A+ A-

Túlóra

Boldog izgalom járta át a testemet. Sosem hittem volna, hogy ilyen mértékű öröm létezhet. Mint egy valóra vált álom. Most itt áll előttem, kihívóan, huncut mosollyal. Amióta itt dolgozom, kívánom. Az első nap találkoztam vele és a szívem rögtön kihagyott egy ütemet. Az egész megjelenése, mozgása felsőbbrendűséget tükrözött. Mindenkivel magabiztosan, és határozottan beszélt, emiatt s a távolságtartás miatt sosem reméltem, hogy munkakapcsolaton kívül más is lehet köztünk.
Ma azonban ő lépett. Szerencsére benn maradtam túlórázni, és mikor láttam, hogy ő is marad még munkám végeztével sem mentem haza. Csak tologattam a jegyzeteket az asztalomon ide-oda, míg végül csak ketten maradtunk ezen esti órákban. Amúgy is beszélnem kellet vele, így odamentem hozzá hogy elköszönjek. Ekkor történt a csoda.
- Várj csak István. Szeretnék veled megbeszélni valamit. - Ezzel odalépett hozzám és gyengéden, de ugyanakkor határozottan megcsókolt. Mintha villám csapott volna belém. A győzelem vére bugyogott az ereimben. A szenvedély rögtön a hatalmába kerített.
- Oltsd el lámpát. - búgta és hátrébb lépett. Lekapcsoltam a villanyt. Az utca lámpái kellemes és elégséges fényt szolgáltattak, az eső kopogása csak fokozta a hangulatot. Magas, formás testének sziluettje kirajzolódott a mögötte elterülő hatalmas ablak halovány fényében. Azt a bordó kosztümöt viselte, ami minden férfi tekintetét, mint éhező farkast etetett, s ugyanakkor szenvedésre kárhoztatott. De az én szenvedésemnek most vége. Elé lépétem és gyengéden megcsókoltam. Az egész mintha nem is csóknak indult volna, csak ajkainkat érintettük össze és élveztük a másik bőrének melegét. Megfogtam a derekát, és lassan lesiklattam kezemet formás hátsólyára. Karjával átkarol és vadul csókolni kezdett.
Nem finom összeérintés volt már, mint az előbb. Nyelveink táncot jártak egymás körül. Határozottan lenyúltam és a térdéig érő feszes kisszoknyát a derekáig húztam. Szerencsére csak egy aprócska tanga volt rajta így kezem élvezettel szánthatta forró fenek gömbölyű íveit. Egyre vadabb lett. Hírtelen elszakított magától, izgalomtól remegő kézzel elkezdte levenni ruhája felső részét, hogy aztán a többitől is megszabaduljon. Én is ezt tettem. Nem volt egy perc és ruháink szétszórt rengetegében álltunk. Vele már nem lehetett játszani. Kapkodva vette a levegőt, megragadta a kezemet és az asztalához húzott.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.31 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 listike 2014. 01. 5. vasárnap 06:39
Vannak ilyen nőstények.
#9 Xcal 2003. 04. 14. hétfő 11:47
Hehe egyszerre irtunk :)
hogy müxik ez?
#8 Xcal 2003. 04. 14. hétfő 11:45
hmm?? jó ez..
#7 Hoz_Hun 2003. 04. 14. hétfő 11:45
Lol, Mellesleg én egy helyre küldtem be. Végül is nem baj. Jó szórakozást mindenkinek. A történet egyébként kitaláció.
TheChronic: végülis valahol ez volt a cél :). A srác sikeres, vagy mégsem?
#6 Vivien 2003. 04. 14. hétfő 10:47
Mellesleg már olvastam valahol
#5 TheChronic 2003. 04. 14. hétfő 09:34
Jaj,&roo,csak nem? Hidd el,tudom,mennyire megalázhatják a nök az embert,ha csak egy kicsit is meglátják a szemében a férfibüszkeséget!
Ennek ellenére nem tudtam sajnálni a föszereplöt.Az öntelt dumája már nagyon csípte a szemem("mindig ilyen sikeres vagyok,a gyözelem vére",ha ha!).Pont emberére akadt Dr. Keszeli Andrea személyében.
A végén a leírás fantasztikus volt.Végig ilyeneket kellet volna a macho selejt helyett.Próbáld meg újra,tuti jobb lesz!
#4 &roo 2003. 04. 14. hétfő 00:04
Volt már dolgom ilyen nővel.Másnap három "méretes barátom" kapta el,bosszúból.Nem volt gyenge...
#3 san 2003. 04. 13. vasárnap 14:22
Hm, milyen érdekes!
#2 Szanto tanar ur 2003. 04. 13. vasárnap 03:29
Nem rossz, nem rossz! Erdemjegye: 8as Csak igy tovabb!
#1 Törté-Net 2003. 04. 13. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?