Egy történet egy rabszolga álmairól 1. rész

A történet szereplői nem mind valósak, de erről később. A mű elején egy fogadáson tartózkodom, ahol az ez évi sikereinket ünnepeljük meg.
Már éppen befejezném a beszédet, amikor elsötétül a terem behúzódik előttem a függöny és mögülem a pódiumra vezető ajtón egy nő lép be és ezt mondja:
– Te mocskos kis féreg azonnal csókold meg a csizmám talpát...
Mivel egész életemben egy dominára vágytam azonnal teljesítem a parancsát. Ezek után felpattan a hátamra és megparancsolja, hogy induljak el az ajtó felé (amit a közönség persze nem lát mert a függöny eltakarja) Én azonnal teljesítem a parancsát Ő pedig benyúl a gatyámba és a már felizgult hímtagomat megszabadítja némi feleslegtől.
Mikor kiérünk az ajtón az utcán sötét és hideg van és az ismeretlen Úrnő rám csatol egy pórázt, majd megparancsolja, hogy induljak el mellette négykézláb. Így is teszek és körülbelül 5-6 percnyi séta után megérkezünk egy elhagyatott lakáshoz. Itt Úrnőm leveszi rólam a pórázt és letérdeltet a fal felé úgy, hogy háttal legyek neki, ezután a két kezemet a falon lévő bilincsekhez rögzíti.
– Na te kis pondró most megtanulsz szenvedni – mondja – és hogy eleget tegyen eme állításának el is kezd korbácsolni. Már azt se tudom, hogy hány csapást kaptam és vége szakad a verésnek. Sajog az egész hátam és a vállaim is fájnak.
– Innentől nem az én gondom vagy – mondja – és egy lágy csókot lehel az ajkamra, majd elindul kifelé, de fél úton visszaszól.
– Remélem azért majd túl éled, ami most vár rád... Nem értem mire gondol; lehet ennél nagyobb verést kapni? De nincs sok időm gondolkozni, mert hallom, hogy egy kocsi gördül be a ház elé és mintha tűsarkak kopogását is hallanám.
Egyszer csak belép valaki a szobába.
– Lám – lám ki van itt! Most már nem is olyan ismeretlen ez a hang rájövök, hogy ez csak a Zsuzsi lehet, az a lány akibe egész gimiben szerelmes voltam és aki végig lekezelően viselkedett velem( ami persze jó volt) és akinek a szolgája szerettem volna lenni, ez az egész annyira összezavar, hogy elájulok.
A következő emlékem az hogy fekszem egy óriási franciaágyban a kezeim és a lábaim kibilincselve az ágy egy-egy sarkához. Ismét nincs túl sok időm elmélkedni, mert belép Zsuzsi a szobába. Nem is emlékeztem rá, hogy ilyen szép: Gyönyörű hosszú vörös haja van, kőkemény tekintetű zöld szemei, filigrán az alkata, egy piros miniszoknya van rajta és egy combközépig érő tűsarkú bőrcsizma és az egyik kezét a háta mögött tartja, ez rossz előjel.