A+ A-

A parázs

Az Alföld déli részén, egy nyáron poros, télen sötét és sáros faluban születtem és nőttem fel. A II. világháború alatt éltem igazi gyerekkoromat, háborúsdit játszottam a valóságos veszélyről nem volt tudomásom mindaddig, amíg egyszer játékunk közepette a közelben robbant egymás után több akna. Megúsztuk.
A front gyorsan áthaladt a falunkon, a támadó hadsereg lendületbe volt, és ez sajnos több ember - egyenruhás magyar katonák - életét követelte.
A falu lakosságának jelentős része szimpatizált az átvonuló hadsereggel, illetve azzal a politikával, amit átvonulásuk előtt - titokban rádión hallgatott műsorokból - hallottak. Hamar helyre állt a falu szokásos élete. A változásokra még várni kellet.
A szomszéd ház a háború végén üresen állt, katonákat szállásoltak el a front közeledtével benne. A háború után a gazda fiatalabb fia költözött családjával a házba.
Igazi paraszházat kell elképzelni, két lakószobával, nagy konyhával, kamrával, istállóval, egybe építve a lakóházzal, a tágas udvaron a többi kiegészítő gazdasági épülettel, pl a disznóól, kocsiszín, pajta, középen szérűskert, végül konyhakert. Természetesen a falusi árnyékszék / ma WC - nek hivnánk/ szintén a gazdasági udvaron volt távolabb a lakóépülettől.
A mi portánk sem volt másabb a leirtaknál, de a gazdasági épületek hiányoztak. Apám iparos volt.
A háború után kezdtem iskolába járni. Nehezen szoktam meg az iskolai rendet, de betörtem. Az olvasás megtanulása óriási élményt jelentett, mert hamarosan képes lettem rövidebb mesék olvasására.
Később természetesen mindent olvastam, amihez hozzájutottam, válogatás nélkül, de ami nem tetszett olvasatlanul félretettem.
Mit is olvastam?
Csak azokat említem, amelyek kapcsolódtak pajzán ábrándozásaimhoz: Apuleius Az aranyszamár, Boccaccio néhány novellája, Mikszáth Különös házasság c. remek regénye.
Fantáziám erősen - ma így mondanánk erotikus irányba fejlődött. Mentségemre legyen mondva -, ha erre egyáltalán szükség lenne - a falusi élet erre irányította figyelmemet.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.13 pont (63 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 zsuzsika 2014. 11. 19. szerda 08:04
Jó.
#7 A57L 2014. 05. 19. hétfő 05:56
Hosszú de szép írás.
#6 listike 2014. 03. 31. hétfő 07:22
Az egyik legszebb történet.
#5 papi 2013. 09. 19. csütörtök 17:49
Nagyon szép, csak szomorú.
#4 mackó2009 2012. 10. 27. szombat 21:22
Kiváló történet, szomorú befejezés.
#3 genius33 2012. 08. 9. csütörtök 06:44
Szép történet összességében smile
#2 TheChronic 2003. 06. 16. hétfő 00:26
Hm.Nagyszerű kezdés,szomorú befejezés.A kettö között pedig helyesírási hibák és elírások sokasága,de - még mielött bárki szidna - emellett olyan elementáris erövel feltörö történet,vagy inkább emlék-folyam,melynek hitelessége kétségtelen,a lendülete egyedülálló,és egyszerű szépsége magával ragad.
Nagyszerű történet,nagyon tetszett,még a technikai hibák sokasága is csak alig-alig csökkenti értékét! Gratulálnék,ha lenne írója...
#1 Törté-Net 2003. 06. 10. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?