A+ A-

Főiskolai kalandok - Dani és Anna 1. rész

A főiskolai első hetek alatt már kialakultak a hosszú évekig szét nem szakítható barátságok. Pontosan tíz fiatal srácból állt a gang, melynek jókedve letörhetetlenné vált. Még azután is, hogy közbeszólt az élet és egyikük, Dani egy év után otthagyta tanulmányait. Az egyszerű távozás lehetősége elfogadhatatlan volt, ezért egy kis kirándulást terveztek a búcsúztatására az utolsó hetekben. A vizsgaidőszakot mindegyikük úgy rendezte, hogy legyen 10 szabad napjuk. Nők nélkül és rengeteg piával útra kelve egy Balaton melletti zánkai sport- és üdülőtelep mellett döntöttek. Közülük ketten is jártak már ott középiskolai tanulmányaik során, de az akkori kötöttségek, városnéző programok, osztályfőnöki szigor elrontotta a hangulatot. Most azonban végre teljesen szabadon garázdálkodhattak, a maguk urai voltak. Csak azért aggódtak, mert a női nem elmaradása nem kívánatos hiányérzetet keltett azokban, akiket nem várt otthon partnerük.

Zoli és Tamás tehát jól szórakoztak a többiek kínszenvedésein, mely az első esti ivászat alatt szomorkás hangulatban bocsátkozott ki belőlük. És persze az alkohol nem várt feltörései között csodálkozva vették észre a répát, hogy olyat nem is ettek. Másnap Ákos feltörő örömmel közölte, hogy Veszprémből gimnazista lányok költöztek a szomszéd épületbe. Mindennek tetejében ők is tanár nélkül érkezett baráti társaság, akik az érettségi szünetet kihasználandó egy egész hetet maradnak. Elsöprő sikert nyert a kijelentés, aztán a többiek elkezdtek kérdezősködni.
- Honnan tudsz te erről?
- Reggel találkoztam egyikükkel a kisboltban és érdeklődtem, ismer-e valami jó helyet, vagy kellemes időtöltési lehetőséget a környéken. Mivel nem idevalósi, kérdeztem, hogy honnan, miért, hol, hányan...stb. Aztán egész délelőtt sétáltunk a parton.
- Jó, kösz, ennyi elég. - vágott közbe Viktor. - Attól nem érzem magam jobban, hogy te már becsajoztál. Menjünk inkább kajálni!

Az ötletet egyetértés fogadta. A tábor területén egyetlen közös önkiszolgáló étterem szolgáltatott konyhai étkeket. A hasonlóság miatt a főiskolai étkezde után hamar ráragadt a menza név. Az odafelé vezető járda egy kisebb erdőn keresztül vezetett, és minden lakóépület felöl érkezett egy, a "Minden út a menzára vezet!" elven. Így vágott egy másik ösvényről elébük négy 17-18-as életkorú formás, vihogó leányzó. Hátulról annyira egyformák voltak, hogy az már fájt, csupán a hajuk színe különbözött. Lopva hátrafordultak párszor, és szinte mind a négyen máshogy reagáltak az őket bámuló kilenc srácra. Egyikük kacéran mosolygott, ő volt a szőke, a másik pedig felnevetett, ő volt a barna. A harmadik, a vörös elpirult, míg a fekete hajú negyedik nem is törődött velük. Megnézte ugyan őket, de úgy tűnt, nagyon rossz a kedve. A másik három még jobban riszálta magát, a mögöttük lévő társaság tagjai pedig egymást előzgették. A menzára érve végigmérhették a teljes kínálatot. Saccra másféltucatot mondtak rájuk, aztán megszámolva 16-ot kaptak. - Ha némelyiknek barátja is van, marad még elég. - Jobban szétnézve viszont találtak köztük három olyat, akire jobb volt nem ránézni, de még így is végtelenül szerencsésnek érezték magukat. Ákos rögtön beolvadt közéjük, reggeli partnere mellé helyezkedve.

