A+ A-

Álom és valóság

Szereplőim neve és történetem fikció, bár tartalmaz valós elemeket. Kedves kolléganőm elkeseredett hangulatában bepillantást engedett lelkének egy darabjába, ez adta az indíttatást. Amennyiben az olvasó bárminemű hasonlatosságot vél felfedezni, az a véletlen műve. Vagy mégsem?
Álom: Kata fáradtan indult haza. A közértben szórakozottan válogatta össze a listán szereplő dolgokat, unottan állt be a véget nem érő sorba. Arca néhány pillanatra felderült az ismerős pénztárosnő láttán, egy-két udvarias mondatot váltottak. Teli szatyrokkal megpakolva, sétatempóban haladt, nézelődött. Beleszippantott a levegőbe, itt a frissen nyírt fű zamatos illata, ott a locsolástól nedves föld jellegzetes aromája csapta meg az orrát. Mindig is szerette ezt a környéket, csendes, kertvárosi rész volt, fákkal, sok-sok virággal. A nap sugarai kellemesen cirógatták bőrét, ebben a kora nyári délutánban már benne volt az igazi kánikula ígérete. Gondolatai a vacsora körül forogtak, ritka alkalom, ezúttal kettesben lesznek a férjével. A gyerekek elutaztak néhány napra, remélte, végre lesz egy estéjük, amit nyugodtan, egymásra figyelve fognak eltölteni. Önkéntelenül elmosolyodott, mikor meglátta a házat, melynek falai közt mennyi örömöt talált az évek során. Sok kis emlékmozaik villant át agyán, a szenvedélyes éjszakák hangulata. Ma már csak illúziója? Belépve a házba meghallotta az ismerős hangokat, a tv monoton háttérzaját, a chipseszacskó csörrenését, kicsit később halk pukkanást, majd üveg koppant az asztalon. Ott találta a férjét, ahol mostanában oly gyakran, a nappali foteljében heverészve, sörözgetve. Megszokott, szinte már formális "hogy vagy?","milyen volt a napod?". Kérdések, amikre valójában nem is várt választ Zsolt.
Kata eltökélt volt, ma pedig beszélni fog a férjével. Kettőjükről, kettőjükért. Felment a hálószobába, letusolt, majd nekilátott a vacsora készítésének, az útravaló csomagolásának. Zsolt holnap reggel megint útnak indul. Nem szerette, hogy kamionsofőrként sokszor hetekre elutazott. Nem a távolléttel volt baja -azt megszokta már -, hanem azzal, amikor útjairól hazatért, mindkevesebb mondandójuk volt egymás számára. S ez szemmel láthatólag csakis őt zavarta. Rutinnal csomagolta össze a sporttáskát, ezerszer begyakorolt mozdulatsor a pakolásban is, a konyhában is. 14 év rutinja. A vacsora elkészült, a beszélgetésből mégsem lett semmi.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.3 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 06. 1. vasárnap 07:17
Egynek elmegy.
#2 papi 2013. 07. 26. péntek 05:29
Nem rossz
#1 Törté-Net 2003. 07. 31. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?