A liftben

Nagy bevásárlást nem tartottam karácsony előtt. Minek is. De ahogy mentem hazafelé, azért volt egy – két szatyor a kezemben. Régi panelházban lakom, zörgő csattogó lifttel mentem fel a hatodikra. Csak a lakásban jutott eszembe, hogy cigit elfelejttettem venni magamnak. Nosza, felkaptam magamra megint a kabátot és indultam vissza. A liftre várva bámultam a gázleolvasó jöttét beharangozó fecnit, aminek a felét már letépték és különben is márciusra szólt. A lift megállt a hetediken, beszállt valaki, majd előttem is kitárult az ajtó. Mikor a külső ajtót kinyitottam, egy másodpercig döbbenten álltam az ajtóban.
Mert a liftben állt, kabátját fázósan maga köré tekerve a világ legszebb nője, akit valaha láttam.

Dús, hosszú, vörösesszőke haja szinte ragyogott a rebbenő neonfényben, fehér bőrében világítottak hideg – kék szemei, fitos, előremeredő orrocskája alatt duzzadt érzéki ajka olyan vágyat ébresztett bennem, hogy hirtelen mocorgást éreztem, a nadrágom belsejében.
– Na mi lesz? Jössz, vagy maradsz? – kérdezte kihívóan.
Pirosló arccal szálltam be és hátat fordítottam neki, hogy elrejtsem az árulkodó duzzanatot, amit látványa és hangja generált a nadrágom elején...
– Most költöztél ide? – kérdezte
– Nem... – kezdtem a választ, de a lift recsegett, ropogott és megállt. A fény rebbent egyet és kialudt.
– Hééé! – kiáltott a nő, mintha azt várná, hogy a lift a hangra majd összekapja magát. De persze meg sem moccant.
– Beszorultunk... – suttogta.
– Igen. – jegyeztem meg kaján mosollyal. Nem láthatta, de érezhette a hangomon, hogy vigyorgok.
– Mi olyan mulatságos ezen?
– Mi nem mulatságos? Sikoltozzunk inkább?
– Annak legalább lenne valami haszna. Legalább próbáld meg kinyitni az ajtót.
A belső ajtó kinyílt, de sokra nem mentünk vele, mert éppen két emelet között álltunk és annyi rés sem volt, hogy egy macska kidugja rajta a fejét.
– Hát ennyi. Meg kell várnunk a szerelőt. Vagy a gondnokot.
– Jobbat nem tehetünk. Dohányzol?
– Éppen cigiért indultam, de ha ezt tudom, gyalog megyek.
– Tessék itt van. – hosszú, vékony, női cigit nyomott a kezembe. Öngyújtója fényénél megint szemügyre vettem az arcát. Szebb, volt, mint gondoltam...
– Felesleges itt ácsorogni, üljünk le. – leterítettem a kabátomat és egymás mellé ültünk. Beszélgettünk, vagy egy jó órán át, mikor hogy, hogy nem, a szexre terelődött a szó.