A hatos asztalokból adódóan, és mert nem ültek egyik asztalnál sem négynél többen, nem is lett volna hely, hogy külön üljenek le. Mindenhová került 2-3 fiú. Dani ahhoz az asztalhoz helyezkedett, ahová a pont előttük érkező négy lány telepedett. Valamiért megfogta a szomorkás arcúnak a hideg tekintete, főleg mert pontosan szemben ült vele. Nagyon szép volt, csak kár, hogy olyan haragosnak tűnt. A szemei csillogni lettek volna képesek, de mérget lövelltek, a szája lefelé görbült, pedig ha mosolygott volna, az acél is megolvadt volna tőle. Kleopátrás haja pedig becsapós, mert Kleopátrán sem állhatott olyan szépen. Még az előtte lévő ételt is kedvetlenül nézte.
- Nem vagy éhes? - szólította meg szelíden. A hirtelen rámeredő, csodálkozó tekintet először meglepte, aztán mivel a csend kezdett elnyúlni, úgy érezte, mondania kell valamit. - Pedig enni muszáj. Már csak egészségügyi szempontból is. - A lány széles mosolyra nyújtotta száját. Bámulatosan szép teremtés, gondolta magában Dani, de miért ilyen zárkózott? Na majd ő megtöri a sziklát. - A nevem Dani. És te?

A lány ajkai újra lehajlottak, és csak mereven nézte a fiút, de továbbra is szomorúan. A Dani mellett ülő lány - a szőke - a fiú füléhez hajolt, és belesúgott valamit. A srácnak kissé leesett az álla, aztán pedig a lány szemein látta, ahogy tekintetével megpróbálja megütni a szőkét, amiért elmondta titkát. Arcára kiült az a tipikus kifejezés, ami azt mondja "Sajna, de ez van." Dani ekkor elkezdett vadul, de meglepően határozottan gesztikulálni kezeivel és szájával egyaránt. Amit mutogatott annyit jelentett:
- Nem hiszem, hogy meg fogom így érteni a neved, de azért mutogasd el.
A lánynak elkerekedtek a szemei, amit az egész asztal utánozott.
- Honnan ismered a jelnyelvet? - tört ki a lányból, és mondhatni "hadart" a kezeivel.
- Unokahúgom is néma, születése óta. Van nálunk otthon egy ilyen iskola is.
- Te, én annyira örülök neked. Jaj, bocs... nem úgy értettem, de úgy hiányzott már valaki, aki megért.
- Miért? Ők nem értenek téged?
Nem volt szükség rá, hogy ő is mutogasson, de valamiért úgy érezte, hogy akkor egyenrangú.
- Csak Bea tud velem beszélni. Eddig végig olyan érzésem volt, hogy csak szánalomból hoztak magukkal, Bea viszont nem volt hajlandó otthon hagyni. Te viszont úgy felvillanyoztál, olyan jó lenne veled lenni egész héten és... Jaj, már megint. Bocsi.
- Semmi baj. Örömmel foglalkoznék veled.

Mikor Dani végre körbenézhetett, az egész étkezdét mozdulatlan szoborként látta. Minden szem rájuk tapadt, és volt akinek rágás közben maradt tátva a szája. A menza után a fiúk, lányok mind elmentek fürödni, napozni. Míg ők a parton mulattak, Dani Annával a tábori szoba ágyának két végéből kommunikáltak egymással. A lány súgta meg a nevét, mivel ahhoz nem kellett hangszalag, hogy suttogjon. Dani is visszatért a szokványos beszédhez, és csak párszor közölte szavait a kezein keresztül. Kiderült, hogy általános ötödikes korában autóbaleset miatt sérültek meg a hangszalagjai, és képtelen bármilyen hangképzésre. Addig fel sem tűnt Dani számára, hogy a lányon a hőség ellenére is garbó van. Anna félve hajtotta le, aztán bátrabban nyújtóztatta nyakát, hogy jobban láthatóvá váljon az arasznyi vágás. Vagy mégis szokott napozni, vagy szoláriumozni, mert a bőre egyenletesen aranybarna volt a ruha alatt is. A vágás talán épp azért még jobban fehérlett, de Dani számára egyáltalán nem tűnt rémisztőnek.
- Nem annyira feltűnő, hogy emiatt kínoznod kellene magad ilyen melegben.
- Talán lehet. Igazából már megszokás. Különben is szinte az összes ruhám ilyen. Ami nem ilyen, azt vagy átalakíttatom, vagy kendőt hordok.

