A+ A-

Vissza a feladónak...

Liz a nappaliban ült az ablak előtt, a kis kerek, csipketerítővel borított asztalnál és a napi postáját bontogatta. Napsütéses délelőtt volt. Az ablakon szikrázóan ömlött be a kora tavaszi napfény, éles csíkokat rajzolva a nő arcára. Az asztalt beterítő újságok, színes prospektusok alól egy kék csíkos boríték sarka villant elő. Az asszony csak most vette észre. Érdeklődve nyúlt a kis papírdarab felé és szemében kíváncsiság csillogott.
- Légiposta boríték...- honnan jöhetett? -forogtak sebesen a gondolatai. Senkire sem emlékezett, aki külföldről küldhetne neki levelet. Izgatottan emelte fel a borítékot. Lassan, hitetlenkedve olvasta el a feladót. Aztán újra... Lassan, szótagolva ejtette ki a nevét.
- AND-RÁS. Szája bizonytalan mosolyra húzódott és maga sem tudta miért, de örült. Lassan, komótosan, szinte önmagát kínozva nyitotta fel a borítékot. Hosszú évek óta semmit sem tudott Andrásról. Mióta a férfi felmondott a vállalatnál, ahol annak idején együtt dolgoztak, megszakadt köztük a kapcsolat. Liz széthajtogatta a zizegő papírt és olvasni kezdte a szálkás betűket.
Hol mosolygott közben, hol elsötétült a szeme és a lassan bepárásodó szempárból harmatként peregtek a könnyek.
- "...egy hét múlva érkezem. Találkoznunk kell, látnom kell Téged!" -és a nő pontosan tudta mit jelent ez. Azt is tudta, hogy nem fog elmenni a találkozóra. Az asztalra fektette a papírlapot, szemét a hófehér függönyre szegezte és az emlékek fátyolán keresztül meredt ki az ablakon. Valaha szerette Andrást.
- Emlékszem... amikor első alkalommal pillantottam meg a cég udvarán, apró remegés futott végig a gerincemen. Ahogy ott állt és egyenesen rám mosolygott, nem tudtam volna ellenállni neki, bármilyen ismeretlen volt is még számomra akkor. Barna hullámos haja, mosolygós szeme és alacsony, de izmos alakja egészen magával ragadott. Ha létezik szerelem első látásra, akkor ez az volt. -merengett mélyen a múlt történésein. Filmként látta maga előtt peregni azokat a perceket, amikor először beszélgettek, és amikor először ölelték át egymást.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.3 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 feherfabia 2015. 12. 31. csütörtök 07:50
Nem tetszett!
#3 A57L 2013. 11. 25. hétfő 05:53
Nem rossz.
#2 Privato 2003. 10. 9. csütörtök 03:58
Egy kicsit zavaró, hogy egyszer egyes szám harmadik, utána meg első személyben beszél az író. El kellett volna dönteni...A stílus alapján a Csók és Könnybe való, de a fentebb írt bakit leszámítva jó írás.
#1 Törté-Net 2003. 10. 9. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?