A+ A-

Egy ügynök naplójából 7. rész - Lucy Liu és Zhang Ziyi

Fordítás
Eredeti író: Carnage Jackson
Néha eltűnődöm, hogy is keveredhetek ilyen helyzetekbe. A legtöbb ember általában nem találja magát olyan szituációkban, mint amilyenben például most vagyok - éppen egy aktatáskába rejtett bombától próbálok megszabadulni egy hotelszobában. Mellettem két nő sikoltozik torkaszakadtából: Lucy Liu és Zjang Ziyi. Próbálok nem odafigyelni, és a problémára koncentrálni, vagy legalábbis arra, hogy valahogy megállítsam a visszaszámlálót, de ez nem könnyű feladat. Az agyam újra meg újra visszatér oda, amikor ez az egész kezdődött, két nappal ezelőtt.

Az egész akkor kezdődött, amikor Lucy Liu figyelmeztetés nélkül besétált az irodámba. Éppen kedvesemmel, Natalie Portman-nel beszélgettem telefonon, mielőtt Lucy berobbant volna az ajtón.
- Igen, Natalie, jól vagyok. És veled mi van? Hogy megy a színdarab? Aha... jó - mondtam, mielőtt Lucy az ajtó kivágásával halálra nem ijesztett.
- Dean, beszélnem kell veled, MOST! - állt elém Lucy, és csapott az asztalra, a fa csak úgy recsegett, a tolltartó majdnem kiborult.
- Natalie? Mennem kell. Majd visszahívlak. Igen, én is szeretlek. Szia - és le is tettem. - Tudod, Lucy, ezt igazán nem vártam volna tőled. Nekem is van magánéletem - mondtam a lánynak.
- Dean, ez fontos. Segítened kell a barátomnak, Zhang-nak, az ügynöke éppen tönkre akarja tenni a karrierjét - mondta Lucy, miközben fel-le sétált az íróasztalom előtt. Csinos kis ruha volt rajta, ami kiemelte gyönyörű testét, hosszú, fekete haja egy szoros copfba fonva. Máskor örültem volna, ha vele tölthetek egy kis időt, de ez a félbeszakítás kissé felbosszantott.

- Zhang? Ki a franc az a Zhang? - kérdeztem.
Lucy elővett egy Variety-t a táskájából, és asztalomra csapta. A címlapon a Csúcsformában 2 sztárjairól egy kép, Jackie Chan és Chris Tucker. Köztük egy lélegzetelállítóan gyönyörű, aranyos ázsiai lány állt.
- Ő Zhang - mutatott rá Lucy. Átfutottam a cikket, ami a fotóhoz kapcsolódott, volt benne pár sor a lányról is. Csak néhány megjegyzés friss sztárságáról, beleértve (amire először nem is emlékeztem) főszerepét a Crouching Tiger-ben és a Hidden Dragon-ban. A képen vadul, mégis aranyosan mosolygott, igazi hollywoodi mosollyal. Gyönyörű volt a félig gyűrött újságban, és mostmár kíváncsi voltam, mit akar Lucy mondani.

- Oké, most, hogy már tudom, ki ez a lány, mit csináljak? Nem ő az ügyfelem, hanem te - mondtam.
Lucy rámnézett, valahogy úgy, ahogy az általa játszott Ling az Ally MacBeal-ben. Kissé nyugodtabban ült le a székre, és nekilátott, hogy elmagyarázza.
- Nos, ahogy én, Zhang is kínai. Na jó, én kínai-amerikai vagyok, ő csak egy kínai színésznő, aki Amerikába JÖTT. Na mindegy, a lényeg, hogy a jelenlegi ügynöke szintén kínai, a neve Lao Hwrong. Kínában könyörtelen fickóként ismerik, és nemcsak arról híres, hogy kemény kommunista, hanem arról is, hogy a lehető legtöbbféleképpen igyekszik kihasználni a klienseit, nemcsak úgy, hogy tönkreteszi a karrierjüket. Kisgyerekekről beszélünk, Dean... nem csinos fiatalemberekről.
- Jó, de nem tartozik rám, hogy más ügynökök hogy végzik a munkájukat. Úgyhogy sajnálom, de én... - kezdtem, de Lucy félbeszakított.
- Figyelj, Dean, tényleg szüksége van a segítségedre. Csak menj el a pasas irodájába, és beszélj vele, talán ti ketten kitaláltok valamit. Most, hogy Zhang nagy sztár lett, attól félek, hogy a fickó bele fogja kényszeríteni néhány szörnyű filmbe, csak, hogy kihasználja, pornófilmbe, és még Isten tudja, mibe. Légy szíves, megtennéd a kedvemért? Kérlek...! - Lucy már könyörgött.
- Jó, rendben. Add meg a pasas számát, és beszélek vele. Talán megvehetjük a lány szerződését - sóhajtottam. Lucy izgatottan összecsapta a kezeit, aztán kikereste a számot a táskájából.

Másnap fel is hívtam Lao-t, és megbeszélltem vele egy találkozót aznap estére. Az amerikai irodája San Diegoban volt, úgyhogy vezetnem kellett egy kicsit. Annak alapján, amit Lucy mesélt nekem, ezzel a pasassal vigyázni kell, tényleg jó ajánlatot kell tennem neki. A cím, amit megadott, elég rossz környéken volt, s hogy biztonságban érezzem magam, megkértem Damont, hogy indulás előtt jöjjön értem.
Éppen fenn voltam az emeleten, néhány dolgot pakoltam be éjszakára, amikor kopogtak.
- Gyere be, Damon. Itt vagyok, fent - mondtam.
Hallottam, hogy kinyílik az ajtó, aztán becsukódik, de a lépcsőn már senki se jött fel. Meglepetten mentem a lépcső tetejére, és lenéztem. Damon ott állt lenn, tátott szájjal, és a nappalimat csodálta.
- Tetszik? - kérdeztem mosolyogva, és lementem hozzá.
- Nagyon. Ez mind az apjáé volt? - kérdezte Damon még mindig nézelődve.
- Igen. Ő hagyta rám, amikor meghalt. Kész csoda, hogy tudott ennyi pénzt keresni, de hát ő értett az üzlethez. Gyere, mennünk kell.