Késő délutánig szinte mindent megtudtak a másikról, és annyi közös témára találtak, hogy alig kezdtek bele az egyikbe, már egy másikkal folytatták. A nehézkes beszéd félmondatokra egyszerűsödött, és akadálytalanul diskuráltak, sokat kacarászva. A nevetést volt a legnehezebb kihozni belőle, mert akaratosan ellenállt. Hang nélkül ugyanis a nevetés is néma, csak lihegő vihogás. Dani nehezen ugyan, de meggyőzte, hogy őt nem zavarják a lány ilyetén hátrányai, mert a társaságát élvezi. Anna erre átevickélt az ágyon, és hatalmas puszit nyomott az arcára, aztán visszaült. Már sötétedett, mikor visszaértek a többiek, este pedig mind együtt lementek a partra sétálgatni, fagyizni, ismerkedni. A fiúk fele úgy tűnt, már talált partnert, és Dani is majdnem mindig különhúzódott Annával. Egymásba karolva lépkedtek, hanyagolva a "beszélgetést" csupán az esti szellőt élvezve, a túlpart fényeiben gyönyörködve. A lány Dani javaslatára egy szimpla, bár sokat sejtető felsőt vett fel, aminek nem volt garbója, és kendőt sem vett hozzá. A legjobb összeállítás érdekében egy olyan szoknyát vett fel hozzá, ami inkább hasonlított egy csípő köré tekert fátyolra, mint szoknyára. Találtak egy támla nélküli padot, ahol szemben egymással is le tudtak ülni. Így már a szinte teljesen átlátszó fátyol sem takarta a lány széttárt ölét.

Miután a többiek látótávolságon kívülre jutottak, Anna nekikezdett közölni azt, amin órák óta gondolkozott.
- Nyilván észrevetted, hogy nem vagyok olyan zárkózott, csak azokkal, akikhez nem tudok hozzászólni sem. Veled nagyon jól megértem, és megértetem magam. (a szójáték, és hasonlóság csak véletlen) Nem tudom, hogy mi lesz a hét után, vagy van-e valakid ott, ahonnan jöttél, de szeretném, ha ezen a héten az enyém lennél. Csak az enyém, még ha kihasználod is. Dani türelmesen figyelt, várva a sorára, a mondandó végén pedig összekulcsolta ujjaikat, és kéz a kézben nézték egymást. A fiú nem tudta megfogalmazni magában azt, amit mondani akart, így végül előrehajolt, amiből a másik is értett, és közeledésük érzéki csókban forrasztotta őket össze. Olyan csókként indult, mint amilyen a hónapok udvarlását követően félve kísérletez. Félve, mert ilyenkor érzi azt adó és kapó egyaránt, hogy még elronthatja, pedig tudja, hogy azon semmi sem dől el. Mégis mindenki a legjobbat próbálja adni, és vagy sikerül, vagy pont amiatt rontja el, megtapasztalva, hogy a legnagyobb hiba is észrevétlen marad.
- Én sem tudom, mi lesz a hét után, de már tervezek. Nem volt senkim, de annyit tudok, hogy mostantól már a tiéd vagyok, ha rajtam múlik, a hét után is. Két hét múlva már dolgozni fogok, és azt tudok más városban is.

