A+ A-

Második találkozás 1. rész - A szolga

Eredeti történet: SM - World
A második alkalommal már nem a pályaudvaron találkoztunk, hanem a buszállomáson. Kicsit hamarabb érkeztem, ezért gondoltam, szétnézek a buszállomás melletti piacon. Nem kellett volna. Mikor visszaértem, az Úrnőm már ott várt a megbeszélt helyen, és azonnal le is szidott a kóborlásomért.
A szorongásom semmivel sem volt kisebb, mint az első találkozás előtt, és a fogadtatás csak tovább növelte ezt bennem, de aztán hamar megenyhült az Úrnőm, és együtt indultunk, hogy megvehessem a virágot. Ezúttal egy sárga rózsa volt a hódolatom kifejezője.
Az út már ismerős volt, és a buszon eltöltött idő is. Szemérmes szorongás, vágy, és szinte szótlanság.
A hőség persze most sem hiányzott, bár semmi szükség nem volt rá.
A menetrend már szokásos, kávé, beszélgetés és reggeli aztán irány a panzió.
Azt hittük, ugyan azt a szobát kapjuk, amit egy hónappal ezelőtt, de a kulcs nem illett a zárba, és csak ekkor néztük meg a rajta lévő számot. Mikor beléptünk mindketten elégedettek voltunk, nem sok különbség volt.
A feszültség tovább nőtt, akárcsak az első alkalommal. Egyik cigi a másik után és próbálkozás a lazításra, beszélgetés formájában.
Az elmúlt időben sokat beszélgettünk a neten, és olyan dolgok is szóba kerültek, amiket a következő találkozás alkalmával ki szeretnénk próbálni. Igazából az én vágyaim megvalósításáról volt szó, amit az Úrnőm nem tagadott meg, de nem volt biztos abban, hogy meg is tudja csinálni. A dolog lényege abból állt, hogy azt akartam, használjon igazi szolgának, rabszolgának, és egész idő alatt szolgálnom keljen, mint egy királynőt.
Aztán egyszer csak, elhangzott az utasítás:
- Vetkőzz!
A helyzetem most könnyebb volt, hiszen már ismerte a testemet, és nem éreztem azt a szégyent, mint mikor először kellett levetkőznöm előtte. Viszont a szorongás ugyanaz volt, mert tudtam, kezdődik a játék.
Miután levetkőztem, letérdeltem az Úrnőm elé, várva az utasításait.
- Pakolj ki! - parancsolta a táskájára mutatva.
Sorban szedtem elő a táskából a ruháit, aztán a kellékeket, és az utasításai szerint pakoltam őket a szekrénybe, illetve az ágyra.
- Ezeket vidd fel az emeletre! - mutatott a kötelekre, tűkre, gyertyákra. Az ágyon csak a vessző, a korbács és a bilincsek maradtak, a többit felvittem, és szép rendben kipakoltam az éjjeliszekrényre. Vagyis saját magam készítettem elő a kínzásom helyszínét.
Mikor végeztem, ismét az Úrnőm elé térdeltem.
A neszesszerére mutatva parancsolta, hogy azt is pakoljam ki a fürdőszobában. Persze csináltam, amit parancsolt és a szorongás egyre csak nőt bennem. Furcsa helyzet volt, hogy mindent nekem kell csinálni, pedig én akartam így. Szinte azt sem tudtam, mi mire való, pedig láttam már női piperét, de a zavarom teljes volt.
- Gyere ide! - szólt rám, mikor végeztem. Még mindig a heverőn ült, és újabb cigire gyújtott. Megvetően nézett le rám.
- Nem neked kellett volna meggyújtanod Úrnőd cigarettáját? - mondta rosszallóan, és pontosan tudtam, hogy igaza van, nem voltam elég figyelmes. Szégyelltem magam, a víz patakokban folyt rajtam, és nem csak a melegtől...
- Haszontalan szolga vagy, képtelen vagy a legkisebb figyelmességre is! Papír, toll van nálad?
Persze, hogy nem volt.
Újabb megvető pillantás, és a táskájára mutatott.
- Már megint nekem kell mindenre gondolnom! Te reklamáltad a szolganyilatkozatot, de nem készülsz rá! Az oldalzsebben találsz papírt, és tollat! Vedd elő!
A helyzet több volt mint megalázó, az volt a legrosszabb, hogy tudtam igaza van.
Kivettem, a papírt és tollat.
- Írd meg! - parancsolta.
Térden állva írni kezdtem. Igyekeztem minél hamarabb túl lenni a dolgon, de csalódást sem akartam okozni, és próbáltam azt leírni, amit éppen gondoltam, ügyelve, hogy olvasható is legyen, mert remegtem rendesen.