Odaadtam Damon-nak a csomagomat, aztán átmentem a hallon, az egyik dolgozószobába. Az ajtó mellett egy festmény lógott a falon. Levettem, hogy hozzáférhessek mögötte a kis széfhez. Néhány tekerés a záron, és már nyitva is volt. Kivettem belőle egy kis, fekete dobozt, és kivittem.
A világos hallban letérdeltem a padlóra, és a dobozt az aktatáskámra tettem. Kinyitottam, és kivettem belőle egy kis, kilenc milliméteres pisztolyt, és egy tárat. Betoltam a fegyverbe, ami pont Damon-ra mutatott, aki nagy szemekkel nézett rám.
- Tényleg ENNYIRE komoly lesz? - kérdezte.
- Sosem lehet tudni. DE van engedélyem rá, úgyhogy nyugi, nem kerülünk bajba - mondtam. Visszatettem a fegyvert a tokjába, aztán a táskámba. Felkaptam a földről, és Damon-nal együtt elindultunk.

Az autópályán a dugók miatt az út San Diego-ba kissé tovább tartott a szokásosnál, de odaértünk a találkozóhelyre tizenöt perccel a megbeszélt időpont előtt. Damon egész úton nem szólt egy szót sem, s amikor azt hitte, hogy nem figyelek rá, tűnődve bámulta a csomagot a lábai között. Az utcán hihetetlenül sötét volt, amikor kiszálltunk, a két utcai lámpa törötten lógott. Csak a lakásokból kiszűrődő fény vezetett minket, ahogy kiszálltunk az autóból, és egy lerobbant házhoz mentünk - a találkozó helyszínére.Nem is kellett kopognunk, máris kinyílt az ajtó, és ázsiai fickó bukkant fel, aki egy lányt fogott a hajánál fogva. Valamit mondott neki kínaiul, aztán az utcára dobta, kis teste összerázkódott, mikor leesett. Hallottam, hogy a lány halkan feljajdul, miközben feláll és arrébbmegy. A ruhája alapján prosti lehetett.
Miután a csajról gondoskodott, az ázsiai férfi felénkfordult, és ránk bámult. Csomót éreztem a torkomban az idegességtől, de igyekeztem nyugodt hangon megszólalni.
- Mr. Hwrong-hoz jöttünk - mondtam, és reméltem, hogy a pasas nem veszi észre, hogy remeg a kezemben az aktatáska. Damon egy-két méterrel mögöttem állt, és hallottam a lélegzetvételén, hogy ő is próbál normális maradni.
A hatalmas fickó bólintott, aztán hátralépett, és intett, hogy kövessük. A ház nagyon jól el volt különítva a külvilágtól, az ablalokat nehéz függönyök takarták a plafontól a padlóig. Minél beljebb mentünk, annál rozogábbnak és lerobbantabbnak tűnt az egész. Sokkal nagyobb volt, mint amekkorának kívülről tűnt, egy nagy hall vezetett a legalább három hálószobához. A legközelebbiből nyögések hallatszottak ki, sejtettem, hogy Lao egyik "tehetséges ügyfele" éppen Oscar-díjas előadást tart. Miközben átmentünk a konyhán, két férfit láttam, akik az asztalnál játszottak valamit. Két AK-47-es hevert mellettük, és egy kisebb város kivégzéséhez elegendő lőszer. Egyikük éppen italt töltött, és féreállt, hogy elmehessünk mellette.
Végül befordultunk egy sarkon, és egy szűk kis lépcsőn a garázsba mentünk, ami az alagsorban volt. Az acélajtó zárva volt, de a férfi, aki bevezetett minket, bedugott egy kulcsot a zárba, és kitárta előttünk az ajtót.

A garázst afféle irodává alakították, néhány asztallal, egy dívánnyal, és előtte egy nagy tévével. Meglepetésemre Mr. Hwrong egy asztalnál ült a sarokban, és néhány papírlapot olvasott. Mikor közelebbmentünk, nem tehettem róla, meg kellett bámulnom a posztereket a falon - kommunista propagandakiátványok voltak a világ minden tájáról, beleeértve Oroszországot és Kubát is. Lao ránkpillantott, és felállt, hogy üdvözöljön.
Idősebb fazon volt, azt hiszem, a késő ötvenes éveiben járhatott, sportzakót és nadrágot viselt, a nyakkendője lazán lógott a nyakán. Az igét átitatta az izzadság, úgy nézett ki, mint egy átlagos, túlhajszolt üzletember. Miután utálattal végigmérte Damont, hellyel kínált minket. A kövér pasas, aki behozott minket, Lao mögé állt, miközben az leült, összefonta a kezeit, és ránknézett rezzenéstelen arccal.

- Nos, Mr. Simonds, azért jött, mert a fiatal Zhang ügynöke szeretne lenni, igaz? - kezdte. Erős kínai akcentusa volt, de úgy tűnt, egész jól beszél angolul.
- Igen, így van. Igazán előnyös üzletet kínálok Önnek, hogyha átadja nekem a lány szerződését, és megengedi, hogy a cégem vegye át - válaszoltam, az egész csak egy átlagos üzleti megbeszélésnek tűnt.
- Mr. Simonds, hadd emlékeztessem, hogy a pénz számomra nem sokat ér. Az én hazámban nagy hangsúlyt fektetünk a büszkeségre és a tradícióra, és Zhang-ra igazán büszkék vagyunk, az ő, hogy is mondják, sztárságára? Ha hagynánk, hogy elhagyjon minket, most, hogy már ilyen híres lett, sokat süllyednénk a nemzetközi üzletfeleink szemében - mondta Lao. Mostmár keményen játszott, és tudtam, hogy ha nem vigyázok, az összes esélyem elveszítem.
- Megértem, Mr. Hwrong, de megígérhetem Önnek, a legnagyobb diszkrécióval és óvatossággal fogjuk kezelni az ügyet, hogy senki se veszítsen a tekintélyéből. He vet egy pillantást az ajánlatomra, láthatja, hogy... - mondtam, de Lao félbeszakított, az asztalra csapva.
- MR. SIMONDS! MAGA NEM ÉRT ENGEM! - üvöltötte, aztán valamivel halkabban folytatta. - Zhang nem fog itthagyni minket. Olyan számomra, mintha a lányom lenne, és én értékelem őt, nemcsak a színészi képességeit, hanem a többit is, amivel engem szolgál. Biztos vagyok benne, hogy megérti, ha egy apa nem akar elválni a lányától, ugye?
- Kivéve, ha az apa egy olyan mocskos vénember, mint maga - szólt közbe Damon, s mivel most szólalt meg először, mindenki meglepődött.

