, és beléptek a műterembe. A koradélutáni nap ömlött be az üvegtetőn, elviselhetetlen volt a meleg.
- Hogy bírsz itt dolgozni?
- Nem itt szoktam nyáron, hanem ott kint - mutatott a pajta előtti nagy fa alá. Közben egy izzadságcsöpp indult el a homlokáról. A férfi beleremegetett, olyan szép volt a pillanat varázsában az asszony. Egészen elé lépett, és a vágytól izzó szemekkel nézett rá. Egy pillanatig összeforrt a lelkük, a férfi már éppen megcsókolni készül az asszonyt, amikor az megborzongott, és hátat fordított.
- Na, ez a legújabb szüleményem - mutatott az asszony egy darab márványra, ahonnan kezdett kibontakozni a szobor. Egy asszony feje.
- Jé, ez Te vagy - örvendezett a férfi - csak Te leszel rajta?
- Nem. Két alakos lesz, csak még nem tudom, hogy ki lesz a másik.

Kimentek a pajtából, és leültek a fa alá, a fából készült asztal mellé, a durván ácsolt padokra. Beszélgetni kezdtek, először csak semleges témákról, aztán kibeszélték egy, két közös ismerősüket. A kútból mert friss vizet itták, és a nő keze hozzá, hozzá ért a férfiéhez, ahogy töltött a cserépkancsóból. Vibrált körülöttük a levegő, de a férfi nem mert közeledni. Hamarosan megjelent Melinda is. Közéjük ült és csacsogott. Addig kérlelte őket, míg le nem álltak vele társasjátékozni. Végig nevették a délutánt, a kutya pedig ott ült a lábuknál, és esze ágában sem volt bántani senkit. Már szürkült, mikor az asszony felállt, hogy elmegy vacsorát készíteni.
- Miért nem főzünk itt kint? - kérdezte a férfi az asszonyt. Ott a tűzrakó hely. Az asszony örült az ötletnek. Előkerült a bogrács, kihordták a húst, hagymát és ott aprították fel őket. A kislány izgatottan figyelte a fejleményeket. Amíg főtt az étel, megint társasoztak, hagyták nyerni, a kipirult arcú gyereket. Leszállt az est, és ott nevetgéltek továbbra is a tűz körül. Tíz óra is elmúlt, mire a kislány el kezdett el, elbóbiskolni. Bevitték, aztán lefektették.
- Megmutatom a szobádat - mondta az asszony. Benyúlt a nappaliba a rakodós szekrénybe, és tiszta ágyneműt vett elő, a férfi kezébe nyomta, majd kimentek a tornácra. A vendégszoba a tornác végében volt. Külön bejárattal, pici fürdőszobával. A férfi szíve nagyot dobbant, de a nő csak kinyitotta neki az ajtót, jó éjt kívánt, és szinte elmenekült. Így hát a férfi egyedül vette birtokba a szobát. Felhúzta az ágyat, aztán kisétált ismét a tornácra. Megállt a hálószoba ablaka alatt, és nagyokat lélegzett, hátha a sötét helyiségből kiáramlik az asszony illata, ám hamarosan világosság gyúlt oda bent. Meglátta a meztelen asszonyt, és elakadt a lélegzete. Az a szekrény tükre előtt nézegette magát. Szomorú volt a szeme. Zsolt nem szerette a kukkollókat, ő sosem vett részt a kamaszkori zuhanyzós kalandokban, de most nem tudta elszakítani magát a látványtól. Aztán sötét lett, és hallotta a férfi, amint a nő nyögdécselve maszturbál. Tudta mit kell tenni.