Anna már ki akarta tépni az ujjait a fiú kezéből, aki úgy gondolta, hogy biztosan közbe akar vágni. Addig viszont nem hagyta, amíg saját szövegét végig nem mondta, ha már olyan nehezen találta ki. - És a világon az utolsó cselekedetem legyen, ha valaha is kihasznállak. Mondjad - engedte el végül a szabadulni próbáló lány kezét, de az nem kezdett el mutogatni, hanem szélsebesen átkarolta ás hátradöntötte a padon. Csókolta, amilyen szenvedélyesen csak tudta, közben simogatta a mellén, a vállán, a nyakán, a bordáin, ahol csak tudta. Az eleinte meglepett fiú hamar feltalálta magát, de nem bírta felvenni a ritmust. Saját magához képest gyorsan, de jelenlegi helyzetéhez mérten szinte mozdulatlanul simogatta a lányt. Eleinte csak a hátán, a lapockái közt, a derekánál magához szorítva, majd feljebb a gerinc mentén a tarkójánál folytatva. Miután az már a felsőtest minden részén többször is áthaladt, körbenézett mennyire elhagyatott a környék. Visszatért a fiúhoz, hogy a nyakánál kényeztesse, közben ingének gombjait kezdte szétfejteni. Ahogy az ing szabad felületet engedett a bőrön, a lány azt csókkal illette, a kezdeti hevességéhez képest határtalan lassúsággal. Amint végére ért, megismételte visszafelé, egészen Dani ajkával befejezőleg, mert akkor a fiú lépett. Felült és egyetlen mozdulattal lefejtette a zsebkendőnyi topot a lányról, majd hátranyúlt, hogy a melltartót is lesegítse. Anna nem bízva abban, hogy a fiú könnyen boldogulhat a csattal, már nyúlt is volna hátra. Mire azonban odaértek a kezei, már szabaddá vált mellein érezte a nyári este hűvösét.

Elismerően bólintott, de Dani már nem látta, mert még mozdulatai közben is megállt. Tátott szájjal nézte a két tökéletes formájú keblet. Soha ilyen gyönyörűt nem látott, még pornón sem. Teljesen az ízlésének megfelelően feszesek, csupán annyira nagyok, hogy dekoltázsánál érintsék egymást, és csupán annyira kicsik, hogy az alsó ívénél alig láthatóan érintkezzen a bordákat fedő bőrrel. Domborzati pontossággal a közepén helyezkedett el az előre meredő mellbimbó, és körülötte a tízforintos méretű rózsaszín korong. Addig nem is hitte el természetességét, míg kezeibe nem vette, és úgy érezte, már attól felrobban a dákója, hogy ilyet érinthet a valóságban. Vagy azért, mert még mindig nem hitt benne, vagy mert nem tudott ellenállni, szájával is rátapadt, nyelvével pedig szorgalmasan izgatta a kemény bimbót. Az előbbi jeleneten Anna elvigyorodva figyelte, meg sem próbálta megzavarni a fiút. Örült neki, és aranyosnak találta, hogy ennyire elnyerte a teste Dani tetszését, tehát nem volt hiábavaló a sok úszás, edzés, meg a tánc. Ujjait a fiú barna fürtjei közé túrva szorította még jobban melleihez annak arcát, lassan már félt, hogy megfojtja. Egyszer csak érezte, hogy akaratától függetlenül dől hátrafelé, közben Dani a derekánál fogva tartja, nehogy túl hirtelen érkezzen a padra. Átadta magát a luxusnak, hogy a hím irányít, és nyakát hátrafeszítve, homorítva nyújtotta előre mellkasát.