Lao meghátrált.
- Aha, úgy látom, a testőrének nemcsak a termete nagy. Nem tudom, miféle undorító dolgokról beszél, de biztosra veheti, hogy ha még egyszer megzavar, egyikük sem fogja elhagyni ezt a helyet, legfeljebb hordágyon - mondta nagyon hidegen.
- Elnézését kérem, Mr. Hwrong, Damon még új ebben az üzletben. NEM fog újra magszólalni, és kettőnkre hagyja ezt a dolgot - feleltem, miközben Damon-t keményen oldalba löktem. Egy pillanatra elakadt a lélegzete, de aztán megértette a helyzet nehézségét, és csöndben maradt.
- Nagyszerű. De uraim, azt hiszem, itt be is fejeztük. Szívesen kihoznám Önök elé Zhang-ot, hogy találkozhassanak vele, de azt hiszem, teljesen fölösleges, most, hogy semmit sem tudnak felajánlani nekem. Viszlát, uraim. Az emberem majd kivezeti magukat - állt fel Lao. Gyorsan kellett lépnem.
- Várjon! Mivel a szabadság és a lehetőségek országában vagyunk, miért nem hozzaide Zhang-ot, csak egy pillanatra, hogy kérdezzük meg tőle, mit is akar. Ha olyan biztos benne, magával marad, legfeljebb nekem is bebizonyítja majd - néztem szembe Lao-val. Sokkal magasabb volt, mint gondoltam volna, igazán magas egy ilyen idős férfihez képest.
Lao gondolkozott az ötleten, a kétségek és az érzelmek végighullámoztak az arcán.
- Hmm.. rendben. Nem látom akadályát. De készüljenek fel rá, uraim, hogy Zhang mennyire hűséges lesz hozzám. Elküldöm érte a segédemet, a lány éppen az egyik hálószobában van, ahhh... pihen egy kicsit. Csak egy pillanat - mondta Lao. Sóhajtva kiengedtem a levegőt, és tudtam, hogy az üzlet még nem dőlt el. Mindketten leültünk, és vártunk egy-két percig, míg a hatalmas testőr Zhang-ot idehozza.

Lépteken hallottam, és egy nő hangját, aki kínaiul hadart valamit. Zhang-ot cipelték elénk. Selyemruha volt rajta, amit kapkodva vehetett fel. Az arca és a bőre teljesen izzadt volt, ki tudja, eddig mit csinálhatott. De kétségetelenül ő volt, Zhang Ziyi, a gyönyörű nő, akit a Variety címlapján láttam. Élőben sokkal szebb volt, gyöngyfehér bőre mint a porcelánbabáké. Megigazította a haját, megállt előttünk, és dühösen nézett ránk, mintha megzavartuk volna valamiben.
Lao kínaiul mondott neki valamit, aztán agolra váltott.
- Zhang, ő itt Dean Simonds. Ügynök, és szeretne téged elcsábítani. De te miket választasz, igaz? - és finoman megfogta Zhang könyökét.
De Zhang nem ment bele a játékba.
- Én... én nem is tudom. Mi ajánl? - kérdezte tört angolsággal, a hangja remegett egy kicsit, ahogy megértette a helyzetet. Gyorsan kellett válaszolnom, mielőtt Lao félbeszakítana, és elveszíteném az utolsó esélyem is , hogy a lányt elvihessem innen.
- Megszerezhetem a legújabb szerepeket, jó filmeket, mint amilyen a Crouching Tiger is volt. A szerepet teljes egészében ön irányíthatja, és válogathat a filmek közül. És természetesen garantálhatok kétmilliót - mondtam egyszuszra.

Zhang álla leesett az elhangzottaktól, aztán lassan rámnézett, majd vissza Lao-ra.
- I... igen, ez nagyon, hogy is mondják maguk, méltányos üzletnek tűnik. Hol kell aláírnom? - kérdezte. Lao-nak betelt a pohár. Felpattant a székéből, megragadta Zhang-ot a könyökénél fogva, és elrángatta az asztaltól.
- Hálátlan ribanc, azok után, amit érted tettem! Addig nem mész el innen, amíg én meg nem engedem! - üvöltötte. Nem is tudom, miért tettem, de az aktatáskából gyorsan előrántottam a pisztolyt, és Lao arcába nyomtam. Azonnal elhallgatott, a testőre fegyvert rántott, és rámszegezte.
A dolgok eléggé felgyorsultak.
Éreztem, ahogy a szívem zakatol, miközben a kilencmilliméterest centikre tartom Lao képétől. A szeme a kezemet és a karomat figyelte, a remegésüket. Megszólaltam, szárazon és halkan.
- Hallotta, Lao... Az én cégemet válsztotta. Engedje el, és engedjen ki minket innenn akor senkinek sem esik bántódása. És ami a legfontosabb, nem hívom fel a zsarukat, és nem mondom el nekik, hogy mi folyik itt, és azt hiszem, ez csak a töredéke annak, amiben benne van a keze. Úgyhogy kérem, engedje el Zhang-ot, és mi szépen elmegyünk - mondtam, és igyekeztem nyugodtnak látszani.
- Igen. Jó ötlet - mondta Lao. A szobában mindenki hallotta, hogy nyel egyet, ahogy megpróbálja megőrizni a hidegvérét. - Jobb lenne, ha a garázsajtón át mennének ki, hogy ne zavarják fel a ház többi vendégét - mondta. A szorítása Zhang könyökén nagyon lassan enyhült, és végül el is engedte a lányt, a keze nyomát vörös folt jelezte Zhang bőrén.
Zhang gyorsan Damon mögé szaladt, s mindketten a garázs kijárata felé kezdtek hátrálni. Lao lassan a zsebébe nyúlt, miközben folyamatosan a fegyvert bámulta, amit még mindig egyenesen rászegeztem, és elővette a garázsajtó távirányítóját. Megnyomta a gombot, és az egész szoba remegett, miközben az ajtó lassan, nyikorogva kitárult. Kimentem a garázsból, s mikor már pár méterre eltávolodtam, futásnak eredtem, mint az őrült, a kocsi felé.
Damon és Zhang már benne ültek, és nyitvatartották nekem a vezetőoldali ajtót, úgyhogy beugrottam, és begyújtottam a motort, tövig nyomtam a gázt, és pár perc múlva már az autópályán száguldottunk.
Hazavittem Damon-t, aztán Zhang-ot kiraktam egy hotelben, a város szélén, a szobát persze álnéven foglaltuk le. Hazamentem, és végig figyeltem, hogy nem követnek-e.

Másnap elmentem Zhang-ért a szállodába, és az irodámba vittem, hogy felhívjuk Lucy-t, és elhívjuk hozzánk. Zhang mögöttem jött, mikor beléptünk az irodába, és leült, miközben én Lucy-t hívtam. Zhang már lezuhanyozott a hotelben, és sokkal jobban nézett ki, haja szabadon hullt a vállára. Adtam neki egy kis pénzt, és elküldtem, hogy vásároljon magának pár ruhadarabot, s ő egy vörös ruhával és egy fehér cipővel tért vissza. Nagyon csinos és nyugodt volt, és udvariasan is beszélt velem (noha egyikőnk sem említette az éjszaka történteket). Lao valószínűleg tényleg sokat foglalkozhatott vele, majdnem olyan sokat, hogy teljesen az uralma alá kényszerítse.