Pár sor volt az egész, de minden benne volt. Ha nem ebben a helyzetben vagyok, még büszke is lettem volna magamra.
Átadtam a papírt, és legnagyobb meglepetésemre, az Úrnőm még csak rá sem nézett, egyszerűen betette az éjjeliszekrény fiókjába. Hatalmas csalódást éreztem, mert még annyira sem méltatta a művem, hogy elolvassa.
- Menj fürödni! - parancsolta.
Reméltem, a fürdés majd feloldja a feszültségem, de mint mindig, ebben is tévedtem.
Amint beállítottam a csapot, és zuhanyozni kezdtem, azonnal rám tört a vizelési inger. Az Úrnőm a heverőn ülve figyelt, és azonnal látta, hogy zavarban vagyok.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Pisilnem kell. - válaszoltam őszintén, és felkészültem a letolásra.
Elmosolyodott, szép arcán nyoma sem volt a haragnak.
- Akkor pisilj! Én is úgy szoktam néha. - mondta szinte kedvesen.
Nagy kő esett le a szívemről, és könnyítettem magamon, bár kicsit zavaró volt, hogy nézi. Igyekeztem alaposan megfürödni, okulva, az első találkozás emlékéből. Úrnőm fürkészően figyelt, és egyszer csak bedobott valamit a fürdőszobába. A mogyorófa vessző volt az.
- Hagy ázzon! - mondta sejtelmesen mosolyogva.
Kicsit megrémültem, látva az ártalmatlannak tűnő vesszőt, mert már tudtam, mennyire nem az, és azzal is tisztában voltam, hogy a mai játékban nem kis szerepe lesz... Mikor végeztem, megtörölköztem, és vártam az Úrnőm utasítását.
Elégedetten mosolygott, és ezt jó jelnek vettem.
- Gyere ide! - parancsolta, kedvesen mosolyogva.
Bármennyire kedves is volt a mosolya, továbbra is féltem. Ismertem már és tudtam, hogy egyik pillanatról a másikra képes megváltozni.
Letérdeltem előtte, és szorongva néztem fel rá, főleg a szemeit figyelve, mert abból mindent ki tudtam olvasni. Semmi változás nem volt, a szemei kedvesen, biztatóan mosolyogtak, ha nem ismertem volna a találkozásunk lényegét, abban a hitben is ringathattam volna magam, hogy egy szimpla szerelmi légyotton vagyok. Persze tudtam, nem lesz ez mindig így, és reméltem is. Kedvesen megsimogatta az arcom, és megcsókolt. Jól esett.
- Vetkőztess le! - utasított, de a hangjában nem volt szigor.
Megnyugodva láttam hozzá a feladat teljesítéséhez. A felsőruhákkal, nem sok gondom volt, annál több a melltartóval, nem tudtam kikapcsolni, nem mintha nem láttam volna még, de annyira elfoglalt a hatalmas mellek látványa. Úrnőm mosolygott az ügyetlenségemen, és mikor sikerült megszabadítanom a melleit, hagyta, hogy megcsókoljam a bimbóit. A bugyival már könnyebb dolgom volt.
Mielőtt letetem volna, rám szólt.
- Bugyivizit?!
Pontosan értettem a célzást. Az arcom elé emeltem a levetett bugyiját, és először csak megnéztem, aztán megszagoltam a sötétlő foltot, majd meg is nyaltam. A számban éreztem a teste, nemi szerve illatát, ízét. Sejtelmesen mosolygott, és széttárta a lábait, hogy láthassam, mitől van a folt. A puncija nedvesen tátongott, és meglepetésemre, nem volt borotválva. Nem volt dús szőrzet rajta, csak erős borosta.
Túl sok időm, nem maradt a csodálkozásra, mert felállt, és elindult a fürdőszoba felé.
- Fürdess meg! - parancsolta.
Ez igazi meglepetés volt. Eddig még azt sem engedte, hogy nézzem, mikor fürdik, annyira intim dolognak tartotta, nem csoda hát, ha meglepődtem. Úgy éreztem, különleges kegyben van részem, és igyekeztem ezt meg is hálálni.
Ismertem már a testét, de mégis új volt. Eddig sohasem állhattam a meztelen teste mellet, csak ruhában ölelhettem magamhoz, máskor meg már kiszolgáltatott helyzetben voltam. Izgató volt a hatalmas test, és hogy megérinthetem, meg kell érintenem minden négyzetmilliméterét. Igyekeztem megfelelni az elvárásainak, hogy élvezze a fürdetést. Persze Ő ezt észrevette, és szemlátomást kedvét lelte benne. Irányított, de nem parancsolt, ha a vessző nincs a zuhanyzóban, senki sem hitte volna, hogy egy szado - mazo szeánsz kezdete zajlik, inkább egy szeretkezni készülő pár fürdésének látta volna bárki, ami lezajlott.