Érezte a forrongó levegőt cikázni bőrén, és érezte pár centivel alatta az időnként lágyan bőréhez simuló ajkakat. Érezte a fiú kezeit az oldalán, a bordáin, majd a mellén. Míg az egyik ott megállapodott masszírozni, a másik a mellei közt kalandozott, majd cseréltek. Az ajkak a köldökhöz érve elidőztek, hogy a nyelvet is játszani hagyják az apró üreg körül. Amikor a picurka csókok továbbhaladtak a láthatatlan szerpentinen Anna észrevette, hogy felsőtestéről eltűntek a kezek, és most a csípőjét simogatják. Egy apró mozdulat, és a fátyolszoknya lehullt kétoldalt, a finom ujjak pedig a tangát feszegetik. Anna segítségül megemelte csípőjét, és a leheletfinom selyem fehérnemű lekerüléséhez már csak a lábait kellett felemelni. Az összezárt lábak eltakarták a fiú elöl a vénuszdombot, de amit így látott, az már felért egy földi mennyországgal. Számított rá, hogy ápolt, gondosan borotvált öle van a lánynak, de remélte, hogy nem tüntette el teljesen a finom szőrzetet. Nem szereti, ha teljesen csupasz a nő ágyéka, mert akkor nem lehet cirógatni, borzolgatni. A higiénikusan ellátott rövid szőrzet különben is több törődést igényel. Amikor a lány széttárta lábait, elégedett volt a látvánnyal. A szűk kis V-forma, mint lefelé mutató nyíl, inkább csak két vékonyka egyenes, ami bezár egy hegyesszöget.

Most a fiú nézett körül, hogy közeledik-e valaki, de a part teljesen üres volt. Visszadőlt hát az alhas tájékára, hogy határozott mozdulatokkal haladhasson lefelé. Tenyerével a lány hosszú lábainak már jól megfigyelt formáját próbálta kitapogatni, míg a másikra már nem jutott figyelem, ezért egyszerűen a hasára fektetve nyugodott. A szeméremdomb két egymásba futó, rövidke csík körbepuszilgatása után a comb belső oldala felé vette az irányt, hogy tovább spannolja a lány várakozását. Még hozzá sem ért, de párája már megcsapta az orrát, beljebb és beljebb csalogatva. Hiába próbált megálljt parancsolni arra hivatkozva, hogy a másik comb még hátravan, az illatfelhő győzött. Anna már alig bírta idegekkel, annyira izzott hüvelye érintésre várva. Nem akarta saját maga megérinteni, hiszen már annyi alkalommal nyúlt hozzá egyedül, elképzelve azt, ami most történik vele. Már így is több mint eléggé nedvesnek érezte magát, - amit a hűs szél még tovább bizonygatott - hogy további előjáték nélkül is folytathatnák, átugorva mindent. Belül viszont az elvonás miatt még jobban vágyott a szex orális részére, mert sejtette, hogy az lesz a legjobb, pedig még csak egyszer tapasztalta. Gondolatai megakadtak, elsötétültek, és mint amik sosem voltak, eltűntek. Nyomában csak a csillagok szaruhártyába égett képe maradt, és csupán a hatodik érzéke maradt meg, a gyönyör érzéke. Alig tudta felfogni a vele, még kevésbé a körülötte történő dolgokat. Csak a nyelvet érezte, melynek minden mozdulata maga volt a méz és a habverő.

Édes és felkavaró. Magában tapintotta kisajkai belső oldalával és a hüvelybemeneti nyílás falával. Arra gondolt, ha ez ilyen hatással van rá, akkor mi lesz, ha ez a fújtató bika kezelésbe veszi a csiklóját? Vagy a szájába? Belekapott a fiú hajába, aki azt hitte, hogy megskalpolják, míg szemei előtt a szeméremszőrzet maradványai katonásan meredeztek. Pont mint az alkaron, amikor egy fekete táblát kaparnának köröm éllel ez ember előtt. Amint a lány egy pillanatra elvette a kezeit, Dani nyelvét beljebb húzva haladt pár centit felfelé, és amint újra kinyújtotta, megérintette azt a bőrredőt, ami a nők mélytengeri gyöngyét rejtette. Könnyedén kiugrott, de akkor Dani már az orgazmustól vonagló lány csiklóját izgatta. Hallotta a levegő erőteljes kitörését a szája felöl, de a suttogott kiáltás csak méterekre terjedt. Normális esetben még talán a táborban is hallhatták volna, Dani pedig azt kívánta, Bárcsak hallotta volna ezt akár az egész világ, ha az meggyógyítaná! Nem hagyta abba. Ha eddig ilyen könnyen ment, akkor a második élvezés sincs messze. Első barátnője mesélte még, hogy "Ha egy megvolt, akkor nem kell sok a másodikig, hacsak nem tökölöd el az időt. Nem úgy értem, hogy "tökölni"... Na mindegy!" Tudta, hogy értse, és míg a csiklót továbbra sem hagyta nyugodni, középső ujját feldugta a hüvelybe. Amennyire nedves és tág volt már, rögtön megtoldotta még egy ujjal és kutatni kezdett belül. Ismerte már milyen, de a melegséget nem tudta megszokni, annyira kellemesen, szinte forrón ölelte át ujjperceit.