Lucy telefonja megcsörrent, de csak a harmadik csengetés után vette fel.
- Hello? - kérdezte. Noha kínai-amerikai volt, nagyon ismerős akcentussal beszélt: new york-ival.
- Hé, Lucy, itt Dean. Szóval még mindig Los Angelesben vagy, remek. Figyelj, van itt valaki aki beszélni szeretne veled - mosolyogtam Zhang-ra. Ő visszamosolygott, udvariasan, de azért nagyon aranyosan.
Zhang mondott valamit kínaiul (azt hiszem, afféle hellót). Egy percnyi szünet után Lucy megszólalt, szintén kínaiul. A hangja zavart volt, de nagyjából kitaláltam, hogy megpróbálja ellenőrizni, hogy tényleg Zhang-gal beszél-e. Izgatottan beszéltek egymással. Természetesen teljesen elveszítettem a fonalat, de nemsokára úgy kuncogtak és nevetgéltek, mintha csak kamaszlányok lennének. Végül abbahagyták, és Lucy megint angolra váltott.
- Dean, annyira köszönöm. Együtt KELL vacsoráznunk, és hozd el Zhang-ot is. Ez a legkevesebb, amivel viszonozhatom, hogy megmentetted az életét, és megszabadítottad attól a szörnyű ügynöktől.
- Sokba fog kerülni. Jól főzöl? - vicceltem. Zhang mosolygott, és bólintott.
- Hát, várj csak, majd meglátod. És ha nem ízlik, még mindig van itt egy kis kínai vendéglő a sarkon - mondta Lucy. Egy kicsit elhallgattunk, nem értettem a viccet.
- Vicc volt, Dean, most kell nevetni. Tudod, humor!
- Jó vicc volt, Lucy - válaszoltam szarkasztikusan. - Halálra röhögtem magam. Nyolcra ott leszünk, jó?
- Jól hangzik. Ja, és hozd magaddal az étvágyadat. Különleges vacsorát terveztem, csak neked - és letette.

Zhang és én nyolc körül oda is értünk, és becsöngettünk. Lucy piros kimonóban fogadott minket, meztelen lábakkal, a köntös alig takarta a combjait. Rajtam a szokásos, kényelmes ruha volt, pulóver, ing és farmer, Zhang pedig még mindig az új ruháját vielte, amit a reggel vett. Lucy bevezetett minket, és leültünk. DE Lucy máris felállt, és a lábaimhoz térdelt.
- Az ázsiai kultúrát gyakran összekapcsolják a gésa intézményével. Ugye tudod, mi az a gésa, Dean? - kérdezte, miközben levette a cipőmet.
- Igen. Amikor egy nő teljesen kiszolgál egy férfit, eteti, fürdeti, és szexuálisan is kielégíti. Igaz? - kérdeztem. Kíváncsi voltam, hová akar kilyukadni, de nem akartam türelmetlennek tűnni, úgyhogy tovább játszottam.
- Hát igen, nagyjából. Mint Zhang is elmondhatja, ez már majdnem teljesen kiment a divatból, kivéve a gésaházakat. A gésa fogalma azokból a nőkből ered, akik a férfiak mögött állnak, és segítik őket, de mostanában, különösen Japánban, az egész modernizálódik, és a nők egész mást csinálnak. Ma a gésa valahogy úgy funkcionál, mint a kísérő itt Amerikában, esetleg néhány feleség arra használja őket, hogy a férjének különlegességeket kínáljon - folytatta Lucy. Már mindkét cipőmet és a zoknimat is levette, és gyöngéden a lábam masszírozta. Felnéztem: Zhang sokkal közelebb ült hozzám, mint az előbb, és Lucy-t figyelte, hogy mikor kapcsolódjon be.
- Oké, de ez nem magyarázza meg, hogy miért vetted le a cipőmet. Még csak nem is randiztunk! - adtam még mindig a hülye gyereket.
- Mindketten, Zhang és én is szeretnénk megköszönni, hogy kiszabadítottad abból a szörnyű helyzetből. Szóval kérlek, ma este engedd meg, hogy téged szolgáljunk és kiszolgáljunk, ógy, ahogy csak akarod! - állt fel a lány.
- Ez nagyon kedves, de nincs rá semmi szükség.
Zhang megszólalt.
- Nem, nem, ragaszkodunk hozzá. Kérlek, állj fel, hogy levehessem az inged. Lucy addig behozza az ételt.
Megtettem, amit mondtak, mozdulatlanul álltam, Zhang ujjai pedig az ingem alá csúsztak, és lehúzták rólam a fejemen át. Kissé hűvös volt, de jólesett a mellkasomnak. Zhand kézenfogott, és a szoba másik végébe vezetett, egy nagyobb székbe, mint amekkorában eddig ültem. A lábaim alá párnákat rakott, aztán kiment, hogy segítsen Lucy-nek.

Pár perc múlva visszatértek egy tányérnyi szusival és egy nagy tálnyi rizzsel. Zhang-on is kimonó volt, jadezöld, szépen mutatott fehér bőrén.
Lucy és Zhang kétoldalt mellém térdeltek, a halas tányért a lábukra tették. Lucy egy kis lazacdarabkát csippentett fel két pálcikával, és a moszatba mártotta.
- Nyisd ki nagyra, Dean! - mondta. A szusidarabkát a szájamba tette, én pedig megettem, az íze sós volt és fűszeres, egyszerűen pompás. Ezután Zhang következett, a pálcikák közé egy kis rizst csippentett, és a számba adta. Ez is nagyon finom volt. Az érzés, hogy megetetnek, teljesen furcsa volt, mintha még sosem éreztem volna ilyet - nem vagy tehetetlen, de ugyanakkor valahogy erőt ad, hogy valaki más etet, és hogy ennyire figyelnek rád. Mindkét nő annyira finoman mozgott, hogy egyszerűen izgató volt nézni, főleg, ahogy a lágy selyem gyönyörű bőrükön hullámzik.