Megmostam a haját, bár a piperékkel zavarban voltam, alig találtam meg, melyik a sampon, de aztán csak elboldogultam. Élveztem, ahogy bejárom a testének minden zugát, és cseppet sem bántam volna, ha a végtelenségig tartana fürdetés. Simogattam, csókoltam, Ő pedig élvezettel fogadta a szorgoskodásom, néha figyelmeztetve, hogy mely testrészeit részesítsem nagyobb figyelemben.
Már nemigen volt olyan táj, amit többször be ne jártam volna, éppen előtte térdeltem, és a lábait simogattam, mikor eltolt magától.
- Most nekem kell pisilnem! - mondta sejtelmesen mosolyogva, és a punciját simogatva.
Azonnal visszatértem a valóságba, és visszaváltoztam szolgává. A beszélgetéseink során szó esett erről, mármint, hogy szeretném megkóstolni a vizeletét, hogy kifejezzem az alázatom. Nem mondott egyértelmű igent, és nemet sem a kérésemre, csak annyit, hogy nem idegenkedik tőle. Hát most szembesültem a vágyammal. Fogalmam sem volt, hogyan szeretné, csak térdeltem előtte és vártam, hogy utasítson.
- Hozz egy poharat! - parancsolta, de a hangja nem volt olyan határozott, mint máskor.
Térden másztam ki a fürdőszobából, és egy kétdecis pohárral a kezemben tértem vissza.
A csempének dőlve terpesztette szét a lábait, és mikor felnéztem, éreztem, hogy bizonytalan, megtegye - e, vagy sem. A poharat a nemi szerve alá tartottam, és szinte könyörögve néztem fel Rá.
Kicsit széthúzta a szeméremajkait, és pisilni kezdett. A pohár hamar megtelt, és parancsra várva tartottam a kezemben.
- Idd meg! - parancsolta bizonytalanul.
- Ha megteszed, lehet, hogy lehánylak! - mondta, és éreztem komolyan is gondolja, mert annyira új volt számára a helyzet, hogy egy másik ember a pisijét tartja a kezében, és csak parancsra vár, hogy megigya.
Belekortyoltam a pohárba, és felnéztem az Úrnőmre. Nem láttam undort az arcán, nem kellett félnem, hogy valóban hányni fog, azt hiszem, akkor értette meg, hogy ez számomra a teljes odaadást jelenti. Ismét a számhoz emeltem a poharat, és kiittam. Aki még nem tett ilyet, nem tudhatja, milyen érzés, biztosan sokakból undort vált ki, pedig tévednek, és szerintem ennél jobban nem lehet kifejezni a másik iránti érzelmeket. Letettem a poharat és parancs nélkül kinyaltam az Úrnőm pináját. Megfogta a fejem, és felhúzott.
Nem kis meglepetésemre, a szájára vonta a fejem, és a számra tapadt. Ettől nagyobb elismerést, el sem tudtam képzelni. Hosszan csókolóztunk, és valami olyasmit éreztem, mint mikor az első találkozásnál vont magához. Gondoskodást és szeretetet.
Mikor eltolt magától, cseppet sem bántam, hogy megtettem. Igazi szolgának éreztem magam, aki kifejezte Úrnője iránti alázatát, és ragaszkodását. Igaz, nem így képzeltem ezt a részt, sokkal inkább megalázóbbnak, valami más szituációban, de nem bántam, hogy így történt.
- Törölj meg! - parancsolta.
Egyszerű parancs, de mégis problémát okozott a teljesítése. Teljesen elvarázsolt állapotban voltam, és bár igyekeztem, több helyen vizes maradt a teste, és szóvá is tette, de pontosan tudta, hogy képtelen vagyok figyelni a feladatra. Türelmes és nyugodt volt, aztán, csak sikerült szárazra törölnöm.
- Kend le a testem! - hangzott az utasítás.
Valamilyen szerrel kellett bekennem a bőrén lévő kiütéseket, amit a meleg, és az izzadás okozott, majd bekentem a testét krémmel. Meztelenül ment az ágyhoz és elnyúlt rajta.
- Takarj be, és menj borotválkozni!
Megtettem, és alapos borotválkozásba kezdtem, mert tudtam, milyen érzékeny az arca. Mikor végeztem, visszamentem a szobába, és letérdeltem az ágy mellett.
