A+ A-

Egyszeri callgirl

Az egyik oldal:
Egy - két éve kezdődött a dolog. A rendszereres testmozgások utáni sörözések alkalmával elhatároztuk, hogy Ottót, aki a legfiatalabb, és még független, meglepjük születésnapjára. Szakirodalomból kinéztünk egy bombázó szerelem művésznőt, valamilyen ürüggyel, biztosítottuk, hogy a megfelelő időpontban otthon legyen, aztán meg kézbesíttettük a megfelelő céggel a küldeményt.
Legközelebbi alkalommal mikor találkoztunk, a srác ügy festett, mint aki egy felfelé fordított vállfával a szájában aludt. Mindenesetre jó darabig volt miről társalogni az úri kocsmázások alkalmával.
Aztán egy újabb név, születés, vagy akármilyen alkalom eljövetelekor, elgondolkodott a belőlem, Gyulából, és az Ottóból álló kis társaság, hogy mi lenne, ha nem csak az ünnepelt részesülne, felköszöntésben, hanem, közösen csapnánk egy bulit. Megszerveztük, Ottó kaját főzött, ital volt neki otthon, a csajokat meg mi rendeltük.
Persze pancserok voltunk. Először duma ment, meg kis ital a hangulatot oldandó, aztán meg mire a lényegre került sor, alig maradt valami idő, és persze a hivatásos világban nincs ráadás, a munkaidőnek vége viszontlátásra, keressék fel újra intézményünket!
Jó darabig nem is próbálkoztunk újra, Ottónak is állandó barátnője akadt, és Gyulával mi sem vágyakoztunk, sok pénzért, nagyjából egy gumibabától is megkapható öröm után.
A közelmúltig. Ottó mivel eléggé belebonyolódott az új kapcsolatba, nem volt velünk, csak ketten kortyoltuk, szokásos verítékpótló sörünket, aztán elhatároztuk harapunk is valamit. Közben óhatatlanul előkerült a téma is. Szó szót követett, majd elhatároztuk, hogy felkeresünk egy szolíd, házias belvárosi műintézménya D. utcában, itt talán több szerencsénk lesz. Telefon. Minden rendben mehetünk, bár meglehet picit várni kell, mivel csak egy fő szabad létszámmal rendelkeznek. Nem gond hajrá!
Mire odaértünk kicsit ücsörögtünk a hallban, de kisvártatva már a két lány fogadott minket, bemutatkoztunk, (természetesen csak keresztnéven) Gyula mindenképp nekem akarta átengedni a választást. Mindegy legyen meg az akarata. Egyikük sem volt az a bombázó fajta, inkább olyan mint aki mellett az ember elmegy az utcán, amolyan normális háziasszony fajta. Imádom az ilyet, meggyőződésem, hogy az ember sokkal többet kaphat tőlük ebben a műfajban, mint a saját dögösségével túlzottan is tisztában levő elkényeztetett ifjaktól.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.31 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2013. 10. 19. szombat 04:21
Elmegy.
#2 A.M.F. 2002. 01. 22. kedd 00:17
dupla nulla :((
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?