Mikor befejeztem, Lucy elvitte a tálcát, Zhang pedig a hallba vezetett. Lucy háza elég nagynak tűnt, az ázsiai stílus és modern dekorácó keverékével. Tökéletesen illett a lányhoz - Amerikában nőtt fel, de nem feledte a gyökereit.
Követtem Zhang-ot egy afféle gyakorlóterem-fürdőszobába a ház végében. Meglepetésemre a víz a kádban már forró volt. A kád a padlóba volt süllyesztve, nem emelkedett fölé, ahogy a többi szokott. Nyaralás közben egyszer már voltam ilyenben pár héttel ezelőtt, de ez most egész más volt. A víz nem úgy folyt, mint a normális kádakban, úgy tűnt, mintha csak forró habokból állna az egész. A szobát megtöltötte a hőség, amit a kád mellett álló felforrósított kövek csak fokoztak.
- Kérlek, szállj be a kádba, hogy megmoshassalak - mondta Zhang. Egy kissé zavarban voltam, mert éreztem, hogy merevedésem van (ez az egész szituáció annyira erotikus volt, amilyet még sosem éreztem). Zhang észrevehette zavaromat, mert megfordult, amíg levetkőztem. Óvatosan a medencébe léptem, a víz nagyon forró volt, de a bőröm élvezte. A víz fölötti levegő a kádba engedett olajoktól és mövényi kivonatoktól illatozott.

Lassan egészen a vízbe süllyedtem, hagytam, hogy ellepje a testemet. Az izmaim teljesen ellazultak, és a kád oldalának dőltem. Zhang egy székre ült, egyik kezében szivacs, a másikban szappan. Finom, kis kezével a vízbe nyúlt, megnedvesítette a szivacsot, és a vállamiat kezdte mosni, miközben én csak hátradőltem, és lazítottam. Felemelő volt, és mikor Zhang befejezte, alig kellett megfordítania, magamtól mozdultam, mint valami nedves pasztadarab. A szivacs, amivel simogatott, hihetetlenül lágy volt, és nagyon finoman ért a bőrömhöz, ahogy Zhang dolgozott vele.
Itt volt az ideje, hogy felálljak, hogy Zhang a combjaimat is megmoshassa, óvatosan egyensedtem ki, reméltem, hogy a lány nem vszi észre, mennyire kemény lettem. De meglepetésemre úgy tűnt, ezt teljesen figyelmen kívül hagyja, s úgy folytatta, mintha nem is látott volna semmit. Lucy ekkor toppant be néhány törülközővel. Ott várt rám, míg én kimásztam a kádból, úgy felfrissülve, mint ahogy talán már évek óta nem voltam.

- Most, hogy már ettél, és fürödtél, TÉNYLEG megmutatjuk, hogy szolgálhat egy nő, vagy ebben az esetben két nő egy férfit - mondta Lucy sejtelmesen. A szobából jövő fény átitatta a köntösét, és pontosan ki tudtam venni vékony, izmos alakját a ruha anyagán át. A derekamra csavartam egy törülközőt, és követtem a lányokat a nappaliba.
Lucy és Zhang egyszerre ült le a padlóra, és intettek, hogy én is tegyek így. A szoba közepén egy nagy matrac feküdt, majdnem az egész helyet elfoglalva, ezen ültünk mindannyian. A két lány gyöngéd mozdulatokkal levette rólam a törülközőt, és lefektettek a matracra teljesen meztelenül (és kőkeményen). Aztán felálltak, és levették magukról a kimonót, kivillantva meztelen testüket.
Lucy nagyon jól karban volt tartva, remekbeszabott hasával és izmos lábaival, amik gyönyörűek és láthatóan nagyon erősek voltak. Szép, nagy mellei szemet gyönyörködtetve meredeztek előre. Kiengedte a haját, a vállára hullott, mint egy hosszú, gyönyörű folyó. A lány ágyéka takarosan le volt nyírva. A fényben olyan volt, mint egy szobor, egy tökéletes test tökéletes megtestesülése.
Nem mintha Zhang kevésbé szebb lett volna. A teste nem volt olyan megfogható, mint Lucy-é, már-már elfnek, vagy nimfának tűnt - fürgének, gyorsnak, merésznek, ugyanakkor étvágygerjesztőnek. Lucy-hez képest kisebb mellei voltak, de a bimbók egyszerűen lenyűgöztek. A leghalványabb rózsaszín, kivéve a hegyét, olyan volt, mint két szép rózsabimbó. A csípője sem közelítette meg Lucy-ét, volt benne még valami kislányos, amitől rendkívül izgatóvá vált. A punciján szinte nem is volt szőr, csak a vékony ajkak fölött maradt egy kis folt, mutatóba.

Nem vesztegették az időt. Lucy a mellkasomhoz hajolt, és simogatni kezdte. A vállaimat csókolgatta, aztán áttért a mellemre. Nagyon szenvedélyes csókok voltak, melegek, de szárazok, úgy perzselték a testem, mint a tűz. Végigfutott a hátamon a hideg tőle. Lejjebbereszkedett, kis köröket írt le a mellbimbóim körül a nyelvével.
Közben Zhang is elfoglalta magát. Míg Lucy a mellkasomat csókolgatta, Zhang a golyóimmal kezdett játszadozni, az ujjaival és a körmeivel masszírozta őket. Kissé furcsa volt, ugyanakkor nagyon kellemes. Egy biztos: ezek a lányok tudják, hogy kell kényeztetni egy férfit.
Lucy egyre lejjebb haladt a testemen, míg el nem érte a farkam, ami kőkeményen ágaskodott a hasam előtt, s csak arra várt, hogy figyeljenek végre rá is. Lucy megfogta és nagyon lassan fel-le kezdte verni, Zhang játékával egy ütemben. Aztán a két lány egyszerre hajolt a zacskómhoz, és beszívták a szájukba. Éreztem, ahogy Zhang nyelve kicsusszan, és a golyóimat nyalogatja. A másik irányból meg Lucy jött. Mindkét lány a golyóimat szopta és nyalta, miközben Lucy a farkammal játszott. Az érzés kezdett túlnőni rajtam. Így folytatták pár percig, és én teljesen elengedtem magam, önfeledten élveztem a gyönyört, amit ez a két gyönyörű sztár szerez nekem.

