Rendőri intézkedés

Nem lett volna semmi baj, ha a rendőrök nem erre a részre rakják ki a traffipaxukat. Sokszor jártam már erre, de még egyszer sem voltak itt. Ezért voltam bátrabb a kelleténél, és 120-as tempóban döngettem. Mellettem egy ismerős család 16 éves lánya, akit el kellett volna juttatnom a szüleihez, Velencére. Ritka kellemetlen szitu volt, ráadásul kezdő jogsival várhattam, hogy bevonják az engedélyem. A két rendőr szigorúan bámult befelé.
– Hová, hová ilyen sietve? – kérdezte az idősebb.
– Sajnos jelentős késésben vagyunk. – próbáltam magyarázkodni, de nem nagy meggyőződéssel.
– Szomorú, hogy ennyire nem vigyázol erre a csinos kislányra. – mondta a fiatalabb.
Ránéztem a mellettem ülő Bettire, aki leplezetlen kíváncsisággal bámulta a jóképű rendőrt. Utólag visszagondolva az idősebb rendőr ekkor érezhetett rá a lehetőségre.
– Szálljanak ki! – szólt ránk.
Megtettük. A két rendőr végigmérte Bettit, aki kezdett zavarba jönni. El kell ismerni, volt mit nézni rajta. Hosszú festett fekete haja volt, vörös csíkokkal benne. Fehér, ujjatlan pólót viselt, almányi mellei feszítették az elejét. Vajszínű vászonnadrág volt rajta, feszesen simult már nőiesedő csípőjére, fenekére.
– Adják ide a papírjaikat!
Odaadtuk nekik. lassúsággal lapozgatták végig.
– Ebből bizony botrány lesz. – mondta az idősebbik.
– Főleg ha azt is megtudják, hogy a kislány a vezetőt szopta menet közben.
– A szülei örülni fognak neki.
Döbbenten hallgattunk. Betti kérdően nézett rám, bár valószínűleg tudta már mire megy ki a helyzet.
– Persze ha nekünk is azt csinálná, akkor nem lenne semmi alapunk jelentgetni.
– Igen, ráadásul a jogosítvány elvételétől is eltekintenénk.
Ránéztem a lányra és döbbenten vettem észre, hogy fehér pólójának elején kidudorodtak a bimbók. Szégyelltem, de a farkam pillanatokon belül a nadrágomban dörömbölt. A rendőrök is észrevették Betti testének válaszát.