A+ A-

Az árverés

Otthon már alig vártam, hogy elolvashassam Zsuzsa levelét. Amikor hazaértem bezárkóztam a szobámba, s kinyitottam a levelet:

"Ezek szerint elmentél a postára, ami azt is jelenti, hogy szófogadó kislány voltál. Ma délután négykor kell elindulnod. Hogy hova, az titok, kocsi megy érted. Előtte azonban otthon felkészülsz. Beöntést adsz magadnak.
Háromszor. A harmadik után az acélgolyót elhelyezed a segglukadban. Ez meglehetősen nehéz lesz, ezért használj valamilyen krémet..
Gondoskodj róla, hogy a tested rendesen le legyen borotválva, minden egyes megmaradt szőrszálat Hildával fogok kitépetni. A hajadat két copfba kell fonnod, hogy úgy nézzél ki, mint egy rendes kislány. Indulás előtt vedd fel a melltartót, majd a blúzt. Helyezd be a műpéniszt a puncidba, pumpáld fel, amennyire csak bírod, majd kapcsold be. Utána vedd fel a bugyit, ez megakadályozza, hogy kijöjjön. A láncot engedd lógni hátul. Vedd fel a szoknyát, és a magas sarkú szandált, amit a múltkor kaptál. A bilincset, nyakörvet és a többi dolgot, amit a postáról elhoztál tedd egy kis táskába."

Sietnem kellett, ha mindent el akartam végezni. Le kellett borotválnom a puncimat, mert a három hét alatt jócskán kinőtt rajta a szőr, és bár alig volt látható távolabbról, hiszen szőke de rövid, szúrós kis sörték voltak.

Elsőnek a beöntéssel kezdtem, mert ezen akartam először túl lenni és Zsuzsa is ezt írta előszörre. Nem volt túlzottan kellemes. Amíg a WC-n ültem befontam a hajamat, és gumit raktam a végére. A harmadik beöntés végére már csak tiszta víz jött belőlem. Bekentem a fenekemet krémmel, és behelyeztem a golyót. Ez nem sikerült elsőre, mert a golyó meglehetősen nagy volt, körülbelül két cm átmérőjű.
Feltérdeltem az ágyamra, bedugtam az ujjamat, és próbáltam mély levegőket véve lazítani, hogy sikerüljön berakni a golyót. Végül nagy nehezen becsúszott, és becuppant. Tudtam, hogy kivenni talán még nehezebb, és fájdalmasabb lesz, mint amilyen betenni volt.

Ezután következett volna a borotválás. Itt azonban akadt egy kis probléma. Nem találtam a borotvámat. Aztán eszembe jutott, hogy hol hagytam. Legutóbb egy fürdőben borotváltam le a hónaljamat, és ott felejtettem. Nem volt mit tenni. Egyáltalán nem biztos, hogy még megvan a borotva, és már arra sem volt idő, hogy újat vegyek a boltban. Az egész testem rendben, csak a puncimon nőttek ki a sörték. Megpróbáltam egy éles késsel megborotválkozni, de nem nagyon ment, viszont egy kicsit megvágtam magam. Úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz így kell elmennem. Befontam a hajamat két copfba. Megnéztem magam a tükörben, tényleg nagyon kislányosan néztem ki.

Felvettem a melltartót, aminek sok értelme nem volt, mert a mellemet nem tartotta, nem is nagyon kell, ugyanis pont a melleknél két nagy luk volt, amelyen keresztül az egész mellem "kilógott". Ugyanakkor arra jó volt, hogy a blúzon keresztül átlátsszon. A blúz nagyon könnyű anyagból volt, szinte teljesen átlátszott, és alig ért le a mellem alá, az egész hasamat szabadon hagyva.

Ezután következett a műpénisz. Könnyen be tudtam helyezni, nem volt sem túl vastag, sem túl hosszú. A külső végén, alul volt egy kis membrán, ezzel kellett felpumpálni. Minden egyes nyomásra egy kis levegő pumpálódott a szerszám belsejébe, és a szelep nem engedte kijönni. Így már nem is volt olyan kicsi. Addig pumpáltam, amíg csak lehetett. Amikor már minden egyes pumpálásra feszítő fájdalom volt a válasz abbahagytam. Arra gondoltam, hogy később még majd folyamatosan pumpálok rajta. Bekapcsoltam. A készülék elkezdett rezegni. Azt hittem megőrülök. Már a postai csomagátvétel is rettenetesen felizgatott, ahogy az ismeretlen tömeg előtt szégyenkezve kellett átvennem az obszcén tárgyakat, de ez a masszírozás a puncimban mindenen túltett.
És már három hete nem élveztem el!