De amitől majdnem elélveztem, tulajdonképpen véletlenül történt meg. Lenéztem, és azt láttam, hogy Zhang nyelve éppen Lucy szájába csúszik. Csak egy rövid pillanatig tartott, de a legerotikusabb dolgok közé tartozik, amit valaha is láttam. Lucy a szeme sarkából észrevette, hogy őket figyelem.
- Tetszik, Dean? Szereted nézni, ahogy Zhang nyelve összeér az enyémmel? - kérdezte ravaszkás mosollyal.
Csak bólintani tudtam.
- Nagyszerű, akkor azt hiszem, találtunk még valamit, amivel szórakoztathatunk - mondta. Zhang-ra pillantott, a két lány a szemével kommunikált. Mindketten letérdeltek, és közelebb húzódtak egymáshoz.
Csodálkozva figyeltem, hogy Lucy a karjaiba veszi Zhang meztelen testét, és majdnem erőszakos francia csókba kezd. Zhang eleinte kissé félénknek tűnt, de hamar átérezte Lucy finom mozdulatait, és nagy szenvedéllyel viszonozta a csókot. Zhang átölelte Lucy vékony derekát, magához húzta, s a két lány mellei összeértek. Lucy szabad kezével (a másik Zhang tarkójánál volt) Zhang lapos hasához nyúlt, majd egyik ujját a lány puncijába csúsztatta, és játszani kezdett vele. Zhang ettől egy kissé meghökkent, de úgy tűnt, egész jól viseli, hogy Lucy ujjai egyre bejjebb nyomulnak.
Magamra hagytak, de boldogan néztem a show-t, megragadtam a dákómat, mert a keménysége kezdett kibírhatatlan lenni, miközben a két ázsiai lány nagyszerű előadását figyeltem. Zhang elhajolt, és megcsókolta Lucy bal mellét, nyalogatni és szopogatni kezdte, lágyan és óvatosan. Lucy hátrahajtotta a fejét, hagyta, hogy a fiatal lány a melleit cirógassa. Világosan látszott, hogy kettőjük közül Lucy az irányító, elengedte Zhang punciját, és lassan hanyattdöntötte a lányt. Zhang szélesre terpesztette a lábait, az szeméremajkai valósággal kinyíltak, miközben Lucy a lány várakozó barlangjához hajolt.
Lucy kétségtelenül profi módon csúsztatta nyelvét a fiatal színésznő puncijába, és hatolt a belső tájékra. Az arca teljesen eltűnt, nem sajnálta az időt, hogy Zhang-ban matasson. Először is a nyelvét csavargatta a lány csiklója körül, hangos, szürcsölő hanggal szopogatta. Zhang ezt borzasztóan élvezte, fel-le emelgette a csípőjén a padlón, Lucy szopásához igazodva. Hogy egy kissé lehűtse (de azért a száját továbbra is a lányon tartva) Lucy a középső ujját becsúsztatta Zhang puncijába, s közben tovább nyalogatta. Lucy ujjának hatására Zhang fékevesztetten sikoltott, valósággal ordított az őrült élménytől.

Úgy éreztem, bármelyik pillanatban elsülhetek, enyhülésra vágytam. A szerszámomat a kezemben szorongatva Lucy mögé mentem, és a huszonkét centis húsdarabot a színésznő várakozó lyukához illesztettem. Lucy kissé nedves volt már az izgalomtól, úgyhogy a puncijához tartottam a szerszámom, hogy elég csúszós legyen a behatoláshoz. Mikor már elég nedves lettem, lassan belécsusszantam. Lucy felnyögött, mintha nem is számított volna rá, hogy beléhatolok, de azért hátranyomta a csípőjét, hogy minél jobban hozzáférhessek. Kis lökésekkel mozogtam ki-be, és pár mozdulat után már teljesen benyomultam a húsába.
Lucy megmerevedett, mikor beléhatoltam, de mostmár kétszer olyan gyorsan dolgozott, felsőtestével Zhang nyalogatására koncentrált, a feneke és a combjai pedig rajtam dolgoztak. Bár már eléggé ki volt tágulva, mégis éreztem egy kis szorítást, talán azért, mert mostanában Lucy eléggé el volt hanyagolva. Miközben tovább folytattam a "kezelést", Zhang nyögései egyre hangosabbá váltak, már-már elélvezett.
- UUUNNNGGHHHH!!!! - nyögött fel, és Lucy felé nyomta a csípőjét, miközben elérte az orgazmus, a mellei fel-le remegtek. Lucy a nyelvével próbálta összegyűjteni Zhang nedveit, és gyorsan felkortyolni, hogy gey csepp se menjen kárba a drága léből. Zhang egy perc múlva meg is nyugodott, és lefeküdt, még mindig remegő mellekkel, zihálva. Lucy rámnézett, az arcán Zhang nedve csillogott, aztán szorosan behunyta a szemét, ahogy basztam. A szájával "o"-alakot formált, és lágyan felnyögött, mivel már ő is élvezni készült.
Meg is adtam neki a végső lökést. A golyóim felemelkedtek, és egy forró sugár robbant ki a farkamból, egyenesen Lucy tűzforró puncijába. Lökés lökés után jött, elárasztottam mélyen a barlangját. Az orgazmusom Lucy-ét is kiváltotta, éreztem, hogy a szeméremajkai remegnek a szerszámom körül, ahogy élvez, a dákómra az izmai valósággal rászorultak. Egy percig a lányban maradtam, aztán kihúztam. A makkomat vastagon fedték Lucy csöppjei.

Mind pihentünk egy kicsit, de Zhang, lévén a legfiatalabb köztünk, máris készen állt a folytatásra.
- Úgy látom, Zhang puncija is szeretne megismerkedni a szerszámoddal - mondta Lucy. - Bemutathatom őket egymásnak?
- Hát persze. Egy ilyen meghívást nem utasíthatok vissza - feleltem mosolyogva.

Lucy megragadta félig kemény dákóm, és térden csúszva Zhang-hoz vezetett. Most én kellett lefeküdjek, követtem Lucy utasításait, és szélesre terpesztettem a lábaim, a farkam meg a kezembe fogtam. Zhang fölémállt, a lábán megfeszültek az izmok, ahogy a szerszámomra ereszkedett. Lucy átölelte a lányt, és gyöngéden felémnyomta. Először csak meg akarta kóstoltatni vele, hogy mi vár rá, úgyhogy csak annyit engedett rajta, hogy a makkom belécsusszanhasson, aztán gyorsan fel is rántotta. Ezt többször is megismételte, és egy kicsivel mindig jobban beléhatoltam. Zhang elég nagyerőt kellett kifejtsen, hogy ne zuhanjon rám, ez a kis testgyakorlás elég fárasztó lehetett. De nem látszott rajta, hogy bánná, sőt, minden mozdulatnál jobban élvezte a dolgot. Már az egész teste izzadságban úszott, a haja a szemébe hullott, miközben lassan lovagolt rajtam.
Végre teljesen rámereszkedett, úgyhogy az egész dákóm benne volt. Még egyszer felemelkedett, de aztán gyorsan vissza is esett. Mindketten felnyögtünk a gyönyörtől, ahogy a rudam rakétaszerűen robbant a testébe, és a szűk szorítástól, amit körülötte éreztem. Fogalmam sem volt, vajon milyen gyakran szokott kefélni, de olyan szűk volt, mintha még szűz lett volna.
A mellkasomat gyúrogatta, aztán a vállamra támaszkodott, a csípőjével fel-le mozgott rajtam, ellensúlyozva a lökéseimet. Lucy közben bemászott a lábaim közé, és már megint a golyóimat szopta-nyalta, mialatt Zhang-ot basztam. Lucy egyik ujja ráadásul a fenekem felé is elindult, és éreztem egy kis nyomást, mikor becsúsztatta.
Még sosem volt részem ilyesmiben, de Lucy ujjbegye nagyon kellemes volt a fenekemben, főleg, hogy közben Zhang a rudamon lovagolt, Lucy pedig tovább nyalogatta a golyóimat. Zhang lehajolt, és szenvedélyesen csókolóztunk, nyelvünk egymás szájába simult. A lány nyelve kicsi és finom volt, de csúszós és gyors, miközben felfedezte a szájam. Éreztem forró, ziháló leheletét az arcomon, és tudtam, hogy hamarosan megint el fog élvezni.

