Újév után

Állt a tükör előtt és festette a szempilláját, kétszer kezdte újra, de muszáj volt, hogy a mai napon minden tökéletes legyen. Különös gonddal öltözött fel. Hosszú idő után végre összegyűjtötte a bátorságát, hogy megtegye, amire már régóta vágyott a lelke mélyén.
Régóta ismerte már Őt, de sokáig ellenállt saját magának, az érzéseinek. Mindaz, amire készült a nem szabad dolgok közé tartozott. Nem szabadott, mert mind a kettejüknek családja van.

Csak az a lopott csók a cég karácsonyi ünnepségén, a sötét folyosón régen elfeledettnek vélt vágyakat és szenvedélyeket ébresztett benne. Szerette a férjét is, csak a tűz hiányzott, amiből ez a csók ébresztette fel, akárcsak Csipkerózsikát. Amikor magukra eszméltek mind a ketten kapkodták a levegőt, alig mertek egymásra nézni. Megbeszélték, hogy nincs tovább, hogy nem lehet tovább, hogy nem szabad. Másnap reggel mindkettőjük gépén ott várakozott már egy email. Ugyanazokkal a szavakkal írták le, hogy sohasem tudják elfelejteni, hogy soha nem volt még csók ilyen gyönyörűséges és ilyen finom. De nem lehet, nem lehet, és nem lehet. Egyszerre küldték a választ is: "Tudom, de muszáj hogy legyél, hogy számíthassak rád, hogy tudjam, létezel, hogy ne veszítselek el. Képtelen vagyok elveszíteni téged. Hiszen szeretlek. "
A karácsonyi ünnepek alatt tette a dolgát, ahogyan szokta, vacsorák, ebédek, családtagok, barátok, gyerekek, ajándékok. Szilveszter előtt nem bírta tovább, otthon azt mondta, van egy kis munkája, amit nem akar az újévre hagyni. Bement, hátha látja... Elkerülték egymást. Csak a levele várta.
"Nem bírom nélküled kedves, muszáj, hogy legalább egyszer a karomba tarthassalak. Szeretnélek megölelni, megsimogatni, kényeztetni a nyakad, a szád, az öled"

Folyamatosan győzködte magát, hogy ezt nem lenne szabad, mi lesz a családjával, a gyerekekkel. Ujjai azonban nem engedelmeskedtek, és remegve írták a választ. "Tudom, hogy szükségem van rád, annyira szeretnék hozzádbújni"

Az újév első munkanapján egy levél várta a főnökétől.
"Jövő hétfőn vidékre kell utaznia az építészünkkel a pécsi fiókirodához ellenőrzésre. Jucika lefoglalta a szállást a Mecsek panzióban... "

Erre a vidéki kiküldetésre készült most ilyen különös gonddal. Még egyszer megnézte magát a tükörben, felemelte a táskáját, majd elindult a munkahelyére. Szótlanul ült be mellé. Remegett mindene, hideg volt a keze, ugyanakkor belülről forróság öntötte el. Az úton lefelé semmiségekről beszéltek, az ünnepekről, a családról, a gyerekekről. Csak ujjaik játszottak egymással, amikor módjuk volt rá. A fiókirodában hamar végeztek az aznapi programmal. Lepakolták a csomagjaikat, rövid zuhany után indultak a helyi főnökkel eltöltendő kötelező vacsorára. Pécs híres szórakozóhelyére való szíves invitálást már visszautasították. Majd elindultak vissza a panzióba.

A recepciós hölgy kedvesen átnyújtotta a kulcsokat a 211 – es és a 212 – es szobához. A folyóson az ajtó előtt megfogta a kezét, kinyitotta a 212 – est és annyit mondott: "Azt hiszem elég lesz egy szoba is"

Az ajtó éppen hogy csak becsukódott, ők máris egymás karjaiban voltak és vadul csókolták egymást. Apró csókokat kapott a szájára, a szemére, a hajára. Kis harapdálásokat a vállába.
"Annyira szép vagy, és annyira vágyok rád. Napok óta semmi másra nem tudok gondolni, csak erre, csak a szemeidre, az érintésedre, a csókjaidra"
Majd a következő pillanatban felkapta, és óvatosan lefektette az ágyra. Lassan kezdte el kigombolni a blúzát, minden egyes újabb gombnál finom puszikat kapott az előbukkanó bőrére. Hamarosan ott feküdt vágyakozva a csipkés fehérneműjében. Párja is hamar megszabadult a kényelmetlenné vált ruhadarabok nagy részétől, majd odafeküdt mellé és lágyan cirógatni, simogatni, kényeztetni kezdte. egyre mélyebbeket sóhajtozott. Melltartó pántjának kikapcsolását szinte meg sem érezte, csak a finom, követelődző mohó férfi szájat, amitől mellbimbói ágaskodni kezdtek. Ugyanez a birtokló száj egyre jobban közelített az öle felé, végigcsókolva minden egyes apró részt a hasán. Kissé megemelte a fenekét, hogy a másiknak megkönnyítse a selyembugyit levételét. A lábait kissé széttárta és ellazulva, odaadóan várta az újabb kényeztetést. Először újabb csókok következtek a belső combjára, de nemsokára már párja nyelve lágyan, de mégis fürgén járta körbe csiklóját, és hüvelyét. Először csak az egyik, majd még egy ujjával okozva egyre nagyobb és nagyobb élvezeteket. Ő egyre jobban széttárta a lábait szabad utat engedve a szerelme szájának és kezének. Egyre jobban kapkodta a levegőt, lassan már nyitva sem tudta tartani a szemét. Halkan sikkantott, amikor elérkezett az orgazmusa. A férfi lágyan simogatta végig a testét, majd mellé feküdt. Ő először csak finoman, majd határozottabban nyúlt hozzá a férfiasságához, közben folyamatosan csókolództak. A kedves hirtelen fölé gördült majd óvatosan belehatolt. Soha nem érezte még ezt az érzést, ami most hirtelen elöntötte. Az összetartozás, az eggyéválás ilyen magas szintjét. Ahogy a másik ránézett tudta, ő is így érez. Valami visszafordíthatatlanul megváltozott bennük. Testük ugyanabban a ritmusban mozgott, megszűnt a külvilág, megszűnt minden kérdés. Elmerültek egymás tekintetében, testében. Majd jött az orgazmust jelző remegés, a hüvelye ritmikusan összehúzódott, elsötétült a világ, amikor újra kinyitotta a szemét boldogan látta kedvese elhomályosuló tekintetét, majd érezte lüktető férfiasságát, ami belélövellte magját.
Fáradtan, szerelmesen bújtak össze. Nem tudták mi lesz holnap, holnapután, csak annyit, hogy ez volt az első... de nem az utolsó.