Felvettem a bugyimat, és közben nagyokat sóhajtottam. Tudtam, hogy ha a vibrátor jótékony hatására elélvezek, az ugyanolyan büntetést vonna maga után, mint ha maszturbálnék, ezért próbáltam nem elélvezni, másra gondolni. Ehhez azonban nem nagyon kellett erőlködnöm, mert a vibrátor úgy volt beállítva, hogy még véletlenül se tudjak elélvezni. De rettenetesen izgatott. A bugyi, a melltartóhoz hasonlóan fekete volt, és a mérete is csak akkora, ami arra elég, hogy a műfalloszt bent tartsa.
Oldalt és hátul csak egy kis zsineg volt, és elöl is annyira alacsonyan ment, hogy az összes szőrzet kilátszott. Ha még egy fél centivel alacsonyabb, akkor már a csiklóm teteje is kilátszott volna.

Felvettem a miniszoknyát is, és a magas sarkú cipőt is, ahogy Zsuzsa a levélben írta. A bilincset, a nyakörvet, szájpecket, álarcot és a láb-távtartót beleraktam egy kis táskába. Kimentem a ház elé, és pontosan négy órakor megjelent egy nagy fekete limuzin sötétített üvegekkel. Kiszállt a sofőr, és kinyitotta a hátsó ajtót, hogy beszállhassak. A sofőr pontosan úgy nézett ki, mint ahogyan azt a filmekben láttam. Egyenruha, tányérsapka, és még meg is hajolt előttem. Az öltözetem egyáltalán nem illett hozzá. A limuzinban hátul hatalmas hely volt. Két ülés, amelyeken egyenként is három ember kényelmesen elfért volna, egymással szembefordítva. Még soha nem utaztam ilyen luxuskocsiban. Teljesen egyedül voltam hátul, a sofőrtől egy sötétített üveg választott el, és ahogy a kocsi elindult alig vettem észre, olyan finom volt a rugózása és a hangszigetelés is annyira tökéletes volt.

Már jó pár perce mentünk a városban, amikor a sofőr lehúzta az üveget, és egy borítékot nyújtott át nekem. Csak most jutott eszembe, hogy nem is köszönt, egyáltalán egy szót sem szólt sem amikor megérkezett, sem amikor kinyitotta az ajtót. A borítékot is úgy nyújtotta át, hogy közben hátra sem nézett, csak az utat figyelte..

Kibontottam a borítékot, biztos voltam benne, hogy nekem szól.

"Vedd le a blúzt és a szoknyát, add a sofőrnek!" állt a levélben minden megszólítás nélkül, majd folytatódott "Csatold fel a szájpecked, az álarcot és a nyakörvet. A láb-távtartót csatold a nyakörvedhez, hogy el ne veszítsd. Bilincseld hátra a kezedet."

Ennyi volt a levél. Nem volt mit gondolkodni. Gyorsan levettem a szoknyát és a blúzt, és átadtam a sofőrnek, aki a kezét, amelyben a levél volt, még mindig hátranyújtva tartotta. Amikor belehelyeztem a ruhadarabokat, előrehúzta a kezét és felhúzta az üveget.

Belenyomtam a szájpecket a számba. Zsuzsa nem volt túl kíméletes a méreteket illetően most sem. Amennyire csak tudtam ki kellett nyitnom a számat, és még így is erősen nyomnom kellett a piros gömböt, hogy a száma kerüljön. A bőrszíjaknak nem is volt igazán funkciójuk, de azért becsatoltam őket a tarkómon. Felvettem az álarcot is, amely nagyon hasonló volt a farsangi álarcokhoz, de nem volt rajta szemrés, és ezért innentől kezdve nem láttam semmit. Felvettem a nyakörvet is, és rácsatoltam a láb-távtartót, majd hátrabilincseltem a kezemet.

Még sokáig utaztunk. Ha az ember szeme be van kötve, és nem lát semmit, elég könnyen elveszti az időérzékét. Nem tudom megmondani, hogy mennyi ideig mentünk. Egyszer csak megállt az autó, kinyílt a hátsó ajtó és valaki kirángatott. Ahogy az autó mellett álltam elkapta a tarkómat és lenyomta a föld felé, hogy le kellett hajolnom. Éreztem, hogy matat a lábam között, és hamarosan azt is tudtam, hogy miért.. Pumpálta tovább a műpéniszt. Azt hittem, hogy szétszakadok, hangosan nyögtem fájdalmamban a szájpecekbe. Aztán abbahagyta, elengedett. Hallottam, hogy csapódik a limuzin ajtaja, és az autó elment.