Tenyerével felfelé, ujjbegyeivel a G-pont körül tapogatva végre megtalálta azt. Óvatosan izgatta, tapogatta, amitől Anna már égnek törő csípője megfeszült, és Dani két ujja úgy le lett fogva, hogy ha akarta volna sem tudta volna kihúzni. Aztán a csípő szinte lezuhant, és a gerinc feszült meg, a lány pedig csak lihegett. Dani kihúzhatta volna az ujjait, de mivel a csikló izgatása ilyen csípő mellett életveszélyes, maradt a G-pontnál. Még párszor végigment a "csípő fel, homorít, csípő fel, homorít" mozdulatsor, aztán a nyugodni próbáló lány mellé térdelve lágy csókokkal kényeztette arcának minden idomát. Anna tudatánál volt, de az ereje mind egy szálig elpárolgott belőle, és percekig tartott, hogy kezeivel el tudta mutogatni, amit akart. Dani csak foszlányokat értett meg belőle.
Most hogy lesz...erőtlen... te pedig csak...amint magamhoz térek valamennyire... lesz részed, ami csak tőlem telik.

Dani elmosolyodott, és bár a nadrágja ellen rohamozó faltörő kost alig tudta féken tartani, az ő igazi sikere már megvolt. A következő csóknál, amit Anna szájára nyomott, már felült a lány, keze pedig megállíthatatlanul vonult az öv alatti dudor felé. Mikor a dudort elérte, a fiú hátán végigfutott a hideg, amit azonnal felváltott a forróság. Olyan jóleső borzongás volt, és még véget sem ért, amikor a lány már kicsomagolva tartotta kezében a 18 cm-es falloszt. Lassan húzogatta rajta a bőrt, de a nadrág túl sokat zavart, ezért jelzett, hogy álljon talpra, és akkor le tudja venni. (egy kézzel csak egyszerű gesztikulálásra futotta, mert a keze ügyébe került eszköztől nem akart megválni) Amikor Dani felegyenesedett, hímvesszeje pont egy magasságban volt Anna szájával, amit az is bizonyított, amikor eltűnt benne. Most rajta volt az élvezetek sora, és először nem is csinált semmit. Aztán egyik kezével a lány éjfekete haját simogatta, a másikkal meztelen hátát masszírozta. Kis idő után visszatért a semmittevéshez, és csak élvezte a látványt, amit kedvese rászegeződő szemei nyújtottak, azt figyelve milyen reakciókat válthat ki a fiúból. Érezte, amikor csak a vége volt az ajkai közé szorítva, akkor nyelvével játszik a makkon, és végigkíséri, amikor eltűnik a szájában, majd szívja, amikor kifelé húzza. Változatosság gyanánt néhányszor oldalról nyalta végig, mintha borítékot adna fel.

