Megy a gőzös, megy a gőzös, Kanizsára... 2. rész

Összekaptuk hát magunk, épp időben, mert megjelent a kalauz, hogy leszállítsa az elbambult utasokat. A hátizsákom majdnem ott is felejtettem, még szerencse, hogy pont afelé az ajtó felé indultunk, ahol eredetileg ültem, és szemem elé került.

Bő húsz perc gyalogút volt a nő lakásáig, az állomástól cirka két kilométerre volt maga Nagykanizsa, ezen belül pedig a fő téren volt a lakás, rálátással a szökőkútra. Szépen, ízlésesen berendezett kis zug volt: két szoba, konyha, mellékhelység, fürdő. Nem túl tágas, de két embernek bőven elég – ennek ellenére Judit, mert mint később kiderült, így hívták útitársam, egyedül lakott itt.

Az egész lakás a sötét s világos színek érdekes keverékében tündökölt: a fehér falakhoz ébenfa italos-szekrény, már-már kékbe hajló bőr huzatú kanapé, egy hintaszék, fotel, a szoba közepén pedig üveg asztal, fekete kerettel. A hálószoba kicsit más volt, ott inkább a vadság dominált: a falakon modern festmények és különböző együttesek poszterei (örömmel állapítottam meg a Nightwish poszter láttán, hogy zenei ízlésünk legalább néhány ponton egyezik). A keskeny ágy a fal mellett, feje mögött egy íróasztal – világosabb fából, előtte szék helyett egy puha puff. A másik fal mellett állt egy szekrény, fiókokkal alul, s ajtóval felettük. Judit bőszen magyarázta közben, hogy mit hol tart:

– Fehérneműk, már ami van, mert, hogy őszinte legyek, legszívesebben e nélkül járok-kelek, a középső fiókban vannak. Az alsóban mindenféle személyesebb dolgot tartok, meg a pasi-fogó ruháimat...

– Pasi-fogó ruhák??

– Aha! Csak nem kíváncsi lettél rá? – mosolygott – Gyere, megmutatom hol a fürdőszoba. Te fürödj le, addig én elpakolok, és eldöntöm, megmutatom-e.. Téged már nem kell elfogjalak, ugyebár..

Átkalauzolt hát a fürdőbe – szépen csempézett szoba, a csempéken egy igencsak szemrevaló hölgy meztelen képe...

– Tetszik? – kérdezte, s válaszom meg sem várva folytatta – Az ex-barátnőmről készítette egy ismerősöm. Az ő fürdőszobájában pedig az én képem díszelgett a csempéken... – gondolkodott egy kicsit, majd hozzátette – Azért ne nagyon figyelj rá, mert szükséged lesz ma még a fegyveredre, nem kéne feleslegesen elpazarolni a töltényeket, jó?

Nem egy félénk, tartózkodó nő, azt meg kell hagyni...