Nem tudtam, hogy hol vagyok. Csak azt tudtam, hogy szabad térben, mert hallottam ahogy a szél mozgatja a fák leveleit. Ott álltam egy úton, amennyire az egyenetlenségekből meg tudtam ítélni, ahogy léptem párat óvatosan, földúton, gyakorlatilag meztelenül, megkötözve, és még látni sem láttam semmit. A puncimat nagyon feszítette a felpumpált műfarok, és nagyon szerettem volna, ha ez a feszítő érzés megszűnik. De persze nem szűnt meg, legfeljebb enyhült, ahogy a puncim hajlandó volt tágulni.
Egy kicsit fáztam. Aztán egyszer távolról lovas kocsi hangját hallottam. Kicsit később vonathangot is lehetett hallani, de az egy idő után elhalkult, ahogy a vonat elment, és nem is lehetett túl közel a vasút. De a lovak trappolása most már közelebb hangzott. Hamarosan hallani lehetett a lovak fújtatását is, és nemsokára megállt mögöttem a kocsi. Hallottam, hogy leszáll valaki, odajön hozzám. Úgy felkapott a vállára, mintha csak egy pihekönnyű párna lettem volna. Nem sokat teketóriázott, felrakott, vagy inkább dobott a kocsi platójára. Ahogy platót értem valakire ráestem, és nagy nyögést hallottam. Amennyire meg tudtam ítélni egy lány volt ott meztelenül, és valószínűleg szintén megkötözve, és kipeckelt szájjal. Próbáltam egy kicsit arrébb mozogni, hogy ne nyomjam agyon, de arrébb is egy lány feküdt, és valószínűleg ő sem tudott sokkal arrébb menni, mert mindenhol meztelen testek voltak a platóra rakva.

Megindult a szekér, és ahogy zötykölődött, úgy gurultunk jobbra, balra, egymásnak, úgy nyomódtak nekem meztelen testek, és nyomódtam neki meztelen testeknek. Mire megérkeztünk nagyon kifáradtam.
Lepakoltak a kocsiról, és feltehetőleg sorba állítottak minket. Valaki végig ment a sor előtt. Elõször az egyik irányban, majd amikor a másik irányból elém ért megállt elõttem:

- Nem borotva. - mondta törve - Büntetés!

A következő pillanatban két erős marok felkapott, vitt pár lépést, majd köteleket kötöttek a lábamra, és felhúztak magasra, feltehetőleg két fa közé, mert a lábaimon lógva terpeszben voltam. Pillanatokon belül ostorral kezdték verni a fenekemet, de nem úgy, ahogy Hilda vagy Zsuzsa tette, hanem rettenetes erővel, úgy, hogy azt hittem szétszakad a bőr a fenekemen, és a fájdalomtól nem csak hangosan nyögtem, hanem az izgatottságom is elmúlt, amelyik pedig igen nagy volt, és már egyáltalán nem vágytam arra, hogy három hét után végre elélvezhessek, csak arra, hogy hagyják abba a verést. Még arra sem gondoltam, hogy engedjenek le, csak a verést hagyták volna abba. De nem könyörültek rajtam nagyon sokáig. Verték a fenekemet, és amikor megelégelték, akkor még a melleimre is rávertek néhányat.

Aztán csak lógtam. Egy kicsit lengett a testem, és egyre jobban szédültem fejjel lefelé. Később allottam, hogy a lányokat elvezénylik, és utána teljes csend lett. Már nagyon szédültem, és hányingerem is volt, de még szólni sem tudtam senkinek, mert ki volt peckelve a szám, és nem is tudtam, hogy van-e valaki a közelben. Aztán mintha lépteket hallottam volna, és valaki leengedett és talpra állított. Hagyta, hogy egy kicsit magamhoz térjek, aztán elkezdte simogatni a puncimat. Eleinte kellemetlen volt, de annyira régen élveztem el, hogy a kínzás, és a fejjel lefele való lógás ellenére is újra kezdtem felizgulni. Éreztem, hogy a puncim kezd kitágulni, és nedvesedni, és egyre kevésbé szorított a felfújt műpénisz. Halkan felnyögtem. Ekkor láthatatlan simogatóm elkezdte masszírozni a melleimet is.