Szép lassan felült, és hagyta, hogy a takaró lecsússzon a testéről.
- Bontsd ki a hajam! - parancsolta.
Fésűt vetem a kezembe, és óvatosan kezdtem fésülgetni a vizes haját. Mit mondjak, ebben sem voltam valami ügyes, de csak sikerült.
- És most leborotválsz! Először a lábaim, aztán a puncim! - hangzott a következő utasítás.
Nem egyszerű feladat női lábat borotválni, rá kellet jönnöm. A borotva. amit Úrnőm hozott, sehogyan sem akarta simává tenni a lábszárakat, ezért engedélyt kértem, hogy a sajátomat használhassam.
Hát azzal sem ment könnyebben.
Úgy - ahogy sikerült leszőrtelenítenem az Úrnőm lábait, de nem volt elégedett.
- Ha magamnak csinálom, két perc alatt végzek vele a zuhany alatt, és sokkal simább, nem borostás! - mondta kritikusan.
- Borotváld le a puncim, de vigyázz, meg ne vágj! Azt csinálsz vele, amit akarsz! Teljesen csupaszra borotválhatod, vagy fazonra, ahogy tetszik, rád bízom! - mondta, széttárva a lábait.
Ismét a saját csapdámba estem, hiszen én akartam abszolút szolga lenni. Soha életemben nem csináltam, még ilyesmit. Féltem, és izgatott is voltam, ezért a legegyszerűbb megoldást választottam, vagyis leborotválom az egészet. A feladat így sem volt egyszerű. Óvatosan borotváltan a szeméremdombot, majd a duzzadt szeméremajkakat. Úrnőm nem volt elégedett, az ujjaival simogatta a nemi szervét, ellenőrizve a munkám. Jó időbe telt. míg sikerült teljesítenem a parancsát úgy, hogy elégedett legyen a munkámmal.
Megkönnyebbültem, pedig még nem volt vége a megpróbáltatásaimnak.
- Öltöztess fel! - parancsolta, a másik heverőn lévő ruhadarabjaira mutatva.
Ezúttal nem felejtettem el a harisnyát, vettem egy fekete combfixet, és az Úrnőm elégedettnek látszott. Kibontottam, és próbáltam formás lábaira húzni. Hát nem remekeltem, de elnéző volt és segített. Nagyon jól állt a lábán a csipke díszítésű nylon harisnya, de nem sok időt hagyott, hogy csodálhassam. A melltartójára mutatott. Fekete melltartóval a kezemben álltam előtte, és próbáltam ráadni. Bármennyire is igyekeztem, sehogyan sem sikerült hatalmas kebleit beigazítanom a fehérneműbe. Egy ideig tűrte a bénázásom aztán felállt.
- Nem figyelted még meg, hogyan veszem fel a melltartómat? Megmutatom! - mondta és pillanatok alatt a helyükre kerültek a keblek.
- Add rám a ruhámat!
A már ismerős kombinészabású, fekete szatén ruhát húztam a testére, és miután eligazgattam, visszaült az ágyra.
- A cipőimet!
Elővettem fekete tűsarkú cipőit, és mielőtt a lábaira húztam volna, lenyaltam őket. Ott térdeltem az Úrnőm előtt, és tudtam, hamarosan kezdetét veszi a tortúra.
Az Úrnőm rárakta a csuklóimra a bőrbilincseket, és a szemében megjelent a sejtelmes fény, ami egyszerre volt félelmetes, és izgató.
Feljebb húzódott az ágyon, és félig ülő, félig fekvő testhelyzetet vett fel, egyre sűrűbben nézegetve a szoba sarkába, ami az emeletre vezető lépcső alatt volt. Az arcán kéjes mosoly jelent meg. Kezdett rossz előérzetem lenni...
- Elképzeltem párszor, hogy van egy szép tágas házam, és a szolgákat a számukra kijelölt helyen tartom. Egyre jobban tetszik nekem az a sarok. Mit szólnál hozzá, ha beparancsolnálak, és ott kellene eltöltened ezt a másfél napot? - mondta, és éreztem a hangján, hogy komolyan latolgatja a tervét.
Hát nem lelkesedtem. A sarok alig volt több egy négyzetméternél. Reméltem, hogy csak tréfa az egész, de a szemei továbbra is sejtelmesen csillogtak, és egyre sűrűbben pislantott a sarok felé.
- Izgalmas gondolat. Még rendesen ki sem tudnál nyújtózni, a padló kemény és hideg, de talán lökhetnék le neked egy párnát. Ugye tudod, hogy megtehetem? Akarod? - mondta, szemlátomást élvezettel.