Keményen megragadtam a fenekét, és fel-le rángattam a farkamon, miközben ő előre-hátra lovagolt rajtam, a két mozgás különleges élményben részesítette a csiklóját, és persze a szerszámomat. Már majdnem elélveztem, de meg akartam várni Zhang-ot, hogy épp a nedveibe lőhessem.
Lucy gondoskodott rólunk. Kimászott a lábaim közül, át a mellkasomra, és nyalogatott minket. Mikor a farkam teljesen kicsúszott, gyorsan végignyalta, és mikor Zhang az ágyékomra süllyedt, Lucy nyelve gyorsan a lány csiklójához furakodott. Csak kétszer kellett eljátszania ezt a trükköt, máris készen voltunk, Zhang hangosan sikotott élvezés közben. Jó mélyen beléhatoltam, és én is kiürítettem a farkam, összeszorítottam a fenekem, és felemeltem a csípőm, hogy a lehető legmélyebbre engedhessem.

Minhárman kimerülten, mosolyogva és lihegve feküdtünk ott úgy egy órán át.

Lucy elkísért, mikor Zhang-ot visszavittem a szállodába. Felkísértem a lányt a szobájába, hogy biztos legyek benne, nincs semmi baj. De volt. Az ágyán egy kis csomag és egy cetli feküdt. Az üzenet kínaiul volt, és a csomagra volt téve. A lányok jó hangulatban voltak, amíg meg nem látták, Zhang teljesen elsápadt, amikor rápillantott.
- Ó, ne... Lao itt járt... - mondta.
- Mi ez? Csinált már ilyesmit korábban is? - kérdeztem, és mind az ágyat bámultuk a szoba közepéről.
- Igen. Ez egy bomba - mondta Zhang hidegen, remegő hangon.
A szívem a torkomban zakatolt.
- Egy bomba? Hogy hozta ide? Miért? - kérdeztem, a hangom kezdett a pániktartományba csúszni.
- Ez az ő kis játéka. Ha valaki kiszúr vele, mindig bosszút áll. De általában az üzenet alapján, ha szerencsénk van, le lehet állítani - mondta Zhang.
- Nem fogok odamenni, hogy elolvassam - indult Lucy az ajtó felé. - Hívom a zsarukat.
- NE! - kiáltottuk Zhang-al. Meglepődve néztünk egymásra, mindkettőnknek oka rá, hogy kihagyja a játékból a rendőrséget.
- Lucy, ez nem juthat el a sajtóhoz. Lehet, hogy Lao börtönbe kerül a bomba miatt, de én is, amiért fegyvert fogtam rá - mondtam. - Majd én felveszem azt a cetlit, és ti felolvassátok.
Mindketten bólintottak, és óvatosan az ágyhoz mentem. Remegő kézzel emeltem fel a cédulát. Lassan visszamentem a lányokhoz, és Zhang-nek adtam a levelet. Angolul kezdte olvasni:

- Mr. Simonds, engedje meg, hogy megmagyarázzam. Nagyon fel tud bosszantani, ha valaki bejön a házamba egy fegyverrel hadonászva, árt az üzletnek, és ezért meg kell fizetnie. Tudom, hogy ez az üzenet a kezébe kerül, mert azegyik embereim követték, mióta csak kilépett tőlem. Azt is tudják, hogy teljesen egyedül van Zhang Ziyi-vel és a másik ázsiai szépséggel, Lucy Liu-val. Az ágyon lévő csomagban bomba van. Nyissa ki és vizsgálja meg a dobozkát. Három drótot lát mejd, de ezek közül az egyik nincs a robbanószerkezethez kötve. A robbanóanyag C4-es, elég, hogy az egész emeletet elpusztítsa. Ha megtalálja a megfelelő drótot, a bomba leáll, és Ön bebizonyítja, hogy méltó az üzlethez. Ne próbáljon külső segítséget hívni, vagy elmenekülni, az embereim minden lépését figyelik, és bármikor felrobbanthatják a bombát. Sok szerencsét!

Mindhárman csenben álltunk pár másodpercig, aztán megszólaltam:
- Én rángattalak bele titeket, úgyhogy nincs más választásom, minthogy megpróbáljalak ki is húzni belőle...
A csomaghoz léptem, lassan kicsomagoltam, és fekete dobozt az ágyra fektettem. A cédula nem hazudott: három drót, egy zöld, egy piros és egy kék. A doboz elején volt valami, amit Lao elfelejtett megemlíteni - egy visszaszámláló. 7:00 állt rajta, és gyorsan pörgött.
- Lányok, maradjatok ott. Megpróbálok kitalálni valamit, és nem akarom, hogy a közelben legyetek, ha felrobban. Álljatok a pult mögé.
Lucy és Zhang szót fogadott, gyorsan a minibár mögé kuporodtak.

6:00...

Kétségbeesetten figyeltem a dobozt és a drótokat. A piros és a kék ugyanazon az oldalon volt, de mindkettő különböző csatlakozóból jött, és a doboz tetejére vezetett, ahol visszabújtak. A zöld drót jobbról futott középre, ahonnan a másik kettő kijött. Elég aggasztó volt azon tanakodni, melyik drót hová vezet.

5:00...

A zsebemből elővettem a zsebkésem, és ceruzazseblámpám, amit még gyerekkoromban kaptam ajándékba. Felkapcsoltam, és mindegyik lyukba bevilágítottam. úgy tűnt, a pirod és a kék bent egy másik dobozhoz csatlakozik, ami a visszaszámláló mögött volt. A doboz belselje valami szürkés anyaggal volt kitömve, úgyhogy csak találgatni tudtam, hol lehet robbanóanyag. Végigfutott a hátamon a hideg. FElémfordítottam a dobozt, és bevilágítottam a zóld vezetékhez. Ez is a kis dobozbe vezetett, fde ahol a piros és a kék eltűnt, a zöld egy újabb dobozba futott, hurokszerűen.

2:30...

