A Holdfényben

Tavaly nyáron bekövetkezett az amiben csak titkon reménykedtem, de túl sok valóságalapot nem tulajdonítottam az elképzeléseimnek. Azt a nyarat soha nem fogom elfelejteni amíg csak élek.
Nem vagyunk túl gazdagok ezért nyaranta csak én szoktam eljárni valahova a haverokkal. De ez a nyár másképp alakult. Unokatesóm rákérdezett, hogy nem lenne-e kedvem náluk tölteni a nyarat. Én persze egyből beleegyeztem, több okból is. Ugyanis ott élt egy lány akivel én már egy éve tartottam a kapcsolatot mobilon de még egyszer sem találkoztunk. Sokat leveleztünk, smseztünk, meg beszélgettünk (telefonon). A kapcsolatunk elég furcsa volt és talán egy kicsit zavaros, de ugyanakkor nagyon mély is. Már el sem tudtuk képzelni a napunkat egymás nélkül. Én nem vagyok egy Don Juan és kicsit bénán viselkedek a csajokkal így nem igazán voltak kapcsolataim, ezért minden időm Csillának szenteltem. Bár nem tudtam, hogy néz ki, de sokáig nem is igazán érdekelt, mert úgy éreztem, benne egy igaz barátra találtam. Mint említettem nem találkoztunk addig a nyárig, de ez a köztünk lévő távolságnak is köszönhető volt, ugyanis 200 km-re lakunk egymástól. Na de nem is ez a lényeg.
Szóval elindultam unokatesómékhoz nyaralni. A vonaton végig azon gondolkodtam, hogy mi lesz ha majd először találkozom Csillával. Nem szóltam neki arról, hogy az ő falujukban töltöm a nyaram. Reméltem, hogy majd meglepetést okozok neki azzal ha bejelentem, hogy kint állok az ajtójuk előtt. De mint később kiderült, tévedtem.
Miután megérkeztem Geriékhez (ő az unokatesóm) lepakoltam, elhelyeztem a cuccaimat és megkértem rögtön Gerit, hogy kicsit vezessen körbe a faluban. Aztán végül is sok vacilálás után megkérdeztem tőle, hogy mégis merre laknak Csilláék. Geri egyből rákérdezett, hogy honnan ismerem Csillát. Miután elmeséltem neki, rákérdeztem, hogy mégis hogy néz ki a csaj. Ő elég dicsérően beszélt róla. Azt mondta ott formás ahol kell. Na nekem se kellett több. Ez egy kis bátorságot öntött belém és persze egyre kíváncsibb is voltam, hogy is nézhet ki a "barátnőm". Elmentem a házukhoz és hogy megbizonyosodjak róla, hogy otthon van felhívtam és megkérdeztem, hogy otthon van-e. ő igenlő választ adott nekem. Ekkor bejelentettem, hogy ott állok a kapujuk előtt és kijöhetne üdvözölni engem.