- Igen, igen. - hallottam Zsuzsa hangját - Borotválkozni, és szót fogadni azt nem, de élvezni igen. Ez Geordina Corwax. Egy haszontalan kis picsa, aki miatt csak szégyenkezem. Így van?

Bólogattam.

- No sebaj. A nézők között mindig vannak olyanok, akik élvezik ha egy haszontalan kis picsát megborotválhatnak. Ugye megengeded a vendégeimnek, hogy megborotváljanak?

Megint csak bólogatni tudtam.

- Még az is lehet, hogy egy kis pénzt is kereshetsz. Elárverezzük a puncid borotválását. Úgyis egy kis kurva vagy, miért ne keresnél egy kis pénzt a pináddal. Így van.

Bólogattam.

- Akkor most kiveszem a szádból a pecket. A többi lány már türelmetlenül vár. Nagyon fel vannak izgulva, és szeretnének elélvezni. Természetesen a vendégek kedvéért, és öröméért.

Közben kivette a pecket a számból, benyúlt a lábam közé, és kikapcsolta a vibrátort, amelyik már időtlen idők óta ment.
Nagyot sóhajtottam:

- Köszönöm, Mistress.

- Ne köszönd. Csak azért vettem ki, hogy a vendégeknek be tudj mutatkozni. Természetesen te nem láthatod őket, mert...

Elhallgatott, majd rövid szünet után folytatta.

- Végül is mindegy, hogy miért nem láthatod őket. Most bemegyünk. Egy nagy teremben leszel egy színpadon, és hangosan kell beszélned, hogy mindenki értse, amit mondasz.

A nyakörvnél fogva bevezetett valahova. Nem sokat éreztem, de abban biztos voltam, hogy a szabadból bementünk egy épületbe. Aztán néhány lépcsőfokon is fel kellett menni, és végül megálltunk egy helyen, ahol enyhe morajt hallottam, ahogy az emberek a nézőtéren beszélgettek, és a deszka nyikorgott a talpam alatt. Valóban egy színpadon lehettünk. Zsuzsa megállt, és engem is megállított a nyakörvvel.
Megálltam széles terpeszállásban, és amennyire tudtam kidüllesztettem a melleimet, ahogy tanítottak. Meghallottam magam mögül Hilda hangját:

- Bemutatkozol úgy, hogy pontosan, és hangosan ismétled, amit mondok! - suttogta - Megértetted?

- Igen, Mylady. - válaszoltam. Közben a beszélgetés elhalkult és teljes csend lett. Csak apró neszeket lehetett hallani, Hilda lélegzeteit a bal fülem mögött, és a póráz feszességét éreztem, ahogy Zsuzsa tartotta folyamatosan jelezve, hogy figyel rám.

Hilda elkezdte a fülembe súgni a szöveget, én pedig hangosan ismételtem, amit mondott:

- A nevem Geordina Corwax, és egy rendetlen, szófogadatlan kis kurva vagyok.

Egy kicsit nevetségesnek tűnt a szöveg, és valahogy egyáltalán nem szégyelltem magam. Bár tudtam, hogy egy csomó ember néz, mégsem tudtam elképzelni a szituációt, amiben voltam.

- Állandóan fel vagyok izgulva, és minden vágyam, hogy kielégüljek, mert az úrnőm már három hete nem engedélyezte, hogy maszturbáljak. Mindenre hajlandó vagyok, hogy engedélyt kapjak a kielégülésre.

Hangosan ismételtem a mondatokat egymás után.

- Erre azonban igen kevés az esélyem, mert haszontalan, és neveletlen rabszolga vagyok, aki még arra sem képes, hogy a punciját rendesen leborotválja, mielőtt nyilvánosan megjelenik. Ezért az Önök segítségét szeretném kérni, hogy ne hívjam ki úrnőm teljes haragját. Kérem, hogy valaki Önök közül legyen olyan kedves, és borotválja le a szőrt a puncimról.

Most Zsuzsa szólalt meg mellettem:

- Kérem, hogy segítsenek ezen a kis kurván, és ne kelljen teljesen rojtosra verni a seggét. Ki hajlandó megborotválni a pináját?

Erre több felkiáltást hallottam magam elől, többen is jelentkeztek.