Lucy és Zhang mögémálltak az utasításaim ellenére. Mikor a visszaszámlálót meglátták, pánikba estek. Sikoltoztak, és kiabáltak, Zhang fel-le ugrált. Lucy próbálta ugyan nyugtatgatni, de aztán hamar feladta. Ide-oda szaladgáltak előttem, én meg próbáltam figyelmen kívül hagyni őket. Gondoltam, ideje visszatérni a problémához.
Az időzítő már 1:15-öt mutatott, a másodpercek úgy rohantak, mint egy sebesvonat. Döntenem kellett. A zöld tűnt a legjobb választásnak, TÚL jónak. Talán a kék és a piros közül valamelyik? A zöldet választottam.

27 másodperc...

Nem bírtam uralkodni a kezem remegésén. Megfogtam a zöld drótot, és a késhez dörzsöltem.

14 másodperc...

A műanyag átszakadt, és megdermedtem, mikor a kés a csupasz dróthoz ért. Kissé megfeszítettem a vállaimat, és átvágtam a vezetéket.

A szívem majd' felrobbant, de semmi sem történt. Lassan kinyitottam a szemem, és az órára pillantottam: 08 másodperc maradt. Megkönnyebülten lélegeztem fel, de abban a pillanatban a bomba csipogni kezdett. Fedezékbe ugrottam, a bár mögé (Lucy és Zhang már ott voltak, azt hiszem, akkor menekültek ide, amikor vágni kezdtem a drótot). A csomag tovább csipogott, de semmi sem történt.
Aztán egy perc múlva legnagyobb meglepetésemre kinyílt az ajtó, és Lao lépett be rajta.
- Á, Mr. Simonds! Gratulálok! Ön tényleg megéri a pénzét. Egy gyávább ember már rég a rendőrségen lenne. De Ön, uram, igazi harcos, aki nem hagyja annyiban! - vigyorgott, miközben a kezemet rázta. - Rajta, ünnepeljük meg együttműködésünket! Zhang természetesen a cégénél marad, mostmár biztos vagyok benne, hogy hogy is mondják maguk, jó kezekben van. Pecsételjük meg egy kis ünnepséggel, jöjjön, jöjjön! - mondta, miközben kiment. Lucy-re és Zhang-ra néztem. Megvonták a vállukat, és követték Lao-t.
Vettem egy nagy levegőt, nem akartam amiatt szívinfarktust kapni, hogy majdnem felrobbantottak, zsebre tettem a késem, és kimentem, hogy csatlakozzam az ünneplőkhöz. És micsoda ünnepség volt - Lao sokkal nagyvonalúbb és gondosabb volt, mint ahogy eddig hittem. Voltak rossz oldalai, de ha valaki elnyerte a bizalmát, mintha a világot nyerte volna meg, és mostmár engem is a kegyeibe fogadott.

Becsuktam magam mögött az ajtót, és a csomag tovább búgott a kijelzőjére fagyott :08-al.
Szavazz Te is!

Átlag: 6.09 pont (54 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#18 Pavlov 2016. 09. 26. hétfő 18:23
Köszi!
#17 listike 2016. 09. 23. péntek 17:45
Jó volt, kár, hogy nem folytattad ezt a sorozatot.
#16 feherkalman1 2016. 03. 16. szerda 18:02
Legalább jó hosszú volt.
#15 tutajos46 2013. 12. 23. hétfő 06:11
Még szerencse hogy le fagyott.
#14 Pavlov 2013. 07. 18. csütörtök 08:05
Az is valami... smile
#13 A57L 2013. 07. 8. hétfő 07:44
Elmegy.
#12 Pavlov 2011. 10. 9. vasárnap 09:29
Örülök, hogy tetszett.
#11 anonime 2007. 12. 6. csütörtök 20:01
bocsi, de a bomba nem tetsztt, különben jóóó.
#10 Pavlov 2007. 07. 27. péntek 21:19
Kedves Olvasók!

Mivel úgy tapasztaltam, hogy a primposta nem nagyon működik egy ideje, létrehoztam egy új e-mail-címet:

pavlov.urasag@gmail.com

Továbbra is örömmel várom leveleiteket, hozzászólásaitokat!
#9 Pavlov 2006. 02. 23. csütörtök 19:56
Kedves JogiBear!
Sajnos nem fordítottam le az összes részt, főleg azért, mert anem ismertem az összes részt. Úgyhogy nyugodtan nekiláthatsz, de javaslom, hogy vegyük fel a kapcsolatot e-mail-ben:

pavlov@primposta.hu
#8 JogiBear 2006. 02. 22. szerda 10:55
Nem tudom, hogy Pavlov elkészítette-e a maradék részek fordításait, de ha nem - és van igény rá - én meg tudom csinálni.

Amúgy pedig szép munka! ;)
#7 Pavlov 2005. 12. 15. csütörtök 20:16
Hát ezt meg kéne írni Carnage Jacksonnak, a honlapjáról el lehet vhogy érni. Érdemes felkeresni különben az oldalát, mert sok a fenihez hasonló történet van rajta...
#6 Belzee Bob 2003. 11. 16. vasárnap 15:10
sztem a bomba jó 5let volt, a Hwrongban nem tom hol az áthallás, de ilyen hülye kinai név sztem nincs. Egyébként nagyon jó lenne, DE!

És ez a de az eredeti író (Carnage Jackson) informálatlanságát mutatja, mégpedig a gésák csak és kizárólag japánok voltak! Sehol máshol ázsiában ilyen "elegáns qrvák" nem működtek, és ezt Lucyéknak is tudniuk kellett volna. (magyarul ők annyira lehettek volna gésák, mint a szomszéd kiscsaj)
#5 Guppi 2003. 10. 20. hétfő 12:13
kettő: a bomba nagyon szar ötlet volt szerintem. mindenesetre látszik, hogy az író probálkozott, de sajna nem jött neki össze. Sztárokra szokás szerint nem szavazok...
#4 Guppi 2003. 10. 20. hétfő 11:44
egy: ez a Hwrong nekem nagyon szar áthallás, én azért változtattam volna rajta. Mégis, milyen dolog, hogy ilyen hülye neve legyen valakinek,még ha kínai is az illető?
#3 Pipó 2003. 10. 2. csütörtök 17:53
Bruhahaha - erről a történetről egy 12 éves kiscsávó jut eszembe, aki a farkát verve bámulja a Bravoban a csajokat...
Nevetséges.
#2 Fischer 2003. 10. 2. csütörtök 00:38
"...főszerepét a Crouching Tiger-ben és a Hidden Dragon-ban..." ez nókás... Különben a történet elég jó, 7 pont.
#1 Törté-Net 2003. 10. 1. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?