Fantázia 1. rész

A mobilom rezegni kezdett a zsebemben. Némára volt állítva, mert egy értekezleten voltam ahol nem illik, hogy csengjen, de így legalább utána tudom, hogy ki keresett. Mivel pont a makkomnál volt, egy kicsit fészkelődtem, de pár csengés után abbahagyta. Kár-gondoltam magamban – úgyis régen kényeztették a farkamat! Az értekezlet dög unalom volt, mindenki a saját fontosságát ecsetelte, így más dolgom nem lévén elkalandoztak a gondolataim.
13 nappal ezelőtt furcsa élményem volt. Az utcán összefutottam egy gyerekkori pajtásommal. Sokat lógtunk együtt régen, de az élet elsodorta egy másik városba, így nem nagyon találkoztunk. Természetesen beugrottunk egy , megbeszélni az elmúlt 10 évet. Elmondta, hogy megnősült, amit eléggé furcsállottam. Mindig is az járta róla, hogy biszex (érdekes módon ez közöttünk nem volt téma), és hogy eléggé extrém a srác. Hirtelen az órájára nézett, és azt mondta, hogy mennie kell, de ha van kedvem, este ugorjak fel hozzájuk vacsorára. Mivel éppen semmi dolgom nem volt, no meg a hűtő is üres volt, a pizzát meg már nagyon untam, elfogadtam a meghívást. Mitagadás a feleségére is kíváncsi voltam. Vettem egy üveg , egy csokor virágot, és a megbeszélt időpontban becsöngettem a házuk ajtaján. A külvárosban laktak, csendes kertvárosi környezetben, egy nem nagy, de takaros kis házikóban. A barátom nyitott ajtót és mosolyogva tessékelt be a házba.
– Gyere, ülj le! Mindjárt kész a vacsi!
– Köszi! Feleséged a konyhában sürgölődik?
Furcsán rám mosolygott és bólintott, majd egy mozdulattal a konyha felé intett. Fogtam a virágot és benyitottam. A földbe gyökerezett a lábam. Nem csak azért, mert ismertem a feleségét(fel sem tűnt, hogy nem említette a nevét, de azt hittem, hogy nem ismerem), hanem attól is, amit láttam. A felesége Éva a legszebb lány volt az osztályunkban. Majdnem 180centi magas karcsú fekete hajú bombázó volt. 10 év alatt se sokat változott, csak a csípője lett egy kicsit kerekebb és talán a melle egy picit megereszkedett-volt összehasonlítási alapom, hiszen számtalanszor lestük a lányokat az öltözőben. Mindezt azért láttam ilye jól, mert meztelenül volt a konyhában. Nem viselt semmit, csak egy nyakörvet, amiről a póráz egy kifeszített drótkötélhez volt erősítve, ami átlósan vezetett a konyhában. Így mindenhová elért de nem tudott a konyhából kimenni. Dadogva kértem elnézést, ki akartam fordulni a konyhából de a barátomba ütköztem.
– Mi... elnéz... bocs