Dani jól tudta magát kontrollálni, - ezt is az első barátnője tanította - ezért nem hagyta magát a csúcshoz közeledni, így nem az utolsó pillanatban állt le. Kilépett a még lábán lévő nadrágból és szólt, hogy hagyja abba. Miközben kivette valamit a nadrág zsebéből és újra átlépett a padon, Anna csak egy szót és a kérdőjelet mutatta neki.
- Baj?
- Nem, dehogyis. Semmi baj, csak nem így akartam elmenni - és felmutatta az elővett gumit. Anna fanyar mosoly után hátralökte, hogy terüljön el, és folytatta az előbbieket. Szívta, nyalta, csúsztatta, szívta, nyalta, csúsztatta, és sokkal intenzívebben, mint előzőleg. Egyszer azt is megpróbálta, hogy milyen mélyen tudja ledugni a torkán, és Dani is figyelte, hogy két centi maradt. Már nem fogta vissza magát, hiszen egyértelmű, hogy ez élvezésig fog menni. A fokozott ráfordítás eredményeképpen pár perc után megérkezett a földrengés, Anna azonban nem engedte szájából a szerszámot. Amíg tudta, tovább szívta, de aztán, mint aki megtelt, oldalra fordult és kiköpte. Még egyszer újra a szájába vette, hogy a maradékot is kiszívja, meg valamennyire le is tisztítsa a becses tárgyat, aztán azt is kiköpte. Ugyanazzal a fanyar mosollyal vállát rángatva mutogatott.
- Szar az íze.

Felültek, és Dani felfogta, hogy ezek szerint ennyi volt, csak egy petting. Csókolózás közben Anna eltolta magát, hogy "mondhasson" valamit.
- Először csináltam ilyet. Dani nem hitt a fülének.
- Akkor hogy tudtad ilyen jól csinálni? - kérdezte fennhangon.
- A barátnőim mesélték hogyan kell, én pedig összeraktam a képet. Pedig azt sosem gondoltam, hogy valaha erre sor kerül. Nagyon ellene voltam, de te olyan önzetlen voltál, hogy meg akartam adni neked mindent. Dani gondolataiban akaratlanul megjelent a folytatás képe, hogy azt nem kapta meg.
- Szeretném, ha elhinnéd rólam, hogy nem adnám oda senkinek magam első este, mert tényleg nem volt még ilyenben részem. De ha akarod folytathatjuk. Dani szeme felcsillant és a kezekről hirtelen a lány arcára nézett. Anna elmosolyodott, és muszáj volt az utolsó mondatokat a fiú kéjsóvár arca előtt elmutogatni.
- De azt már tényleg nem itt. Gyere velem!
Szavazz Te is!

Átlag: 6.33 pont (105 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 t.555 2017. 09. 16. szombat 01:38
Nagyon szép történet!
#9 feherkalman1 2016. 02. 23. kedd 10:57
Szép történet.
#8 tutajos46 2013. 12. 21. szombat 15:44
Ez nagyon szép volt.
#7 A57L 2013. 11. 11. hétfő 04:46
Nagyon jó.
#6 Cica 2004. 03. 26. péntek 16:43
még egyszeer gratula!
#5 Cica 2004. 03. 24. szerda 17:23
Tök jó volt!
És ez azért is volt jó mert úgy látszott hogy nem volt kitaláció!!!!
10 pont

GRATULÁLOK!!!!!
#4 Guppi 2003. 11. 6. csütörtök 16:46
Kár, hogy tökéletesek.
#3 Gheorgius 2003. 09. 30. kedd 23:02
GRATULÁLOK!!!!! GYÖNYÖRŰ!!!!!!!! Az eddigi LEGSZEBB, legerotikusabb történet, amit a torte-et.hu-n olvastam!!!!! Még1szer GRATULÁLOK!!!!!!!!!!!!!!!
Várom a folytatást!!

Nálam 10 + 10 -t ér a sztori!
Ugye, Kedves Marvin, nem hagyod ennyiben?!
#2 Gheorgius 2003. 09. 30. kedd 22:49
Nem jutok szóhoz.........
El kell olvasnom még egyszer!!
#1 Törté-Net 2003. 08. 27. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?