Ismertem már és tudtam, képes megtenni. Eddig is mindig meglepett valami hirtelen ötlettel, de akkor sem lelkesedtem, és szinte könyörgő tekintettel néztem fel rá.
- Na mássz be! - parancsolta határozottan.
Azt is tudtam, hogy semmi értelme az ellenkezésnek, csak én láthatom a kárát, ha nem engedelmeskedek. Bemásztam hát a sarokba, ami szűkebb volt mint gondoltam.
Az Úrnőm elégedetten mosolygott, kényelmesen nyújtózva az ágyban. Kezdtem azt hinni, hogy valóban ott kell töltenem a következő órákat.
- Mondjuk, olvasgathatnék, vagy bármi egyebet csinálhatok, és ha szükségem van valamire, hát kéznél vagy. - folytatta tovább, nem kis élvezettel.
Teljesen elbizonytalanodtam, bár a helyzet, izgató volt, nem igazán erre számítottam. Az Úrnőmnek pedig esze agában sem volt eloszlatni a kételyeim. Kényelmesen feküdt a heverőn, majd elővette az éjjeli szekrény fiókjából a papírt, amit írtam.
- Lássuk, mit alkottál! - mondta kíváncsian, és kéjesen mosolyogva.
- Hmmm! Egészen tűrhető az írásod! - dicsért meg és olvasni kezdte a tartalmát.

Nyilatkozat

Alulírott A. Sz. kijelentem, hogy a mai és holnapi napon Úrnőm, E. szabadon rendelkezik velem. Bármit tesz is, az a beleegyezésemmel és akaratomból történik.
2002. július 6.
A. Sz.

Egyre hülyébben éreztem magam a kis vacokban, miközben figyeltem az arcát.
Miután elolvasta a pár soros írást, az arcán kedves mosoly jelent meg, és felém fordulva magához húzott. Őszinte és szeretetteljes csókot kaptam.
- Köszönöm! - mondta és eltette a papírt.
- Ne mondd, hogy gonosz vagyok, kimászhatsz! - mondta kegyesen.
Hálásan néztem rá, és elindultam, hogy az ágyon keresztül kimásszak.
- Állj! Nem így! Ott mássz ki! - mutatott parancsolóan a lépcső aljára.
Döbbenten kaptam fel a fejem, és meredtem rá. A parancs teljesítése lehetetlen volt. Pontosan tudtam, hogy képtelenséget kíván, ott nem férek ki.
- Próbáld meg! - mondta gonoszul nevetve.
Az első lépcsőfok talán tizenöt centire lehetett a padlótól, és a nyílás szélessége úgy 50 - 60 cm. A helyzet reménytelen volt, de nem ellenkezhettem. Lehasaltam, és bekúsztam a lépcső alá, megpróbálva a lehetetlent.
Csak akkor húzódtam vissza, mikor az Úrnőm belátta, hogy nem férek ki, vagy ha tovább próbálkozok, beszorulok a lépcső alá.
- Izgalmas lenne korbáccsal, vagy pálcával verni a tested, míg meg nem teszed, amit parancsoltam. Azt hiszem, nagyon élvezném az igyekezeted... - mondta még mindig azon morfondírozva, hogy hogyan elégíthetném ki a kíváncsiságát.
Reméltem, hogy letesz a szándékáról, és őszinte rémülettel, könyörgő tekintettel meredtem Rá.
Egy ideig még hagyta, hagy vívódjak, aztán kedvesen elmosolyodott.
- Gyere, mássz ki!
Megkönnyebbülve másztam ki a sarokból, Ő pedig elégedetten mosolygott.
- Valóban felizgatott a gondolat, és ha van egy cseppnyi esélyed, hogy kiférj, ki is próbáltam volna. - mondta, megsimogatva a fejem.
Szavazz Te is!

Átlag: 5.15 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 t.555 2017. 09. 13. szerda 03:32
Elég jól kezdődik!
#7 feherkalman1 2015. 03. 9. hétfő 06:34
Na jól van.
#6 A57L 2014. 03. 26. szerda 06:02
Elég jó.
#5 papi 2014. 01. 12. vasárnap 12:07
Nem rossz
#4 tutajos46 2013. 10. 26. szombat 07:22
Neeee.
#3 kecskeffy 2008. 08. 27. szerda 20:04
Jó történet, és úgy, hogy egyetlen ütés sem esett benne! Na én adok 10 pontot rá.
#2 Mista 2003. 12. 5. péntek 09:41
de azér jó
#1 Törté-Net 2003. 01. 26. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?