A+ A-

Erna 1. rész

A sötétítő résén bevágódó éles fénytől hunyorogva nézett a digitális óra számlapjára. 06:02 Mi ébreszthette föl? A napfény? Vagy a nyomasztóan fülledt idő miatt nyitva hagyott ablakon beszűrődő zajok nem hagyták aludni? Lerúgta magáról a takarót, az ablakhoz lépett, becsukta azt és megigazította a függönyt. Elindult a WC felé, de meggondolta magát. Visszafeküdt az ágyba és a könnyű hálóinge alatt megborzongó testére húzta a takarót. Becsukott szemmel várta az elalvás előtti bódulatot. Mindhiába. Agya képeket kezdett villogtatni szemhéja képzeletbeli vetítővásznára. Egy hotel szoba... , franciaágy... , feldúlt ágynemű... , izzadságtól gyöngyöző bőr, hátra feszülő női nyak, izgalomtól csúcsosodó mellbimbó, izmos feneket satuba szorító kecses lábak, hídként homorító férfi gerinc, áradó gyönyör esszencia, atavisztikus kéjsikoly...
Sokat gondolkodott azóta, hogy miért hagyta megtörténni. Nem ő akarta, csak engedte, hogy így legyen. A férje nem vett észre semmit és nagyon sok mindent feláldozna azért, hogy István ne is tudja meg soha.
Két hónapja történt Budapesten. A munkahelye ritkán küldte őt többnapos távollétekre két és fél éves lánya miatt. Tudta jól, hogy főnöke megértő hozzáállása az ő családi ügyeihez, nagyon megbecsülendő a mai világban. De most nem volt más választásuk, mert helyettese, aki egyben az egyetlen barátnője volt, kórházban feküdt egy kisebb nőgyógyászati műtét miatt. Hárman utaztak: Hans a PR osztály egyik menedzsere, Dietrich a kissé kopaszodó, 41 éves könyvelő, és ő, Ernesztina a cég pénzügyi igazgatója.
Három órakor landoltak Ferihegyen, ahol a vendéglátójuk - a cég magyarországi leányvállalatának - autója várt rájuk. Miközben a dugóban araszoltak befelé, emlékek szűrődtek elő abból az időből, amikor egyetemista évei alatt itt lakott. Szerette ezt a várost, sok szállal kötődött hozzá. Férjét is neki köszönhette, itt ismerkedtek meg, és közös életük első két évét itt töltötték az izzó szerelem stigmájával szívükön. Budán egy ötödik emeleti manzárdlakásban találtak albérletet. Újra meglegyezte a lelkét az a bódulat, amely a rendszeres esti sétáikon fogta el a budai szűk utcácskák paradox városképétől. A múlt század polgári konvenciói találkoztak itt modernkor fogyasztói társadalmának jelképeivel, a bevásárló központokkal.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.25 pont (67 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 v-ir-a 2012. 12. 12. szerda 13:55
nagyon jó a stílus, élvezem ahogy olvasom....hol a folytatás????
#2 TheChronic 2003. 07. 27. vasárnap 21:30
Remek történet,érdekes,de nem zavaró stílusban írva,és megvan benne az a drámai feszültség,ami nem engedi abbahagyni az olvasását.De tényleg bepisilt fájdalmában? Vagy csak ő hitte azt?
Remélem,az író választ ad.
#1 Törté-Net 2003. 07. 27. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?