Adrienn Zsoltra gondolt, mikor ujjai a combja közé siklottak. Kívánta a férfit, minden porcikája égett utána. Felzaklatta az egész nap. A férfi átható tekintete, szépsége, szelídsége. Dühös volt magára, hogy nem engedte, hogy megcsókolja a pajtában. Már épp a csúcs felé haladt, amikor egy test mellécsusszant az ágyban.
- Te vagy az Feri? - kérdezte bizonytalanul, de azonnal megérezte, hogy nem a férje, tudniillik, a férfi keze becsúszott egyenesen a nedves puncijába. Adrienn nagyot nyögve elélvezett. Aztán megcsókolták. Ó, hogy kívánta. Zsolt nyelve erőszakosan azonnal betöltötte a száját. Kezei a mellén matattak, majd mikor már az asszony levegőért kapkodott, a szája is rátalált a bimbókra. Az asszony maradék ellenállása is feloldódott, és átadta magát az élvezetnek. Zsolt pedig egyre lejjebb, és lejjebb csókolta. "Ó, add Istenem, hogy ott is csókoljon!" cikázott át az agyán a gondolat. A férje soha nem érintette ott szájjal. Undorodott az erős illattól, és ízektől, így az életükből kimaradt a szex ezen változata. Adrienn hirtelen összerándult. Zsolt belenyalt a kitárulkozó ajkak közé, aztán szívni, nyalni kezdte a megduzzadt csiklót. Adrienn sírni kezdett a boldogságtól. Kezét, lábát szétvetve, remegve fogatta a gyönyört. Keze a lepedőt markolászta. Mielőtt ismét elélvezett volna, a férfi ráfeküdt, és bevezette a szerszámát. Lassan, minden centimétert bejárva kezdett mozogni.
- Szeretlek, évek óta szeretlek - lihegte, és egyre gyorsabban mozgott. Érezte, hogy sosem érzett gyönyört okoz az asszonynak.
- Hogy akarod még?
- Hátulról! - remegett bele az asszony, hogy megkérdezték. Férje már régen nem kérdezte. Csinálták a megszokott mozdulatokkal. Zsolt kihúzta a szerszámát, Adrienn négykézlábra állt, és várta, hogy a férfi ismét magáévá tegye. Érezte, hogy a hatalmassá duzzadt hímtag beléhatol, aztán ismét átadta magát a kéjnek. A férfi ujjai a szájába matattak, egyre jobban elöntötte őket az extázis hullámzása. A nő sírva, nyögdécselve élvezni kezdett. A férfi a rá, rászoruló izmok hatására remegni kezdett, majd egy hatalmas lökés után az asszonyba élvezett. Lihegve fordult hanyatt, mire az asszony a szájába vette a péniszét, és leszopta róla a fanyar ízű cseppeket. Hajnalban ébredtek fel. Az asszony rázta a férfi vállát:
- Át kéne menned a szobádba. Nem akarom, hogy Melinda bármit észrevegyen.
- Jó - csókolta meg a férfi, aztán, szétnyitotta az alvástól meleg combokat, és ismét megcsókolta az asszony szemérmét. Adrienn felnyögött.
- Most ne - tolta el aztán a férfit magától az asszony - jövő héten megyek tanítani a főiskolára. Akkor tudunk lopni magunknak pár órát.
- Alig várom! - csókolta meg szenvedélyesen az asszonyt a férfi, aztán fölkelt, kelletlenül felhúzta a nadrágját, megsimogatta az asszony arcát, és átment a vendégszobába.

A reggeli csendes volt. Melinda nem értette a hangulatot, de rá is rá szállt. A férfi tíz órakor készülődni kezdett.
- Várom a telefonodat. Repülök haza, ahogy hívsz. Csak apró puszit adtak egymásnak, nehogy a kislány kikotyogja, aztán Zsolt elment. Csöngött a telefon. Feri volt, hogy csak délután ér haza. Adrienn alig várta, hogy a gyereket lefektethesse, rohant a műterembe. Három óra alatt kifaragta a szobrot, aztán elrejtette. A következő héten, hétfőn beadta az anyjának a kislányt, majd leadott két órát művészettörténetből. Felhívta Zsoltot, majd leparkolt a lakás előtt. Zsolt negyed óra múlva ott volt. Újra érezte azt a mindent elborító, hullámzó érzést. Az egész teste remegett, aztán elöntötte a forróság. Ráborult Zsoltra, és pihegve élvezték egymás csillapodó testét. Mikor már mind a ketten visszanyerték a lélekjelenlétüket, Adrienn befészkelte magát a férfi mellé, és pajkosan kérdezte:
- Tetszik az ajándékom?
- Nagyon - csókolta meg a férfi, aztán ismét kalandozni kezdtek egymás testén. A hálószoba sublóton pedig ott állt Adrienn új szobra. A szobor egy szeretkező párt ábrázolt. Adriennt és Zsoltot.
Szavazz Te is!

Átlag: 6.5 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 feherkalman1 2016. 03. 24. csütörtök 11:00
Egy nő aki nem töri a fejét a megcsaláson,megteszi amit kíván.
#13 feherfabia 2016. 01. 7. csütörtök 05:59
Nagyon tetszett!
#12 zsuzsika 2015. 01. 4. vasárnap 08:01
Jóó.
#11 tutajos46 2013. 12. 23. hétfő 06:54
Szuper.
#10 hairy_pussy 2013. 06. 10. hétfő 18:51
nagyon jó
#9 genius33 2012. 10. 6. szombat 07:07
Nagyon jó.
#8 kelyhecske 2010. 05. 9. vasárnap 22:14
Rebi..ahogy ki lehetett venni ez nem felejtős rörténet számukra...de nagyon tetszett nekem is 10 pont
#7 Rebi 2008. 03. 1. szombat 10:36
Tök jó, így kell élni! Nem a megcsalom, nem csalom meg elvén.
Ami szépet és jót megkívánsz, az ellen ne tiltakozz, ha meg megteszed, feledd el és nem lesz következménye.......
#6 tom1019 2007. 05. 10. csütörtök 16:41
Jó kis törté-net volt, megmozgatta a fantáziámat!
#5 mdtimi 2004. 02. 12. csütörtök 15:09
Tetszik!
#4 N 2003. 11. 21. péntek 18:23
huh, csudajó :-)
#3 xy 27 2003. 10. 13. hétfő 14:58
8 pont
#2 BBBB 2003. 10. 13. hétfő 05:16
Kicsit szajbaragos lett az utolso mondattol, egyebkent hibatlan jo! BTW nem szerepelt ez a tortenet regebben mar itt?
#1 Törté-Net 2003. 10. 13. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?