- Köszönöm. - folytatta Zsuzsa - Látom, hogy szép számmal vannak jelentkezők, ami nem csoda, hiszen meglehetősen friss hús ez a kis kurva, és minden bizonnyal meg fogja hálálni a segítséget. Igaz, Geordina?

- Igen, Mistress. - válaszoltam.

- Nos ebben az esetben a legegyszerűbb megoldás eldönteni, hogy kinek jusson a szerencse, hogy megborotválhatja ezt a puncit, ha elárverezzük. Kikiáltási ár öt dollár!

- Tartom. Tartom. - hangzott több helyről is.

- Tíz. - kiáltott be valaki.

- Tizenöt! Húsz. - mentek felfelé a licitek. Ötven dollárnál egy kicsit megállt a menet, de aztán valaki bekiabált hatvanat, és ment tovább a licit hatvan ötre, hetvenre és így tovább. Száz dollárnál megállt, és megint Zsuzsa hangját hallottam, amint engem szólít, de természetesen elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja:

- Geordina! A licit száz dollárnál tart, és azt hiszem, hogy a puncid megborotválásáért ez az ár túl magas. Ezért vagy úgy döntünk, hogy döntetlen a dolog, és nem borotválja le senki a pinádat, de akkor rojtosra kell vernem a segged. Vagy valamit még fel kell ajánlanod, különben aránytalanul sokat fizetne a nyertes.

- Igen, Mistress. - válaszoltam. A következő pillanatban a fenekemen éreztem Zsuzsa lovaglókorbácsát.

- Micsodát igen? Hagyjuk abba, és verjem a segged rojtosra?

- Nem, Mistress.

- Hát akkor mi az amit felajánlasz?

- Nem tudom, Mistress. Amit parancsol, azt ajánlok fel.

- Akkor ajánljad fel a szádat. A nyertest leszopod, vagy kinyalod

Megint Hilda hangját hallottam magam mögött, amit súgta a szöveget, és én megint hangosan ismételtem:

- A puncim leborotválása nem ér meg száz dollárt, és nem akarom, hogy méltánytalanul magas árat fizessenek. Ezért felajánlom, hogy a nyertest a számmal kielégítem.

Ment tovább a licit, most már tízesével, néha húszasával, de kétszáz dollár alatt megállt. Ekkor Zsuzsa megint utasított, hogy ajánljak fel valamit, mert megint túl magasra ment a licit. Megint ismételtem engedelmesen, amit Hilda mondott:

- A puncim leborotválása és egy orális kielégítés nem ér meg kétszáz dollárt, ezért tovább emelem a szolgáltatásokat, amiket a licitnyertes kap. Felajánlom minden szolgáltatásomat úrnőm engedélyével egész hétvégére.

Megint ment tovább a licit. A nyeremény emelése hatott az emberekre, és egyre többet voltak hajlandók értem fizetni. Hallottam, hogy Zsuzsa kikiáltja a nyertest. Aztán valaki feljött a színpadra, engem pedig felfektettek valami asztal félére. Engedelmesen szétraktam a lábam, és vártam, hogy megborotváljanak.

Folyt. köv.
Szavazz Te is!

Átlag: 6.59 pont (70 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 t.555 2017. 09. 15. péntek 00:09
Nekem tetszett!
#11 feherkalman1 2016. 02. 23. kedd 10:51
Nem tetszett.
#10 papi 2014. 06. 19. csütörtök 20:39
Nem rossz
#9 A57L 2014. 03. 9. vasárnap 08:50
Nem tetszett.
#8 tutajos46 2013. 12. 21. szombat 16:02
Hát ha ezt élvezi....
#7 Kerepes Norbert 2009. 03. 2. hétfő 17:22
sztem egész jó naon szeretem a csajom baszni
#6 Shark20 2008. 05. 20. kedd 23:53
elég joo
habár nem ojan izgalmas
#5 Clawgirl 2005. 03. 11. péntek 14:59
Jó sztori, bár vannak benne hiteltelen részek, de azért tetszik!
#4 s89 2003. 12. 22. hétfő 00:42
ez jóóóóóó
folytasd !!!!!!
#3 A Hegylakó 2003. 09. 21. vasárnap 13:49
ez kibaszott jóóó:Ð
#2 Anonymous 2003. 08. 25. hétfő 02:24
Folytassa, Corvax! :-)

Nagyon jó, de ne csigázz minkett, tedd fel az egészet! :)
#1 Törté-Net 2003. 08. 21. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?