Elhúzódott értekezlet

A vártnál később érkezett, elhúzódott az értekezlet és a vacsora. 10 óra körül a telefonom, a kapuból hívott. Fekete bugyiban, melltartóban és egy rövid selyemtopban vártam, tudom, hogy tetszik neki az ilyesmi. Mire felért, meggyújtottam a kikészített gyertyákat, mécseseket, meleg félhomály borult a szobára, ahogy lekapcsoltam a villanyt. Andrea Bocelli férfias hangja halkan szólt a háttérből, borzolgatta az idegeimet.
Halkan kopogott. Ahogy belépett az ajtón, máris átölelt, szorosan húzott magához, hűvös volt a kabátja, a csókja, a tenyere, ahogy a hátamra siklott, majd a fenekembe markolt.
– Szia Édes – suttogta a számba, majd a vállamnál fogva kezdett betolni a szobába, útközben el-elhagyva egy-egy ruhadarabot. A szemében láttam, hogy tetszik neki a sok gyertya, de nem szólt, csak leültetett az ágyra. A nadrágját, pólóját lassan vette le, élvezte, hogy . Alig vártam, hogy meztelenül lássam, de végül alsóban feküdt mellém. Szorosan tapadt hozzám, sürgetően vette le a topot, a keze megremegett, ahogy a melltartómat kikapcsolta.
– Gyönyörű – nyögte, és erősen markolta a mellemet, a szája a bimbóra tapadt, amely ettől hegyes és kemény lett. Csillant a szeme a gyertyafényben, ahogy nézte a hegyes bimbókat, felváltva kényeztette őket, fölém térdelt, kezeivel erősen markolva, összeszorítva a melleimet. Aztán lejjebb tévedt a szája, a hasamat nyalogatta, egészen a bugyim szegélyéig, amit egy erős, határozott mozdulattal rántott le rólam. Nyelve a vénuszdombomra siklott, feljebb emeltem a csípőmet, de nem érintette a csiklómat, hanem hasra fordított.