A+ A-

Néha, álmodban 1. rész

Veronica fáradtan mászott ki az ágyból.
- Maradj még! Csak még egyszer akarom! - húzta vissza Marcus.
- Nem lehet, szerelmem, Jean Francois szörnyű jelenetet csap, ha nem leszek mellette -sajnálkozott a nő, és elkezdett öltözni. Marcus kedvtelve legeltette szemeit a kívánatos domborulatokon, és érezte, akár egymás után ötször is magáévá tudná tenni. Viszlát egyetlenem, majd hívlak - csókolta meg a férfit. Marcus egyike volt számos szeretőjének, és már megszokta, hogy mindnek a szemébe hazudja, hogy szereti. Erősen a Porsche gázpedáljába taposott, mire a motor felbőgött, és az autó elindult. Tudta, hogy a haja kócos, és az arcán egyértelműen látszik, mivel töltötte a múlt éjszakát, és ettől ideges volt. Ekkor a mobiltelefonja éles hangon csörögni kezdett.
- A francba - szitkozódott - miért nem tudnak békén hagyni?
- Szia szivi, itt Anthony - üvöltötte a telefonba egy hang.
- Úristen, melyik is Anthony? - gondolta Veronica. Á, igen, Anthony! Nagyon hiányoztál, tudod? Mikor találkozunk?
Hát, legjobb lenne most. De persze bármikor készen állok! Amikor akarod. Ma este, a Café Parisban - csapta le megkönnyebbülten a telefont. Éles fékcsikorgással fordult be a ház elé, és sietve felszaladt a lépcsőn. Készítsen nekem egy erős kávét, Matilde - vetette oda futtában a házvezetőnőnek. Hirtelen valaki átölelte hátulról: Már egy puszit sem adsz? - duruzsolta Jean-Francois. Más nők kapva kaptak volna a jóképű, negyvenes férfin, Veronica azonban a maga huszonkét évével öregnek és visszataszítónak találta. Mikor kölyökként,tizenhat évesen hozzáment, még nem tudta, mi vár rá, de ha tudta volna, akkor is hozzámegy, hisz számára
ez volt az egyetlen kiút. Hagyj békén, fáradt vagyok - tépte ki magát a férfi öleléséből. Veronica ajkán még ott égtek Marcus szenvedélyes csókjai, és nem akarta megtörni a varázst, de mikor férje arcára nézett, tudta, nincs más választása. Rendben van, de csak egyet! - simult hozzá, karjait a nyaka köré fonta, és megcsókolta, hosszan, szenvedélyesen. Ez volt az egyetlen, amihez értett, és már tizenhárom évesen megtanulta, ha boldogulni akar, gátlástalanul kell kihasználnia legnagyobb adottságát, a testét. Hány és hány öreg, perverz férfit csókolgatott Jean-Francois előtt, reménykedve, hogy herceggé változnak, de mikor kinyitotta a szemét, mindig csalódás várta. Aztán jött ő. A pénz, a fény elvakította Veronicát, és feleségül ment hozzá, de hamar rájött, élve eltemette magát. Jean-Francois családszerető, biztonságot nyújtó férfi volt, de neki nem erre volt szüksége. Ráadásul az utóbbi időben megjelent valami olyasmi is férje jellemében, amitől kifejezetten megijedt. Bármennyire is úgy érezte, most nem akar szeretkezni, meg kellett tennie. Hiába tiltakozott, a pehelykönnyű selyemruha a földre csúszott, és mielőtt megszólalt volna, a férfi ölbe vette, és az ágyra
tette.
Szükségem van rád - suttogta rekedten, és belehatolt Veronicába. Ez a mozzanat nagyon jellemző volt házaséletükben, talán ezért nem tudta szeretni őt. Minden simogatás és előjáték nélkül belehatolt, csak a saját gyönyörével foglalkozott, és mint az élet sok más terén, itt is figyelmen kívül hagyta a nőket. Veronica legnagyobb örömére férje pár perc alatt kielégült, és a fal felé fordulva elaludt. Észre sem vette, mikor felesége kimászott az ágyból. Vera arcán egy könnycsepp gördült végig. Már megszokta ezt a helyzetet, mégsem tudott beletörődni. Aztán elszántan letörölte a könnyeit, és kisminkelte magát. Felvette a legmélyebb kivágású ruháját, és lement a lépcsőn. Mint oly sokszor a férjével töltött órák után, most is megivott egy pohár whiskeyt, és elindult a Café Parisba. Beült a kávéházba, és rendelt egy erős kávét,
és a következő emléke már az volt, hogy Anthony mellett fekszik az ágyban felhevült testtel. Kívánlak, még egyszer akarom - sóhajtott fel elégedetten. A fiú még csak tizennyolc éves volt, és Veronicat mindig elbűvölte, ha az egyik fiatal szeretőjével bújt ágyba. Olyan más vagy, mint a férjem - szaladt ki a száján.
- Miért, ki a férjed? - Veronica csinos szája lefittyedt: Jean-Francois Givon.
- A divatcég elnöke? - ugrott ki az ágyból a fiú.
- Igen, a hatalmas, Givon divatbirodalom tulajdonosa - vágta rá keserűen a nő. Többé nem
találkozhatunk. Jean-Francois idei pártfogoltja vagyok, Anthony Thilar, nem említett?
- De, persze...És többé nem találkozunk, mert ő sötét árnyékként áll mögöttem, a pénzével és a hatalmával, amitől mindenki fél.
- Elegem van ebből, érted - kiabált Veronica. Takarodj, látni sem bírlak.
Anthony bűnbánóan kiment, és behúzta az ajtót.
- Sajnálom - mondta köszönés helyett. Veronica a párnára csapott: A francba - sírta el magát. Remegő kézzel elővette a mobiltelefonját. Lucas, szükségem van rád - zokogta kétségbeesetten, majd megadta a szálloda címét. A férfi hamarosan megérkezett, és ölbe vette Verat.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.67 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 genius33 2012. 11. 22. csütörtök 09:03
Egész jó smile
#2 Törté-Net 2003. 08. 13. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?
#1 Törté-Net 2003. 08. 13. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?