A+ A-

Önzés és önzetlenség

Számos ország - köztük hazánk - morálja és közfelfogása azt tartja, hogy a szexről, testi szerelemről nem illik beszélni, azt "csinálni" kell. Illik - nem illik, általában mégis sokat beszélünk róla. Tudományos - szexológiai - szempontból azonban azt kell mondani, hogy ahogyan beszélünk róla, az mélyen színvonal alatti. Mert rendszerint vagy malackodva, vagy bűntudattal tesszük, és amit mondunk, az is legtöbbször nem más, mint valamilyen eseménynek vagy fantáziának a felidézése. A szakemberek azt állítják, hogy pedig igencsak jó lenne, ha "rendesen" beszélnénk róla, vagyis a szexualitás ténylegesen szükséges ismereteiről és valós problémáiról tárgyalnánk.
A szex ugyanis nem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan ugyancsak a közfelfogás elhitetni igyekszik velünk. Nem automatikus működés az emberben, bizonyos fokig ezt is tanulni kell. Mindenképpen tanulni kell az érzett, kölcsönös, megfelelő érzelmi harmóniában zajló, mindkét partner számára magas fokú örömérzetet nyújtó nemi életet. Ez nem megy magától! Ehhez egy sor pszichológiai készség szükséges, de bizonyos viselkedési rutin, szexuális kultúra is kell. Nagyon hasznos és üdvös volna tehát, ha a fiatalok szerezhetnének valamilyen érvényes ismeretet a megfelelő nemi életről és nem csupán a nemiség izgató tényeit és fantáziaképeit (vagy manapság valódi képeit, pornográf vagy "művészi" fotók formájában) ismerhetnék meg. Jó volna, ha részben a szexuális nevelés során az érett, kölcsönös örömszerző szexről beszélnének nekik, és ha az emberek egymás között is, az ún. "szexuális folklór" keretében szóba hoznák ezeket a problémákat.
Jelenleg a közfelfogásnak csak elég kevés fogalma, elmélete vonatkozik erre. Talán az egyetlen igazi, ténylegesen jelentős koncepció a szexuális önzés és önzetlenség fogalmi ellentétpárja. Leginkább a szexuális önzést ismerik, és ismerik fel az emberek. Szexuális önzésnek azt a viselkedést nevezik, amikor a nemi élet során az egyik partner csak a saját örömével törődik, és nem törődik azzal, hogy a másik is kielégüljön. Ez sajnos elég gyakori. Tekintettel arra, hogy a kielégülés elérésének képességeiben a nemek között nagy különbség van, a szexuális önzés főleg az egyik nem jellegzetes bűne, - és ezáltal a másik nem óriási problémája.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.09 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 papi 2014. 06. 3. kedd 05:12
Nem rossz
#4 Shavo 2011. 10. 18. kedd 00:43
Elmegy.
#3 okostóni 2003. 08. 23. szombat 14:45
A fő baj nem ez, hanem az, hogy a nők állandóan mindenféle furfangos indokkal elzavarják a férfiakat, hogy most hagyjál békén. Lehet, hogy e miatt egyes férfiak önzővé válnak, de ez azért nem a többség. Ha hagyja a párom - kb. 20 kísérletből egyszer - akkor nekem is az a célom, hogy ő is eljusson.

Persze a természet jól kicseszett a férfiakkal, hogy jobban kívánják. De hát valószínűleg a jóistennek volt egy kurva pártfogoltja is, akinek munkát kellett találnia.
#2 K.O.M.C. 2003. 08. 23. szombat 13:27
Remek írás. Kár, hogy azok, akiknek el kellene olvasni az "A bűnösök - a férfiak." mondatnál egy hangos "baszdmeg"-gel kilépnek.
#1 Törté-Net 2003. 08. 23. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?